Ez történt a Bundesliga idei első harmadában

Ha valaki most ránéz a Bundesliga tabellájára, és azt látja, hogy papíron nagyrészt kiscsapatok vannak az élbolyban, akkor alighanem rácsodálkozik, hiszen nem a „szokásossá vált” sablont, a Bayern München kontra üldözőit látja. Ugyanakkor annyira talán mégsem vonja fel egyik szemöldökét sem, hiszen volt nyáron egy világbajnokság, ami után sok játékos (ne szépítsük) fáradtan, esetleg kiégetten tért vissza klubjához, és sokan erre fogják, hogy a nagyobb egyesületek közül többen is gyengén teljesítenek.
Ebben biztosan sok igazság van, de egyrészt nem lehet mindent erre fogni november elején, másrészt tisztán látszik, hogy nem egy klubnál bomlik az edző kapcsolata a játékosokkal, esetleg a tréner volt nagyravágyó, vagy külföldről jött, és még nem helyezkedett bele a számára ismeretlen miliőbe.
Akármi is a helyzet, meglepetéseknek egyáltalán nem vagyunk híján, sem negatív, sem pozitív értelemben. Ahogyan az elmúlt héten, úgy most is a Borussiák foglalják keretbe a tabellán szereplő gárdákat, de amíg Dortmundban ezt büszkén, addig Mönchengladbachban aligha teszik ki az ablakba. Michael Frontzeck legénysége eddig majdhogynem kimeríti a tökutolsó fogalmát, hiszen a „darazsak” egy győzelemmel, hat vereséggel, a legrosszabb gólkülönbséggel és persze a legkevesebb ponttal állnak a tabellán. A Leverkusenben aratott hat hármas siker óta nem sikerült győzni, bár egy-egy nagycsapat (Schalke 04, Bayern) skalpját majdnem sikerült begyűjteni, de mivel elsősorban az eredmények számítanak, így Frontzecknek mindenképpen aggódnia kell a helyéért, a bajorok elleni hétvégi iksz után egy hetet még biztosan kapott, de sanszos, hogy Damoklész kardja nem vonult el a feje fölül.
Az 1. FC Köln teljesítménye sem igazán meglepetés, mert bár Lukas Podolski ide vagy oda, rajta kívül nincs igazi klasszisa a gárdának, így pedig nehéz kitörni a középmezőny aljáról, lejjebb süllyedni viszont simán lehet. A merülés majdnem be is következett, de a vezetőség vezéráldozatot hozott, és Frank Schäfer kinevezésével próbálnak feljebb kúszni a tabellán. Gyanítjuk, hogy nem lennének szomorúak, ha a szezon végén elérnék a bennmaradást, mint kitűzött célt.
A tizenhatodik, tehát osztályozós helyen álló Schalke szereplése a szezon eddigi talán legnagyobb negatív meglepetése. Arra számítani lehetett, hogy a tavalyi ezüstérmes csapat tulajdonképpeni szétkergetése, majd a nyár legvégén végrehajtott nagybevásárlás után nehezen áll össze a királykék gépezet, de arra, hogy ennyire hátul kódorognak majd, aligha gondoltak sokan. A St. Pauli ellen aratott győzelem talán mutathat számukra kiutat ebből a helyzetből, de Felix Magath vezetőedző továbbra is a tűzzel játszik, hiszen ha ezzel a garnitúrával nem indul meg felfelé hamarosan, akkor négyéves terv ide vagy oda, könnyen maga alá temetheti őt ez a gépezet, ha elmaradnak a sikerek.
A két feljutó csapat közül sokan az 1. FC Kaiserslauternt tippelték gyengébbnek, és a tabella jelenlegi állása is ezt látszik igazolni, hiszen a „vörös ördögök” a St. Pauli mögött vannak. Igaz, ahol menet közben kell új csapatot építeni, ott nem meglepő az ilyen hullámzó „Leistung”, de ha azt akarják, hogy alattuk húzzák meg a vonalat a végelszámolásnál, akkor ennél több kell majd.
