Farkas I Balázs továbbra is optimista

Görcsös játék, pontatlan passzok, gyenge egyéni teljesítmények… Mentális problémák? – Az értékelés első felével egyetértek. Ami viszont az egyéni teljesítményeket illeti, én azért nem így látom. A mentális probléma felvetésével kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy ennek rengeteg összetevője lehet. Értékelés egy mondatban: nem nyújtottuk azt a teljesítményt, amit kellett volna, s a futball, mint mindig, megbosszulta ezt. Értékelés részletesebben? – Olyan gólt kaptunk, amilyet nem szoktunk. Ezek után elkezdtünk az eredmény után futni, miközben a vendégek pontosan azt a futballt játszhatták, ami a legjobban megy nekik: beálltak és kontrákra igyekezték a támadásaikat építeni. Mindeközben részünkről, még azt sem tudjuk elmondani, hogy kimaradtak volna a helyzeteink, mivel jóval kevesebb ziccert dolgoztunk ki, mint általában szoktunk. Sajnos viszont a helyzetkihasználásunk aránya – annak ellenére, hogy a második félidőből sokkal többet hoztunk ki, mint az elsőből – a szokásos maradt. A pálya továbbra sem kedvez a játékstílusunknak és most is sok volt a rossz passz. Mindennek tetejébe, egy kicsi szerencsénk sem volt, gondolok itt Nikolics hatalmas kapufájára. A futóteljesítményünkkel és az akartunkkal sem vagyok elégedett. Tudomásul kell venni, hogy tizenegy ember alkotja a csapatot, s ha akár egyetlen olyan is akad, aki nem „törli fel a pályát” a meccsen, az már az eredmény kárára mehet. Jó volt ez a mérkőzés arra, hogy a felszín alatt megbúvó problémák előkerüljenek és azokat még a pénteki, Debrecen elleni összecsapás előtt tisztázni tudja a csapat. Mindenkinek mindent meg kell tennie a bajnoki címért, minden más csak ezután következhet! A magam részéről szeretném hangsúlyozni, hogy e nem várt vereség ellenére is bizakodó vagyok és ezt nem az optimizmus mondatja velem. Az MTK elleni bajnoki nem volt nehezebb, mint amilyen a debreceni lesz. Úgy tűnik – és ezt főleg az itthoni rossz talajnak tudom be – , hogy az idegenbeli játék jobban fekszik nekünk. Alkalmasak vagyunk-e a bajnokság megnyerésére? El tudjuk-e viselni az esélyesség terhét? – Érdekes felvetése ez a korábban említett mentális problémának. Visszakérdezek: ősszel miért tudtunk nyerni? Akkor, vagy a tavaszi szezon elején nem volt ekkora tétje a mérkőzéseknek? Sem magamon, sem a többieken nem érzem, hogy fontosabbnak, vagy nagyobb téttel járónak érzik a mostani meccseket. Tényeket mondok megint: ha a végjáték, a támadások befejezése működne, senki nem beszélne mentális problémákról. Szerintem az nem mentális gond, hogy átlag hét ziccer helyzetből egyet tudunk értékesíteni. Legalábbis én nem annak látom. Fordítsuk meg az előbbi kérdést: túlságosan magabiztos a csapat, ami túlmegy az egészséges önbizalom határán. Erre mit mondasz? – Nagyon csalódott lennék, ha kiderülne, van közöttünk olyan, aki nem hisz abban, hogy mindenkit meg tudunk verni. Nem látok semmiféle problémát abban, ha valaki egy kicsit nagyképű – gondolom, erre utalt a kérdés –, viszont tegye hozzá ehhez mindenki a megfelelő akaratot és hozzáállást. A túlzott magabiztosság viszont nem csaphat át könnyelműségbe! Üldözöttből üldözővé váltunk a tabellán. Mennyit változtat ez a helyzeten? – Úgy is a három pontért mentünk volna Debrecenbe és most is azért utazunk. Ebből a szempontból minden ugyanolyan, a játékunkon ez nem változtat, az esetleges görcsösségen sem. A magam részéről az MTK elleni mérkőzés pozitív oldalát nézem, ami nem is a csapathoz kötődik: ötödik éve játszom Fehérváron, s most először fordult elő az, hogy 0–1-es eredménynél a közönség mellettünk állt és tovább buzdított minket. Ezért is sajnálom, hogy kiegyenlíteni sem tudtunk. (vidi.hu)