Ez történt a Bundesliga negyedik fordulójában

Eintracht Frankfurt–SC Freiburg Áprilisban nem sokan fogadtak volna arra, hogy az „SC” egyáltalán benn marad az első osztályban, de most itt vannak, és sorozatban harmadik meccsüket nyerték meg. Jó, a lesgól nyilvánvaló, nemhiába dühöngött Michael Skibbe, a frankfurtiak vezetőedzője, de ettől függetlenül nem lehet elvitatni a tényt, hogy így sem volt érdemtelen a vendégek sikere, akik sokat köszönhettek a sérült Simon Pouplint helyettesítő Oliver Baumannak, aki kivédte a hazai támadók szemét. A Frankfurt pedig nagyon nehéz szezon elé néz, hiszen ha így folytatják, akkor nem tudják megismételni a tavalyi szép eredményüket, és a kiesés elkerülése lehet a legfőbb cél. Bayern München–1. FC Köln A „kecskéseknek” összejött az, ami az AS Romának nem, és a bunkerfutballal elhoztak egy pontot az Allianz Arénából, ahol még sohasem kaptak ki! Meccslabdájuk annak ellenére is volt, hogy sokszor alig lépték át a felezővonalat, de Hans-Jörg Butt a helyén volt a 83. percben. A másik kapus, Faryd Mondragon is elrebeghetett egy imát a 92. minutumban, mikor ő is jó helyen volt Thomas Müller fejesénél. Egyébként a mezőny legjobbjává avanzsáló vendéghálóőr találkozott a legtöbbször csapatából a labdával. És ha ez még nem lenne elég: a bajorok a találkozó alatt 69%-ban birtokolták a labdát – apró szépséghiba, hogy gólt megint nem sikerült lőniük. Sőt, a szombati 0–0-val egy új Bundesliga-rekord (negatív) született számukra, hiszen korábban még nem fordult elő, hogy két egymás követő hazai mérkőzésük is gólnélküli döntetlennel érjen véget. Louis van Gaal szerint csapatának kell még körülbelül hat mérkőzés, mire elkezdenek igazán formába lendülni, és bár a tréner optimista, azért nem árt odafigyelni Philipp Lahm szavaira, aki szerint hiányzik belőlük a kreativitás. Ez a megállapítás nem éppen hízelgő Müllerre, Toni Kroosra, és Franck Ribéryre nézve, de alighanem velük kell elsősorban megoldani ezt a feladatot. Arjen Robben hiányzik a csapatból, ez tény és való, mint ahogyan az is, hogy a mezőnyben eddig bizony a bajoroké a legkevesebb lőtt gól, szám szerint kettő. De van pozitívum is: legalább megint nullára hoztak hátul egy meccset… Werder Bremen–FSV Mainz Sokan hihették azt, hogy szombaton délután 17.20-ra véget ér a Mainz „sikerkorszaka”, és a javuló formát mutató hazaiak behúzzák a három pontot. Nos, Thomas Tuchel csapata rácáfolt erre, és tulajdonképpen biztosan nyert a Brémában, és nekünk, magyaroknak különösen nagy öröm lehet, hogy Szalai Ádám is kezdett, és noha nem lőtt gólt, meg le is cserélték, de Tuchel mindenképpen számol vele a két nyári villámigazolás ellenére is. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy rájöjjünk: Jürgen Klopp után újabb líblinget szabadíthat a Mainz Németországra Tuchel személyében, ha folytatni tudják ezt a remek sorozatot. Brémában megint nem stimmelnek a dolgok. Az még oké, hogy nincs a megszokott belső védelem, de még nagyobb baj, Mesut Özil egyelőre pótolhatatlan űrt hagyott maga után a középpályán. Sőt, Claudio Pizarro távollétében erőtlennek tűnik a csatársor is. Lesz dolga bőven Thomas Schaafnak is… VfB Stuttgart–Borussia Mönchengladbach „Ein echte Hammer!” – Egy igazi csapás! Körülbelül így lehet a legegyszerűbben jellemezni a 7–0-s hazai sikerrel véget ért találkozót, amin a „svábok” egész egyszerűen a földbe döngölték a „darazsakat.” Hol van már a leverkuseni 6–3? – kérdezhetnénk joggal, és bizony ki kell mondani, hogy az bizony egyfajta csodának számított, hiszen azóta két bajnokin összesen 11(!!!) gólt kapott a ’Gladbach, így aligha meglepő, hogy a legtöbb bekapott találat is az ő nevükhöz fűződik. És ami még érdekesebbé teszi a dolgot: az első és az utolsó gólt leszámítva mindegyik egy pontrúgást követően született meg, amire ugye elvileg fel lehet készülni… Nem csoda, hogy Michael Frontzeck mester is csak „bődületesen fekete napnak” tudta nyilvánítani ezt a bajnokit, igaz, pánikolni szerinte még nem kell. Christian Gross legénysége azonban könnyen lendületbe kerülhet ettől a nagyarányú győzelemtől, és ki tudja, lehet, hogy Pavel Pogrebnyak is megtalálta a góllövőcipőjét, amire már egy éve várnak Stuttgartban. VfL Wolfsburg–Hannover 96 A csúnyán lerúgott Diego szép ollózós, valamint a szemfüles Edin Dzeko kapushiba után szerzett góljával szerezte meg végül idei első sikerét a 2009-es Meister. Steve McClaren kivette a kezdőből Cicerot, elhagyta a két szűrőt, visszatért a rombuszközéppályás alakzathoz, betette a kezdőbe Grafite-ot, és a siker nem maradt el. A találkozó azonban nemcsak ezek, hanem két emlékezetes rúgás miatt marad meg a fejekben: az első félidőben előbb Grafite kishíján saját csapattársát, Thomas Kahlenberget rúgta le csúnyán, majd a második játékrészben Constant Djakpa még ezen is túltett, mikor belerúgott Diegoba, akit később le is kellett cserélni. Lapot persze nem kapott érte a vétkes… A Hannover árnyéka volt eddigi idei önmagának, Mirko Slomka hiába jegyezte meg, hogy szerinte veszélyes játék miatt nem volt egészen szabályos Diego találata, de ettől függetlenül ő is tudja, hogy csapata nem ezért bukott a „farkaslakban.” 