Mint ahogyan több kell majd a VfB Stuttgarttól is, hiszen ők is katasztrofálisan rajtoltak, és ez a tavalyi sikerkovács, Christian Gross állásába került. Jens Keller azonban (jelen állás szerint) képes hatni fiaira, ennek remek bizonyítéka, hogy sikerült a Werder Brement csúnyán kiütni vasárnap. Viszont a (Schalkéhoz hasonlóan) mostanában elveszített pontok a végelszámolásnál hiányozhatnak majd, ezért ajánlatos lenne nekik is mihamarabb folytatni a felzárkózást, ha ott akarnak lenni jövő ősszel is Európában.
Ilyen vérmes reményei a St. Paulinak aligha vannak, a hamburgiak alighanem megelégszenek azzal, ha jövőre is első osztályúnak mondhatnák magukat. Új csapatot itt nem kellett építeni, de a szarvashibákat ők is sokszor nehezen mellőzik, hiszen az Eintracht Frankfurt ellen otthon félig-meddig magukat verték meg, míg a Schalke ellen nulla egynél nagy ziccereket rontottak el.
A VfL Wolfsburg se lehet büszke arra, hogy a tabella alsó felében található, hiszen a Bundesliga történetének első angol edzőjének Steve McClaren csapatának teljesítménye finoman szólva is hullámzó. A nyári igazolások, valamint Edin Dzeko megtartása után minimum az élmezőnybe várták őket, és bár ez még mindig összejöhet, kérdés, mikor higgad le a sokszor idegesen játszó Diego, és mikor muzsikál megint együtt eredményesen a Dzeko, Grafite páros, ugyanis elsősorban az ő vezetésükkel kell elérni a kitűzött célokat.
A tizenegyedik pozícióban lévő Werder Bremen a Schalke mellett szintén a csalódásokat erősíti. Thomas Schaaf gárdája kiesett a Német Kupából, gyakorlatilag a Bajnokok Ligájából is, így maradt a bajnokság, de a jelek szerint a klubnál lévő gondok erősebbek a csapategységnél. A kispad továbbra is rövid, sok volt menet közben a sérült, az új igazolások eddig nem muzsikálnak fényesen, Mesut Özilt egyelőre nem tudták pótolni, folyamatosan jól játszó spíler szinte nincs is, és kívülről nézve úgy tűnik, hogy fárad a tréner és a játékosok kapcsolata. Márpedig ha ez így van, akkor tudjuk, mi következhet be. Mindezektől függetlenül nem lehetetlen a brémai feltámadás (már csak a hagyományok miatt sem), de hogy ezt Schaaffal, vagy nélküle teszik-e meg, az hamarosan kiderül…
Ahogy haladunk felfele a tabellán, úgy sűrűsödik a mezőny, hiszen a tizedik Hannover 96-ot és a negyedik Eintracht Frankfurtot mindössze három pont választja el egymástól. És ha már Hannover… Holnap lesz egy éve, hogy tragikus körülmények között elhunyt kapusuk, Robert Enke, de a társai azzal is próbálják emlékét megőrizni, hogy a pályán próbálnak bizonyítani. Eddig mindezt tulajdonképpen sikerrel teszik, hiszen Dortmund elleni nulla négy ide vagy oda, a szezon előtt sokan a kiesés elkerüléséért harcolók közé várt alakulat összességében szépen szerepel, és ha így folytatja, aligha fog olyan pokoli tavaszt megélni, amit legutóbb kellett.
