„Harcoljatok!” „Ajtólapok?”

---

Szinte még meg sem érkeztem aSzigetköz szívében álló, hétszáz lelkes kis faluba, de máris megcsapta afülemet a„Hajrá, Lipót!” rigmus, hogy aztán az elkövetkező két órában egy pillanatra se csillapodjon. Amiről később kiderült, hogy nagyon is jelentős teljesítmény, mert igazából egyetlen emberé. Sanyival, afőszurkolóval ameccs előtt, akocsmában sikerült először összefutnom, ahol amaga módján, kezében sörrel és elakadó nyelvvel már javában aNyúl SC elleni megye egyes rangadóra hangolt. „AMilán felépült, hála Istennek!” – vettem ki aszavaiból, aminek akkora hatása volt, hogy én magam is megkönnyebbültem, noha később sem sikerült megtudnom, hogy ki is az aMilán. Azt viszont nemsokára asaját szememmel láttam, hogy nemcsak bármelyik megye I-es, de egy magasabb osztályokban induló magyar futballklub sem álmodhatna szebb pályákról és modernebb körülményekről, mint amilyenek Lipóton vannak. Minden új és csillog, az 1968-ban alapított futballklub 2009 végén költözött át arégi telepről ide, afalu szélére.

Az egész vállalkozás mintegy 250 millió forintból valósult meg, ahitelt az OLLÉ-program keretében aMagyar Labdarúgó-szövetség vállalta át. „A helyi csapatokon kívül afutballturizmusra is építünk, évente mintegy húsz edzőtábort rendeznek itt – tudtam meg Endrődi István létesítményvezetőtől. – Legutóbb norvég és lengyel csapatok jöttek ide hozzánk, de nemzetközi, akár utánpótlás-válogatott tornákat is tudunk rendezni.” A klubház tetején lévő lelátó kialakítása is ötletes. Az épület mindkét oldalán áll egy-egy füves és műfüves, alácsövezett, termálvízzel fűthető pálya, így egyszerre két találkozó is követhető. A területen nem állt meg amunka, további pályák épülnek. Anagy felújítási lázban azonban van, ami arégi maradt, ezt ameccs után alelátó tetejét elborító szotyolatenger bizonyította. De így van ez jól, nincs magyar foci szotyi nélkül.

Míg korábban, arendszerváltás előtt leginkább csak ahelyi TSZ támogatta, afalu focicsapata mögött ma már teljes mellszélességgel az 1992-ben alapított híres Lipóti Pékség áll, annak alapítójával, apolgármesterrel és lelkes szurkolóval, Tóth József Péterrel együtt. A mintegy száz játékost, agyerekektől kezdve tíz korosztályos csapatot foglalkoztató klub mindig jól érezte magát amegye I-ben, hiszen az itteni szurkolókat sokkal inkább ahelyi rangadók érdeklik, így bátran utaznak aközeli idegenbe is. „Márpedig amegyében minden meccs rangadó – tette hozzá Endrődi. – Az NB III-ból is ezért jöttünk vissza, holott mindig jó helyen álltunk. Nem volt értelme az utazásokkal járó többletköltségeknek, nem akartuk, hogy acsapat szereplése érdektelenségbe fulladjon.” Kivételt képez persze aMagyar Kupa, ahol 2000-ben olyan ellenfelekkel játszhattak, mint aVác és aHaladás. A megyében ráadásul mindig jól szerepeltek, a2007–08-as idényben bajnokok is lettek, aserleg látható aVIP-szobában. Merthogy ilyen is van. Legutóbb az együttes ugyan csak ötödik lett abajnokságában, de most már – új edzővel, és megújult csapattal –a dobogó acél. A nyári igazolások adrukkerek szerint úgy tűnik, beválnak, bár agárda anyitó fordulóban 2–1-re kikapott Lébényben, ami természetesen abírónak volt köszönhető.

„Azt ameccset aspori elcsalta, nem adott meg nekünk egy tiszta büntetőt” – avatott be akulisszatitkokba Sanyi névtelenségbe burkolózó szárnysegédje, majd anapnál is világosabb gyorselemzést adott aszezonkezdő találkozóról. – Ha azt berúgjuk, akkor ugye kettő kettő, és akkor már csak egyet kellett volna szereznünk, és megvan ahárom pont.” Egyszerű játék afoci. A Nyúl SC ellen viszont már nincs mese, nyerni kell! A találkozó csendesen kezdődött, amintegy kétszáz kilátogató drukker békés mormogása közepette, de idővel ahangulat is egyre feszültebb lett. Akár olcsó poén is lehetne, de avendégek egyáltalán nem kezdtek gyáva nyúlként. Eleinte anézők is csak nevetgéltek, például akapuson, aki kiejtett akezéből egy lehúzott labdát, vagy arosszul ítélő taccsbírón, ahogy ők nevezték az asszisztenst.

Az utolsó fél órára viszont szinte háborús lett ahangulat. Eleinte csak úgy röpködtek az „Előre!” meg a„Támadás!” vezényszavak, mintha ez akilencven perc tényleg alipcsei népek csatája lett volna, majd egyesekből kibukott az ingerültség is. „Ki ez ahatos? – kérdezte egy bajszos, szigorú tekintetű férfi. – Úgy lóg afeje, mint abevásárlószatyor.” Majd villogó szemekkel, hangosan apálya felé üvöltött: „Megtéplek, te gyerek!”. Ezt valószínűleg az érintett is hallhatta, mert egyből élénkebb lett amozgása, vagy csak nem akart kapni lefújás után egy baráti nyaklevest. Sanyi persze még 3–1-es vezetésnél, a93. percben is azt üvöltötte, hogy „Harcoljatok!”, igaz, kicsit már artikulátlanul, alelátói humorát meg-megcsillantó ellentábor szerint pedig inkább azt skandálta rendületlenül, hogy „ajtólapok”. De ahárom pontért még az is belefért. Turner Pipi
A cikket nyomtatott formában is elolvashatod a FourFourTwo magazin 55. lapszámában!