Gary Lineker

Gary Lineker visszatekint csillogó pályafutására az angol mezben, amelyben negyvennyolc gólt ért el, megszerezte a FIFA Aranycipőjét, és felszárította Gazza (Paul Gascoigne) könnyeit. Minek tulajdonítja az angol mezben elért sikereit? Szerencsés voltam. A nemzetközi futballban a megfelelő helyen kell lenned a megfelelő időben. A szerencse mindig számít. A lengyelek elleni meccs előtt könnyen kikerülhettem volna a csapatból. Ez meg is történt egy pár játékossal, és velem is megtörténhetett volna. Az lehetett volna az utolsó meccsem az angol mezben. De megkaptam a bizalmat, és sikerült mesterhármast szereznem. Hirtelen versenybe kerültem az Aranycipőért. A fociban ilyen gyorsan változnak a dolgok. Meséljen a válogatottbeli bemutatkozásáról. 1984-ben csereként álltam be Skócia ellen, ami nem olyan idegtépő, mintha a kezdőben debütáltam volna. Csereként nincs arra időd, hogy ezen gondolkodj, idegeskedj. És tíz perccel a vége előtt nem is tudsz annyi kárt okozni. Volt pár lehetőségem, amit nem sikerült kihasználni, de sikerült megszokni az egészet. Azonban tudtam, hogy képes vagyok gólokat rúgni. Én mindig egyfajta szerencsejátékot játszottam, hogy elég teret nyerjek. Kicsit úgy, mint Michael Owen. Amint sikerült néhány meccsen játszani és gólt szerezni, sikerült megőrizni a hidegvéremet és további gólokat lőttem. Gondolta volna, hogy az 1986-os világbajnokságon meg tudja szerezni az Aranycipőt? Ha megkérdezi bármelyik gólvágót, mind azt fogja mondani, hogy folyamatosan arra gondolnak, hogy ők lövik majd a legtöbb gólt, bármelyik kupáról van szó. Ugyanez volt a helyzet a közelgő VB-vel, de egy ilyen cím megszerzésére általában kevés esély van. Az első két meccs után, miután kikaptunk a portugáloktól és döntetlent játszottunk Marokkóval, inkább azon aggódtam, hogy megőrizzem a helyem a csapatban. Aztán hirtelen jött a meccs Lengyelország ellen, és mesterhármast értem el. Utána már tudtam, hogy van esélyem az Aranycipőre. Segítették a „mázlis” cipők is… Majdnem darabokra szakadtak! El is kellett küldeni őket megjavítani, de nagyon eredményes voltam velük. Három meccsel az 1986-os bajnokság vége előtt elfelejtettem őket felvenni, és kikaptunk az Oxford United ellen. Erre ráment a bajnoki cím is. Mindig is babonás voltam kicsit, ezért az egész VB alatt ezeket a cipőket hordtam. Ez a nyár bizonyította be, hogy klasszis játékos? Nagyot lendített az önbizalmamon, a hitemen, az, hogy bebizonyítottam: a legmagasabb szinten is képes vagyok gólszerzésre. Egy csatár szárnyakat kap ettől. Barcelonába igazoltam, és a dolgok mentek maguktól. Apukám is nagyon örült – egy pár fontot tett arra, hogy megnyerem az Aranycipőt és 16-szoros pénzt nyert rajtam. Mi az oka annak ön szerint, hogy Anglia sohasem szerepelt olyan jól az Európa Bajnokságokon, mint a VB-n? Furcsa, de sohasem voltunk olyan jók az Európa Bajnokságon, mint a VB-ken. Nem tudom, miért van ez, habár a világbajnokságokon gyengébb csapatok szerepelnek. Az EB-n minden csapat erős. De 1988-ban Németországban nagyon jó csapatunk volt. Az íreknek kicsit szerencséjük volt ellenünk, aztán a nagy holland csapattal játszottunk, akik végül diadalmaskodtak a döntőben. Nem játszottunk rosszul, de kikaptunk tőlük és két meccs után kiestünk. Az 1990-es válogatott volt a legjobb, amiben játszott? Az 1990-es csapat nagyon jó volt. Talán a legjobb angol válogatott az 1966-os csapatot nem számítva. Nagyon erős volt a védelmünk, jó kapusunk volt, sok kreatív játékos játszott a középpályán és a széleken. Tudtunk gólokat lőni. Nagyon kiegyensúlyozott csapat volt. Őszintén szólva úgy gondolom, hogy nagy játékosok igenis képesek nagy csapatot alkotni. A futballisták több mint fele világklasszis volt. Erre szükség van, hogy tényleg legyen esélyed a világbajnoki címre. A játékosok kiegészítették egymást, kitűnő szövetségi kapitányunk volt, szervezettek voltunk és hittünk magunkban. Ugyanakkor, ha