Egyszámjegyű pozícióban áll a tavaly Németországban mindent begyűjtő Bayern München, ahol szokás szerint megint áll a bál, és ha történelmi példákat hozunk fel, akkor abból kitűnni látszik, hogy ismét újjáéledt (vagy talán el sem múlt) az FC Hollywood. Biztosan belejátszik a gyenge formába, hogy a vb-re sok játékos adott a klub, hogy Franck Ribéry és Arjen Robben egy ideje nem játszhat sérülés miatt, de mindent nem lehet erre fogni. Igaz, ott ahol a nyáron egy fillért nem költöttek új játékosokra (szerény véleményünk szerint ez minimum nagy hiba volt), meg ahol az elnök a médián keresztül támadja a vezetőedzőt (bár ez is megérne egy misét, hogy Uli Hoenessnek miben van vagy miben nincs igaza), ott nem is lehet csodálkozni azon, hogy balhék vannak. A salátástál még elérhető lehet számukra (bár Franz Beckenbauer a jelek szerint nem hisz benne), de ahhoz a Dortmunddal szembeni hátrányt karácsonyig legalább a felére redukálni kellene, ellenkező esetben előfordulhat, hogy a dobogóért is izzadni kell majd.
Tulajdonképpen az SC Freiburggal kezdődnek a szezon eddigi kellemes meglepetései, hiszen az utánpótlásáról is híres alakulat stabilan tartja magát a mezőnyben, és Papiss Demba Cissé személyében egy gólkirály-jelöltet is felvonultat. Döntetlenjük eddig nincs (ezt rajtuk kívül még a Mainz mondhatja el magáról), és bár a végelszámolásnál aligha ebben a pozícióban lesznek, a bennmaradáshoz szükséges pontmennyiség felét lassan már össze is szedték.
A hatodik helyen holtversenyben áll egymással a Hamburger SV és az 1. FC Nürnberg. Közülük a meglepetés egyértelműen a „frankoké”, hiszen a legutóbbi két évad végén egyaránt osztályozót kellett vívniuk, és nyáron még a fiatal átlagéletkorú csapatot is a kiesők közé tippelték. Ehhez képest nemzetközi pozícióért harcolnak jelenleg papíron, közben Mehmet Ekici és Ilkay Gündogan személyében két sztárjelöltet is adtak a ligának. Ha a folytatásban is tudják ezt a formát tartani, a kieséstől aligha kell tartaniuk.
A HSV az első nagycsapat, ami a dobogó környékén található (már ha a mi sorrendünket nézzük), és az a helyzet állhat ezzel elő, hogy Armin Veh legénysége most kiharcolhat magának egy olyan kedvező pozíciót, ami jó alap lehet a tavaszra nézve. Igaz, az élmezőny nagyon sűrű, tehát egy esetleges sikerrel vagy pontvesztéssel kis túlzással bárhova lehet csöppenni, arról nem is beszélve, hogy ehhez szükség lesz a jelenleg sérült Ruud van Nistelrooyra is.
A Hoffenheim ötödik helye abból a szempontból mindenképpen meglepő, hogy pár hónappal ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy Ralf Rangnick vezetőedző mellett több meghatározó játékos is távozik a milliárdos Dietmar Hopp csapatából, de végül maradtak, és mivel mára már bőven lecsengett a két évvel ezelőtti őrület, így nyugodtan tudnak dolgozni. Rangnick nemcsak együtt tartotta a csapatot, hanem előkapta az izlandi Thor Sigurdssont, aki fontos gólokat lőtt a csapat számára. Hogy mire lehetnek képesek a sinsheimiek, egyelőre talány, ha feltámadnak a lejjebb található nagycsapatok, akkor a középmezőny tűnik reálisnak, de ha kitartanak itt elől az ősz végéig, akkor tavasszal vérmesebb reményeik is lehetnek akár.
A dobogó körüli bombameglepetések sorát az Eintracht Frankfurt nyitja. Úgy látszik, hogy nem pukkadtak ki a tavalyi évad után, és ott folytatták, ahol abbahagyták, azzal a különbséggel, hogy elég sok csapat az ő hátukat nézi. Michael Skibbét hagyták dolgozni, Theofanisz Gekasz másodvirágzását éli, a csapat kulturáltan és szervezetten futballozik. Egy középmezőnyös hely a végén nekik is kinéz, csakúgy, mint a Hoffenheimnek, de az ő esetükben is majdhogynem bármi benne lehet a pakliban.
