Hazai pálya: Jánoshalma

Az OTP-MOL Bozsik-program egyik minitornáján jártunk, a Bácska gyöngyszemének mondott kisvárosban, Jánoshalmán. Rendszeresen tartanak itt focitornát különböző korosztályoknak.

A megyei bajnokságban szereplő Jánoshalma az égi színekért küzd, mint azt megállapítottuk a városka sporttelepének kék-fehér kerítése mellett. Egy gyors fotózás után be is léptünk, és nehéz is lett volna eltévedni, akkora gyerekzsivaj hallatszott a kőkerítés túloldaláról. Lejelentkezünk Szabó Gábornál, aki a Bozsik-program megyei 8-as körzetének felelőse. Mindez az U9-esek számára elkülönített pályarész mellett történt – a torna szervezője minden kérdésre tisztességgel válaszolt, de látszott rajta, hogy a szeme sarkából valójában a meccset követi. Igaza is volt.

Testre szabott szabályok Három korosztálynak rendezték a tornát (U7, U9 és U11), a csapatok öt környékbeli településről érkeztek, a játék szabályai pedig korosztályonként eltértek a meccs hosszúságát, a csapatok létszámát és egyéb dolgokat illetően (a kicsik meccsei csak tízpercesek, háromtagú csapatok vannak, a pálya is a legkisebb, les például csak a nagyoknál van). Az itt kiválasztott gyerekeket a kiskunhalasi kiskörzeti kiválasztóra viszik, ott pedig a kecskeméti nagykörzeti kiválasztó felé vezető út nyílik meg a legjobbak előtt. Kecskemét ráadásul, ha jól gondoljuk, az öt régió egyikének központja. E régiók legjobbjai találkoznak aztán rendre Telkiben, hogy közülük a nemzeti válogatott kerettagok kerüljenek ki.

Bekötnéd a cipőmet? Mi történetesen tökéletesen leragadtunk a kicsiknél. Őket nézni…, az tényleg rágógumi a szemnek. Kevés bájosabb dolog van annál, mint amikor a kicsik a pálya határait kijelölő bójákon túl húsz méterrel is egymást hajszolják – még az is előfordul, hogy labda nélkül. Vagy amikor az egyik kapus a kapu mögé vonul az edző bácsival, hogy az megkösse a cipőfűzőjét, miközben elszántan rohamoz a másik csapat – és a csatár után visszafelé futó öt és fél éves hátvéd arcára rá van írva az egész XX. századi magyar történelem. Ezt a pillanatot pedig elkapta a fotósunk!

Halasi retúr A nagyobbaknál már kevésbé tűnik labdázásnak a játék – fene gondolta, de igazi indítások, lefordulások, beívelések, persze kicsiben, de hát ezek a gyerekek tíz-tizenegy évesek. Mindhárom korosztály pályáján (természetesen a nagypályát osztották fel három különböző méretű játéktérre) szinte öt perc alatt megmutatkoznak a tehetségek. A tornát záró jutalomosztáson be is jött az összes tippünk. Az összes gyerek kapott egy szatyrot, benne apróságok, amiket azonnal fel is faltak – a legjobbak egy plusz tábla csokit húzhattak be. És természetesen a kiskunhalasi retúrt.

Cucu jegyzetei Na persze, nem volt az a jegyzetelő típus, de elképzeltük, mit írna fel a gyerekprogram legendás névadója, a 101-szeres válogatott futballista Bozsik József, ha a pálya mellett a többi edzővel együtt ma ő is ott állna füzettel a kezében… Bozsik Józsefnek azonnal feltűnt volna két játékos. Mindkettő a jánoshalmi csapatot erősítette, Herczeg Kinga a legkisebbeknél, Tusori Gergő a legnagyobbaknál játszik. A kislány messze előzi a korosztályát, tud cselezni, a labdát figyeli, bátran ütközik, kapura lő – és már a gólöröm is fergetegesen megy neki. És ne feledjük: a bebőrözött játékostársak mindegyike (!) fiú volt. A kissé törékenynek tűnő Tusori Gergő az U11-es csapat tagja – amolyan jobbösszekötő. Egyetlen kört tettünk a nagyok pályája felé – akkor épp egy szabadrúgásgólt lőtt olyan 12 méterről, és mikor legközelebb arra jártunk, egy hatalmas kapufát fejelt. Összesen addig mintegy hat másodpercet láttunk a nagyok meccséből… A kunfehértói U7-es csapatát félelmetesen elszánt rombolók alkotják, beharapott ajkak és leszegett fejek – mindezt szinte óvodásoktól. Jó lesz figyelni Kunfehértó felnőttcsapatára húsz év múlva, és ez kicsit se vicc. Bozsik József a díjkiosztón elpirult volna. A gyerekkolóniától ugyanis megkérdezték, hogy mit kell tudni Bozsik Józsefről. Hogy az Aranycsapat tagja volt, azt szinte egy emberként kiáltotta mindenki. Hogy milyen érmet szerzett az olimpián, azt is. Mindössze az „és mit csinált?” kérdésre támadt némi zavar – a beállt csendben egyetlen, kissé tanácstalan, vékony hangot lehetett csak hallani: „focizott…!”

Szálinger Balázs
Fotó: Takács József