Gyenge játék, igazságos döntetlen

A tavaly októberében egy szép, bár mit sem érő koppenhágai diadal zárta válogatottunk – amúgy sikertelen – vb-kvalifikációs sorozatát. Hányszor, de hányszor hallhattuk már 1986, a mexikói világbajnokság óta, hogy majd a következő selejtezősorozatban jön el a mi időnk. Aztán – egyelőre – nem jött el. Talán majd most. Az ősszel kezdődnek a 2012-es lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokság selejtezői, ahol a mieinknek nem lesz könnyű betartaniuk a minimálisan a 2. helyet megcélzó ígéretüket. A selejtezőket megelőző tavaszi mérkőzések azt a célt szolgálnák, hogy a csapat minél jobban összeálljon a tétmeccsekre. A szövetségi kapitány emellett kihangsúlyozta, hogy az akarati, mentális téren kell elsősorban előrelépnünk az eredményesség érdekében. Ezeket a célokat szolgálta a mai, oroszok elleni mérkőzés is. A keretet azonban továbbra is a viszonylagos állandóság jellemzi. A legutóbbi tétmeccs, a Dánia elleni találkozó keretével összehasonlítva az oroszok ellenit, az azóta a válogatottságot különböző okokból lemondó Babos Gábor és Gera Zoltán mellett, az általában számításba vett játékosok közül egyedül Fehér Csaba nem volt tagja Koeman bő keretének. Mészáros Norbert, Tóth Balázs, Vadócz Krisztián és Priskin Tamás a keretszűkítés áldozata lett, míg Dzsudzsák Balázs sérülés, Halmosi Péter pedig betegség miatt nem maradt kerettag. Az U20-as vb-bronzérmes, a felnőtt válogatottban kipróbálni hivatott játékosokat pedig azért nem vethette be Koeman, mert a felkészülési meccsel egy időben játszott tétmeccset a magyar U21-es válogatott Olaszországban.
Ami az orosz válogatottat illeti, a 2008-as Európa-bajnokságon bronzérmet szerző gárda nagy meglepetésre szintén elbukott a dél-afrikai vb-kvalifikáción, talán ennek folyományaként, szerződése nyári lejártával, a sikerhalmozó Guus Hiddink is búcsút int a szbornajának, hogy aztán a török válogatott élén folytassa – a félholdasok reményei szerinti – sikertörténetét.
Ma este azonban még az oroszok kispadjáról nézte, hogy az első félidőben a mieink birtokolták többet a labdát, csapata pedig úgy tűnt, lebecsülte a magyar válogatottat. A vendégek a flegmaságukat keménykedéssel próbálták ellensúlyozni. A mérkőzés első negyedórájában egy-egy fejes révén veszélyeztettek a csapatok, a vendégeknél Ignasevics, a mieinknél Juhász kísérletezett sikertelenül. Meddő mezőnyfölényben játszottunk, az oroszok szervezetten védekeztek, és a megszerzett labdákkal próbáltak gyors ellentámadásokat vezetni. De a magyar védelem is jól zárt, egy esettől eltérően. Egy jobb oldali szöglet után, Király hibáját használhatta volna ki az előrehúzódó Kologyin, de fejesét követően sikerült felszabadítani. Aztán a 39. percben a semmiből, váratlanul megszereztük a vezetést. Huszti jobb oldali szabadrúgását követően röviden szabadítottak fel a vendégek, előbb Bodnár, majd kétszer Juhász próbált kapura lőni, végül a védőkről ismételten lepattanó labdát Vanczák juttatta a hálóba. Ez volt a Sion játékosának első gólja válogatott mezben.
A szünetben Guus Hiddink pályára küldte az oroszok legnagyobb ászát, az Arsenalban profiskodó Arshavint, valamint a Tottenham-et erősítő Pavljucsenkot. A második félidő elején némileg felpörgette játékát a szbornaja, de az egyenlítéséhez magyar koprodukcióra is szüksége volt. Az 59. percben, bal oldali szögletet követően az ötösön bántóan egyedül érkező Biljaletgyinov terelte a labdát a magyar kapuba, a mieink riadt tekintetétől kísérve. Ez sem dobta fel azonban a vendégeket, aki a továbbiakban is kényelmesen, nem túl nagy motivációval kóvályogtak a pályán. A nagyobb baj viszont, hogy a mieink még az első játékrészben mutatotthoz képest is visszaestek. Jellemző, hogy az első szögletünket a 77. percben végeztük el, és a szünetben beálló orosz cserekapusnak a 86. percig védenivalója sem volt. Igaz ekkor a meccs legszebb jelenetét láthattuk. Egy felívelt labdát Torghelle készített le mellel Szalainak, akinek löketét bravúrral védte az orosz kapus. A meccset Tőzsér veszélyesen csavarodó szabadrúgása zárta, de az eredmény már nem változott.
A végeredmény tehát 1-1, amellyel – ismerve a két csapat közötti tudásbeli különbséget -elégedettek lehetünk, a játékunk azonban semmi biztatóval nem kecsegtet a jövőre nézve. A védekezésre nem lehetett panasz, igaz az oroszok erősen takarékos üzemmódban játszották le a meccset, így nem állították megoldhatatlan feladat elé a mieinket. Ami viszont a támadójátékot illeti… Az gyakorlatilag nem volt. A középpályán hiányzott a kreativitás, az ötlet, a széleket nem használtuk ki, a néhány kósza távoli kísérlet pedig messze elkerülte a kaput.
Magyarország – Oroszország 1-1 (1-0) Győr, ETO Park, 10000 néző Vezette: Ante Simunovic (Dalibor Conjar, Miro Grigic) – horvátok Magyarország: Király – Bodnár, Juhász, Horváth G. (Dárdai, 72.), Vanczák – Szélesi – Huszti (Koltai, 90.), Buzsáky (Tőzsér, szünet), Bodor (Hajnal, 63.)- Rudolf (Szalai, 79.)– Torghelle Oroszország: Akinfejev (Gabulov, szünet) – Anjukov, Kologyin (V.Berezuckij, 83.), Ignasevics, Janbajev – Gyeniszov, Szemak – Zirjanov, Szemsov (Arshavin, szünet), Biljaletgyinov (Bisztrov, 84.)– Pogrebnjak (Pavljucsenko, szünet) Gólszerzők: Vanczák 39’, illetve Biljaletgyinov 59’ Sárga lap: Akinfejev 44’, Gyenyiszov 49’, 89’, Janbajev 55’ Piros lap: Gyenyiszov 89’
A mérkőzés után Koeman elmondta, elégedett volt a játékkal és a hozzáállással is, valamint hogy mentális előrelépést tapasztalt. Elmondása szerint az első félidőben megérdemelten szereztünk vezetést, de a második játékrész elején felpörögtek a vendégek, és egy számunkra fájdalmas találattal kiegyenlítettek. Összességében több lehetőségünk adódott, mint az oroszoknak, de győzni nem sikerült.
Guus Hiddink az oroszok leköszönő kapitány elmondta, hogy a magyarok az első félidőben jobbak voltak, de a félidei átszervezéseknek köszönhetően 25 percig jól játszottak, és sikerült egyenlíteni. Dicsérte a mieink technikás futballját, hozzátéve, nehéz a magyarok ellen játszani. Végezetül kiemelte, 4 szép évet töltött el a szbornaja élén, és elégedett a búcsúmeccsének eredményével.