A pódium legalján a Bayer Leverkusen virít. A gyógyszergyáriak feltámadtak a Mönchengladbach elleni pofon után, sőt, mindezt nagyrészt a sérült Michael Ballack nélkül érték el. A maródiak egyébként sok gondot okoztak Jupp Heynckesnek, de a rutinos tréner és fiai eddig jól kompenzálták ezt, de aligha fog ez így menni a végtelenségig. Igaz, ők nincsenek akkora terhelés alatt, mint például egy Bayern München vagy egy Werder Bremen, de hosszú távon az olyan játékosokra, mint Ballack vagy éppen Simon Rolfes, mindenképpen szükség van. Ha a „Werkself” tartani tudja magát, és nem zuhan össze, akkor összejöhet neki egy nemzetközi porondra feljogosító hely.
Körülbelül október közepéig egész Németország az FSV Mainz remek szerepléséről beszélt. Nem voltak megalapozatlanok a szuperlatívuszok, hiszen Thomas Tuchel fiai egyre másra verték meg azt, aki eléjük került, méghozzá remek játékkal, arról nem is beszélve, hogy több fiatal játékosnak is ez lehet(ett) a belépőkártyája nagyobb klubokhoz. Sikeres szereplés ide vagy oda, a legutóbb négy találkozóból hármat elbuktak Szalai Ádámék, így nagyon úgy néz ki, hogy kipukkadni látszik a lufi. Leírni azonban biztosan nem kell őket, mert nincs kizárva, hogy megemberelik magukat, és az ősz végére megint villantanak valamit, de az utóbbi mérkőzéseket elnézve egyre szembetűnőbb, hogy nincs meg bennük az a képesség, amitől stabilan végig az élmezőnyben maradhatnának. Ha tévednénk, akkor azt ellenfelek fogják csúnyán megbánni. Magyar szempontból nézve mindenképpen örömteli Szalai Ádám produkciója, és (részrehajlás nélkül) jó lenne, ha még sok góllal örvendeztetne meg bennünket a magyar válogatott center, már csak azért is, mert jelen állás szerint ő az egyedüli honfitársunk, akinek valami komolyabb sikere lehet ebben az idényben Németországban.
Ezt a mondatot Hajnal Tamás kapásból megcáfolhatja, hiszen ha bajnok lesz az első helyen álló Dortmund, akkor ő is megérintheti a salátástálat jövő májusban, más kérdés, hogy nincs kizárva: a következő naptári évet már egy másik egyesületben kezdi meg. Jelen pillanatban ugyanis rettentően nehéz bekerülni Jürgen Klopp csapatába, amelyik az első fordulós kisiklása óta győzelmet győzelemre halmoz, nem mellesleg övék az összes legjobb mutató idén a Bundesligában. Sokmindent elmondtak már a sárga-feketék teljesítményéről, ami mindenképpen megsüvegelendő, és nem elképzelhetetlen, hogy nyolc év után újra bearanyozódik az egykori Westfalen-stadion. Nem akarjuk mi előre a nyakukba akasztani az aranyat, hiszen hosszú még a szezon, bármi előfordulhat, hullámvölgy lesz majd náluk is, de elnézve néhány nagycsapat, valamint Lucas Barriosék helyzetét, a végelszámolásnál a dobogó még a legrosszabb esetben is nagyon kinéz nekik.
A Bundesliga 2010-2011-es kiírása egyelőre a nagycsapatok bukdácsolásáról és a meglepetésekről szól. Gyanítjuk azonban, hogy mire a második harmadról szóló írás megszületik, addigra már elkezdett jócskán helyreállni a „világ rendje”, ettől függetlenül az izgalom és a meglepetés továbbra is garantált lesz. Lendvay Lajos