Halmosi: Nem volt pánik, tudtuk, hogy beindulunk

A Hali 32 éves – 33. születésnapját kedden ünneplő -, 34-szeres válogatott ikonja szép fejesgóllal tette rá a pecsétet a 3-0-s győzelemre. Mi volt veletek az utóbbi három fordulóban, s a három vereség után hogyan sikerült legázolni az éllovast? Először is az volt a fontos, hogy nem pánikoltunk a három vereség után. Tudniillik a Paks és főleg a Ferencváros ellen is jól, jót – főleg a Fradi ellen – kiválóan futballoztunk, csak éppen az ellenfél rúgta a gólokat, óriási balszerencsénk volt. És azt is tudtuk, hogy előbb-utóbb berúgjuk a helyzeteket, s – ahogy azt annak idején Verebes mester mondta – valaki majd beleszalad a késbe.
Pedig az egyik erősségetek, Radó Andris még mindig nem játszhatott. A kis Radó sérülése nagyon nehezen gyógyul, nem tudom pontosan, mi van vele, de hiányzik a csapatból. Nagyon várjuk már.
Hogyan esett a te fejesgólod? Begyakorolt figura volt. „Kenő” (Kenesei Krisztián – a szerk.) oldali szöglete után Simon Andris fejjel megcsúsztatta, én jókor érkeztem, és lefejeltem a gólvonal mögé a labdát.
Garami József, az MTK edzője beszélt veletek a meccs után? Csak Kenővel, a korábbi játékosával. Gratulált neki a góljához és a győzelemhez.
Nem akarok ünneprontó lenni, de sikerült már kiverni a fejedből a holland mecset, az 1-4-et? Nem könnyű…
És az nem fordult meg a fejedben, hogy miért nem te játszottál balhátvédet a válogatottban? Ezzel én úgy vagyok, hogy a válogatás a szövetségi kapitány dolga, az enyém pedig az, hogy mindig rendelkezésre álljak. Természetesen szerettem volna játszani, de nem háborgok, amiért most nem kaptam szerepet. A kapitány úr megmondta nekem és Király Gabinak, a két veteránnak, hogy akkor számít ránk, ha az első számú jelöltek megsérülnek. Nincs ezzel semmi gond, persze tudom, hogy nem mindenki veszi ilyen könnyen tudomásul a mellőztetést, de nem vagyunk egyformák.
Ez valami vasi sajátosság, ez a fegyelmezettség? Még az is lehet. De inkább arról van szó, hogy Gabi édesapja és az én apám nagyon jó barátok, mindketten legendás Hali-labdarúgók voltak annak idején, s mindketten ugyanazt tanultuk a szüleinktől: fegyelem, szorgalom, visszafogottság, szerénység. Engem cseppet sem lep meg, hogy Gabi élete talán legjobb formájában véd most a München 1860-ban. Meglehet, ezek a fentebb felsorolt tulajdonságok már nincsenek meg a mai fiatalokban, de mi így szocializálódtunk, és már nem is fogunk megváltozni. A mérkőzés három gólja: