Futács Márkó a szerződés aláírását követően (Fotó: f-group.hu)
„Pályafutásom legnehezebb időszakán vagyok túl, a keresztszalag-szakadásom előtt sosem voltam sérült, nem volt tapasztalatom, hogy tud a futballista könnyebben átvészelni egy ilyen 8 hónapos kihagyást – nyilatkozta Futács Márkó. – Karrierem során rengeteget mondták nekem, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen alkatom van és ennyire erősek a combizmaim, mert nem kell tartanom a sérülésektől. Erre tessék, edzésen, egy teljesen ártalmatlan mozdulatnál szakadtam el… A rehabilitáció egyes szakaszait nehezen viseltem, nem vagyok az a kanapén ülő típus, lehangolt a tehetetlenség, ugyanakkor motivált voltam és bíztam benne, hogy a sikersztorinak nem nevezhető törökországi kaland után jobb helyen folytathatom. Voltak magyar megkeresések, de végül egyik sem jött össze. Aztán befutott a spliti lehetőség, ami éppen olyannak tűnt, amire vágytam. Nagy klub, amely minden idényben komoly célokért küzd, és olyan támadófocit játszik, ami fekszik az ilyen csatárnak, mint amilyen én vagyok. Az érkezésem óta ezt csak megerősítették a látottak, a vezetőedző és a sportigazgató is az első pillanattól érezteti velem: fontos láncszeme lehetek a csapatnak. Arról nem beszélve, hogy mindenki tökéletesen beszél angolul – Mersin után ez is nagy ajándék… Ma már a kerettel készülök, és bár nem utazom a romániai Európa-liga-meccsre, a visszavágón akár már pályára is léphetek. Megnézte a térdem egy helyi specialista, aki szerint a lábam rövid időn belül tökéletes lesz, nem kell aggódnom miatta. Szeretnék gyorsan játékba lendülni, gólokat szerezni, hogy újra képbe kerüljön a nevem a válogatottnál.” „Márkó sérülése után olyan egyesületet kerestünk, amelynél visszanyerheti régi formáját, ahol újra rendszeres játéklehetőséghez jut és lesz továbblépési lehetősége – mondta Filipovics Vladan. – Több magyar klub szóba került, az egyik együttessel tulajdonképpen meg is egyeztünk, ám az utolsó pillanatban nem jött létre a megállapodás… Most már azt mondom, jó, hogy így alakult. Régi vágyam volt, hogy a volt Jugoszlávia négy nagy klubjának – Partizan, Zvezda, Dinamo, Hajduk – egyikébe magyar játékost vigyek, mert tudom, hogy ha itt kimagaslóan teljesít egy labdarúgó, sokkal könnyebb top bajnokságba kerülnie, mintha az NB I-ben játszik jól. Egyelőre ez a helyzet, bízunk benne, hogy idővel ezen a téren is felzárkózik a magyar futball. A spliti vezetők mindvégig hangsúlyozták: Márkóra van szükségük, tudják, hogy mire képes, és azzal is tisztában vannak, befektetés szempontjából sem kötöttek rossz üzletet!”
