Girard kihozza a maximumot a Montpeillerből

René Girard, a Montpellier menedzsere eddig kiválóan teljesít, hiszen 21 fordulót követően a második helyen áll csapatával, 8 ponttal a listavezető Bordeaux mögött. Az egykori U-21-es francia válogatott edző tíz év után tért vissza a francia bajnokságba, és nagy reményekkel vágott neki a 2009-2010-es szezonnak.  

René, olyan mintha újjászülettél volna a Montpelliernél. Valóban olyan, és hihetetlenül jó érzés. Vártam a lehetőséget, hogy visszatérhessek a francia bajnokságba, de meg kell mondjam, ez nem könnyű – csak 20 csapat van… Szerencsére a Montpeiller elnöke, Louis Nicollin megadta nekem a lehetőséget, hogy bizonyíthassak, és szerintem ez egy nagyszerű dolog. Más egy klubbot edzeni, mint egy válogatottat? Teljesen más. Egy klubnál szinte minden nap együtt vagy a játékosokkal, ami azt jelenti, hogy olyan játékosok vannak a csapatnál, akiket te választasz ki, szóval teljes mértékben a te csapatod, akikkel minden napot együtt töltesz. A válogatottnál viszont csak pár napot foglalkozhatsz a csapatoddal egy-egy mérkőzés előtt, de megvan az az előnye, hogy az adott országból a legjobb 22 játékos áll rendelkezésedre. Fiatal csapatod van. Milyen együtt dolgozni ilyen sok ifjú tehetséggel? A legtöbbjük megnyerte a 2008-as Gambardella ifjúsági kupát, mint például Yanga-Mbiwa, El Kaoutari, Aït-Fana, és Belhanda…Úgy gondolom ebben a korban nagyon fontos a sikerek átélése, hiszen ezek olyan dolgok, melyekre egész karrierjük során emlékezni fognak. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a csapatunkban tudhatunk ilyen kaliberű játékosokat, nagyon nagy tehetségek. A mi feladatunk az, hogy ezek a fiatal srácok ne kallódjanak el, és ne kelljen majd azt mondanunk, hogy „ez a srác bizony sokra vihette volna”, hanem ez tényleg így is történjen… Mi a maximum, amit elérhet ez a csapat?
Nézze, úgy gondolom már most nagyon sok mindent elértünk! Előrébb vagyunk, mint amire számítottunk, és ez egy újonc csapattól, úgy gondolom, fantasztikus teljesítmény. A bajnokságnak viszont még nincs vége, nem szabad leeresztenünk.
Forrás: Ligue1.com

Szólj hozzá!

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Örömfoci
Bryan Robson, egy generáció kedvence, a Manchester United elfeledett zsenije
Harcosok Klubja
A legendás összecsapás Simeonéval, ami után Beckham „hülyegyerek” lett
NB I, 1994
Mesék nagy gólokról: Váczi Dénes az Újpest ellen
Történet a fénykép mögött
Angliában a futball a háború alatt is igyekezett a felszínen maradni
Akkor, régen...
Felcsillant a remény, avagy a magyar futball ígéretei: ifi Eb-arany Bicskeivel
Meccsek, amik...
Meccsek, amik megváltoztatták az életemet: Szalma József
Du ju szpík futball?
FFT-szótár a nagy rangadók előtt: milyen szavunk van a derbire?
Még ne oltsd le a lámpát!
Gordon Banks: Szeretném hinni, hogy amit véghezvittem, másokat is inspirálhat
technika
Így kerülj rivaldafénybe a kapuban!
Költők, írjatok verseket!
Itt a futball-rap a Kacsafarhát együttestől!
Kérdezd meg pacekba!
Nagyinterjú: Juhász Roland
Döglött akták
Kocsis Sándor rejtélyes halála a barcelonai kórházszobában