1. FC Kaiserslautern–TSG Hoffenheim A 2–2-es döntetlennel a vendégek elveszítették vezető pozíciójukat a táblázaton, igaz, rögtön javíthatnak is a Bayern München ellen odahaza. Luiz Gustavo személyében megvan a Bundesliga-történet 3000. gólszerzője, a hazaiak kapusa, Tobias Sippel hibázott ugyan a negyedik gólnál, de nem sokkal előtte az „év védése” címre is esélyes parádét mutatott be. A duplázó Erwin Hoffer akár a forduló embere is lehetett volna Pavel Pogrebnyak mellett a Kickernél, ha összejön neki a harmadik találat, de a forduló egyik, ha nem a legnagyobb húzását Ralf Rangnick, a sinsheimi kiscsapat edzője mutatta be, aki közvetlenül a gólja előtt cserélte be Sigurdssont. Bayer Leverkusen–1. FC Nürnberg Igazából semmi meglepő nincs abban, hogy gólnélküli döntetlenre végeztek a felek egymással (kivéve, ha valaki a nevet nézi inkább…). Egyikük sincsen túl jó passzban, a gyógyszergyáriak ráadásul egy komplett csatárduót is elvesztettek a találkozón, így a szűrők mellett (Simon Rolfes, Michael Ballack) a gólvágók is hiányozni fognak. Stefan Kiessling számára ez azért is lehet többszörösen fájó, mert a találkozót Joachim Löw szövetségi kapitány a helyszínen tekintette meg. A „Club” akár még büszke is lehet arra, hogy nullázva tudott egy pontot elhozni Leverkusenből, de arra, hogy a 16. helyen állnak, méghozzá nulla győzelemmel, már kevésbé… FC St. Pauli–Hamburger SV Tizenegy percig a mennyben érezhették magukat a hazaiak, hiszen nyerésre álltak, ám Mladen Petric nem sokkal a lefújás előtt egy hatalmas góllal elhallgatatta a kiscsapat publikumát. Harminchárom év nagy idő, és legalább fél évvel biztosan kitolódik eme sorozat, hiszen már ennyi ideje, hogy az élvonalba visszajutott, egyébként idén 100 éves klub legutóbb megverte a „nagy testvért.” A döntetlennel igazából senki nem járt rosszul – kivéve persze azokat, akik a hazai sikerért szorítottak, hiszen ők majdnem a lefújásig reménykedhettek. Jó, hogy újra van városi derbi az első osztályban! Schalke 04–Borussia Dortmund Kagava Sindzsi nem éppen szívbajos. Arra a kérdésre, miszerint ki lövi a mérkőzést eldöntő gólt, egész egyszerűen csak ennyit mondott: „Én.” És tulajdonképpen igaza lett, mert bár duplázott ugyan, de ha csak az eredményre vetítjük ki a dolgokat, akkor pont ő jelentette a különbséget. Ha azonban a mutatott produkcióra, akkor majdhogynem klasszis különbség volt a két ősi rivális között – ha ugyanis a sárga-feketék mondjuk 9–3-ra nyernek, akkor sem szólhatna senki egy szót sem. Egy gólt elvettek a Dortmundtól, lőttek három kapufát, és Manuel Neuer legalább féltucat olyan védést mutatott be, ami előtt többen is gólt kiálthattak. Különösen a 15. és a 30. perc között szórhatták volna meg a királykékeket Lucas Barriosék, akik szinte percenként értek fel a kapu elé, miután lecsaptak egy csomó eladott labdára. Amíg a vendégek egy igazi, összeszokott és jól működő CSAPAT benyomását keltették, és még Günther Netzer szerint is fontos szerepet játszhatnak a szezon további részében, addig a hazaiakra sok mindent lehetne mondani, csak azt nem, hogy csapatként funkcionáltak volna. Ez ugyanis tizenegy ember alkotta „közösség”, akik összevissza szaladgáltak a pályán. Egyedül Klaas Jan Huntelaar emelhető ki, aki 0–0-nál, még Kagava első gólja előtt pár pillanattal ziccert hibázott, de végül ő szépített. A többiek? Védelem mintha nem is lett volna, a középpályán egész egyszerűen szinte semmilyen ellenállást nem mutattak fel, így nem csoda az sem, hogy Raul is nem egy alkalommal a félpályára jött hátra labdáért, más kérdés, hogy a többiek enerváltsága miatt ő sem tudott támadást építeni… Mi lehet a baj Gelsenkirchenben? Jó kérdés, amire mi nem igazán tudjuk a választ, és a nagyobb baj az, hogy könnyen elképzelhető: az edző sem tudja. Márpedig ha ez így van, akkor felmerül a kérdés, hogyan képes kezelni ezt a szituációt, egy olyan helyzetet, amibe talán még sohasem került. Joggal merülhetne fel a kérdés: Herr Magath! Miért kellett szétrombolni szinte teljesen a tavalyi garnitúrát? Na, innen kell majd felállni… Forrás: kicker.de, spox.com/de Lendvay Lajos