Gyárfás és Mészöly nagy menetelése nulla szavazatot hozott
Óriási diplomáciai sikerként könyvelte el az ősszel Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke azt, hogy január 31-én Budapest ad otthont a Nemzetközi Úszó Szövetség, a FINA díjátadó gálájának, ahol a világ legjobb úszóit díjazzák.
Mára azonban kiderült: az eredeti négy kategória győztese közül senki nem érzi úgy, hogy el kellene jönnie Budapestre a díjért. A helyzet már csak azért is kínos, mert tudni lehet már azt is: a nőknél Hosszú Katinka az első, a férfiaknál Cseh László a második lett. Egyikük sem lesz itt, ezt már korábban bejelentették.
Ez persze úszás, amely minket továbbra sem érdekel egy cseppet sem, annál jobban érdekel viszont Gyárfás Tamás, aki a futballban is hasonló "sikerekkel" próbált jó sportvezetőnek látszani. A korábbi sportújságíró egyetlen, a futball világába tett sportvezetői látogatása hasonló kudarccal zárult: ő volt ugyanis annak a bizottságnak az elnöke a Gyurcsány-kormány idején, amelynek a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezési jogát kellett (volna) elnyernie.
A FourFourTwo magazin 2011. januári számában, a magyar futballtörténelem legnagyobb vezetői baklövéseit összegyűjtő írásunkban így idéztük fel azt a történetet:
"Óriási volt a várakozás idehaza 2007. április 18-án, amikor Cardiffban eldőlt, ki kapja meg a 2012-es Eb rendezési jogát. Magyarország és Horvátország közösen pályázott, de egyetlen szavazatot sem kaptunk: a 12 vb-tag közül nyolc a lengyel-ukrán, négy az olasz pályázat mellett voksolt. Ez igazi sokkhatásként érte a magyar küldötteket (ki ne emlékezne Mészöly Kálmán reptéri beszédére?), hiszen előzetesen nem győztek kérkedni azzal, hány biztos szavazatot tudhatnak már a zsebükben. A végeredménnyel a nemzetközi sportdiplomácia egyértelműen üzent Kisteleki István MLSZ-elnöknek, Gyárfás Tamás bizottsági elnöknek és az egész magyar stábnak: inkább rendezzünk futsal Eb-t, mert kispályások vagyunk."
A cikkünk keretes írásában pedig ez állt:
"Az ukránok által állítólagosan megvásárolt szavazatokról az ügyben érdekelt magyar lap például azt próbálja sugallni, mintha azok a szavazatok „eredetileg” minket illettek volna. A világsajtó ehelyett arról ír, hogy a toronymagas esélyes olaszok helyett meglepő módon az ukránok és a lengyelek nyertek. Rólunk egy szót sem ejtenek, jóllehet a politikai vezetők közül egyedül Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök páváskodott a döntés kihirdetésekor a teremben (a többiek azért legalább háromesélyesnek gondolták a játszmát, és a kampány után okosan hátrébb húzódtak, hazautaztak), mert a pályázati csapattól kapott információk alapján meggyőződése volt a győzelem.
Ha le akarnánk egyszerűsíteni a dolgot, fogalmazhatnánk úgy, hogy az ukrán, az olasz és a magyar maffia csatájában az ukrán fölényesen győzött, és a mi szerencsétlen, a foci iránt korábban alig érdeklődő posztkommunista kiskirályaink (pedig szemük előtt vibrált a sok százmilliárd forint, ami egy Eb-rendezés kapcsán megmozdul) ebben a viadalban nem rúgtak labdába. Mondhatjuk úgy is: a foci-Eb nem úszó-Eb. Most leírták azt is, hogy „állítólag” kaptunk nulla szavazatot, pedig ez tény, hivatalos sajtóközlemény jelent meg a szavazás után az ukrán-lengyel pályázat 8:4:0-s győzelméről az olasszal és a magyar-horváttal szemben (még ha a helyszínen a közlemény megjelenéséig a magyar kampánycsapat igyekezett is elhitetni azt a hazugságot, hogy 5:4:3 volt az arány, s mi kaptuk a négyet…). A helyzet az, hogy mi minden bizonnyal így is, úgy is nulla szavazatot kaptunk volna, hiszen (és ez az igazán vérlázító), sem addig, sem azóta nem építettünk egyetlen valamire való stadiont sem, pedig az első Eb-pályázatunkat lassan tizenöt éve adtuk be, és ígértünk toronyórát lánccal. Gyurcsány számtalan hazugságának egyike az akkori kampányszövegekben érhető tetten: azt állította, hogy ha kapunk Eb-t, ha nem, a döntés másnapján elkezdődik az új Puskás-stadion építése.
Nem kaptunk Eb-t, hiszen amíg az ukránok Sevcsenkóval, addig mi az Európa-szerte a hazudozásairól ismert kabalafiguránkkal érkeztünk Cardiffba kampányolni, és természetesen stadion sem épült."
A napokban két nagy lélegzetvételű cikk is megjelent Gyárfás Tamás pályafutásáról, ám érdekes módon sem az atlatszo.hu, sem az Index cikke nem említi meg ezt a skandalumot. Mindkét írás végkövetkeztetése az: nagy simlis ez a Gyárfás, de legalább nagyon ügyes sportvezető.
A cardiffi nullát követő mostani nulla ismeretében mi ezt teljesen másként gondoljuk.