kellett, felszántottuk a pályát. A futballban sok a félelem, de ez a csapat nem nagyon félt semmitől, ami ritka. És természetesen a jelenete Gazzával az angol sporthistória egyik meghatározó képe. Az emberek még ma is arról kérdeznek, hogy mit mondtam Gazzának. Erről többször kérdeznek, mint arról, hogy melyik a kedvenc chipsem! A tény az, hogy Gazza zokogott és Bobby (Bobby Charlton, angol szövetségi kapitány) egyébként is azt mondta nekem, hogy vigyázzak rá. Én mindössze ennyit tettem. Gazza feltámadt a hosszabbításban jól játszott, de nem volt szerencsénk. A németek nagyon erősek voltak, és mindenki úgy gondolta, hogy ők nyerik a VB-t abban az évben, ami sikerült is nekik. Sok csapatot daráltak be addig, de mi mindent beleadtunk és akár meg is nyerhettük volna azt a meccset. A döntőben legyőzte volna Anglia Argentínát, vagy ez is egy „mi lett volna, ha” kérdés, amire nem szeret gondolni? Azt hiszem nyertünk volna. Ők a döntő előtt ellőtték a puskaporukat, nem gondolja? Fontos játékosok hiányoztak a csapatból, Maradona problémákkal küszködött. Nem tudhatjuk mi lett volna ha, de mi lettünk volna a favoritok. Én biztos voltam ebben, mert azt gondoltam, hogy minden meccset mi nyerünk. És egy elődöntős meccs nyertese a németekkel valószínűleg a VB címet is megszerzi. Tudták, hogy mekkora VB láz tört ki otthon? A telefonban mondták ezt nekünk, de mi biztonságban el voltunk zárva a külvilágtól. Ilyenkor begubózik az ember. Meg az újságokkal sem törődtünk igazán. Az őrületet csak akkor tapasztaltuk meg, amikor hazaértünk. 1992 ezután csalódás volt… 1992-ben nem volt igazán jó csapatunk. Chris Waddle és Peter Beardsley lassan kiöregedtek, elvesztettük Bryan Robsont. Gazza és John Barnes sérült volt – hirtelen eltűnt az ötletesség a csapatból. Engem lecseréltek az utolsó csoportmeccsen. De összességében meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. Ha valaki a pályafutásom elején azt mondja, hogy egy híján beállítom a válogatott gólrekordját (amit Bobby Charlton tart), akkor biztos, hogy tiszta bolondnak nézem. Ön szerint Michael Owen megdönti a gólrekordot? Van közös a játékukban? Ahogy mozog, és ahogy befejezi a helyzeteteket, nagyon hasonló az én stílusomhoz. Ha Michael egészséges marad, akkor megdönti a rekordot. Az idő neki dolgozik. Mindketten nagyon gyorsan robbantunk be. Az emberek azt gondolják, hogy Michael elvesztette a sebességét, de ez badarság. Ők nem értik, hogy milyen nehéz ilyen magas szinten játszani, ezért ha van egy ilyen játékosod, akkor ragaszkodni kell hozzá. Hasonló dolgokat mondtak rólam is, mint amit most Michaelről mondanak – semmit nem csinál a pályán a gólokon kívül. Elfeledkeznek arról a százötvenöt beindulásról meccsenként, amit senki nem vesz észre. Remélem, Michael megdönti a rekordot, és a jövőben nem lesz rossz érzésem a kihagyott tizenegyesemmel kapcsolatban! Gyors kérdések Gary Linekerhez: Legnagyobb példaképei? Peter Shilton és Frank Worthington, mert mindketten a Leicester Cityben játszottak. Imádtam őket gyerekként. Vicces, hogy később együtt laktunk Shilts-el. Kedvenc válogatottbeli csapattársa? Peter Beardsley. Nagyon jól megértettük egymást. Ő a tizenhatoson kívül játszott, én azon belül. Én mindig a kapu előtt helyezkedtem. Nagyon fontosnak tartom, hogy volt elég terem a beindulásokra. Peter nagyon önzetlen volt, kreatív és ismertük egymás játékát. Ha együtt voltunk a pályán, akkor majdnem elértem a meccsenkénti egygólos átlagot. A legkeményebb védő, akivel szembe kellett néznie? Pietro Vierchowod, aki az olasz válogatott és a Sampdoria erőssége volt. Nagyon durva volt és szélvészgyors. Kaptam tőle egyet-kettőt. Amikor a legközelebb volt a sárga laphoz… Egyszer majdnem kaptam egy sárgát, amikor rávigyorogtam egy játékvezetőre Spanyolországban. Figyelmeztetett, hogy hagyjam abba a mosolygást, és a zsebében lévő sárga után nyúlt. Forrás: Fourfourtwo.com
Fordította: Bolgár Gábor