Ez történt a Bundesliga hetedik fordulójában

Hannover 96–St. Pauli 0–1 A hamburgi csapat legutóbb a Borussia Dortmund ellen három gólt is odaajándékozott ellenfelének, de a pénteki nyitómeccsen lehúzták a rolót, igaz, a Hannover nem sárga-fekete kaliber. A győzelem azonban most meglett, sőt, idegenben ez már a harmadik, ami okot adhat arra, hogy a krízisben lévő VfB Stuttgart máris aggódni kezdjen majd. A hazaiak a vereség ellenére is a harmadik helyen maradtak, ám perpillanatnyi élcsapatnak való minősítés ide vagy oda, aligha vannak hozzászokva, hogy felállt védelem ellen kell futballozniuk. Mindez, valamint a gyors gól és a hamburgi retesz vereséget jelentett számukra. Hamburger SV–1. FC Kaiserslautern 2–1 A HSV a legutóbbi két találkozóján jobban játszott, mint az ellenfele, mégis kikapott, de a drukkerek most alighanem megbocsátják kedvenceiknek, hogy csúnyán játszva verték meg az újonc „vörös ördögöket.” Az optimizmus visszatért a kikötővárosba, míg Betzenbergben elsősorban magukat és a balszerencsét okolhatják a siker elmaradása miatt, hiszen az egyenlítő gólig kezükben volt a meccs, előtte pedig két kapufát is lőttek. Két meccs, két vereség – ez az utóbbi nyolc nap mérlege arrafelé. Nem éppen fényes, a bennmaradáshoz mindenképpen több kell majd. FSV Mainz–TSG Hoffenheim 4–2 Balakov, Bobic, Elber. Rosicky, Koller, Amoroso. Micoud, Ailton, Klasnic. Misimovics, Grafite, Dzeko. Az imént felsorolt úriemberek egytől-egyig olyan „mágikus háromszögek” tagjai voltak, akik képesek voltak arra, hogy Németországon belül szinte bármelyik védelmet a földdel tegyék egyenlővé. Egy kivételtől eltekintve mindegyik trió ünnepelhetett bajnoki elsőséget (na, vajon kik voltak a kivételek?). Hogy a Mainz ünnepel-e majd a szezon végén, arra nagy összegben nem fogadnánk (és nem azért, mert kaszálni sem lehetne sokat, hanem azért, mert vannak a fociban olyan íratlan törvények, miszerint a nagyobb játékerőt képviselő együttesek ereje hosszabb távon mindig kijön, bár kivételek mindig akadnak), de hogy a Holtby, Schürrle, Allagui, Szalai négyesfogat neve hallatán egyesek gyomra már most összeugrik, abban majdnem biztosak vagyunk. A Hoffenheim ellen mindannyian betaláltak, és ezzel gondoskodtak arról, hogy csapatuk egyedüliként hibátlanul álljon a Bundesliga élén. Azt már nagyon megtippelni sem akarja senki, meddig tart az „új Hoffenheim” (mint ismert, a vendégek voltak a 2008-as őszi bajnokok) lendülete, de sokan már azt is előre tudják, hogy Andre Schürrle és Lewis Holtby távozása (előbbi a Bayer Leverkusenbe igazol, utóbbi alighanem visszamegy kölcsönből a Schalkéhoz) után, tehát legkésőbb egy év múlva már nem szállnak majd ilyen magasan Szalaiék. Ez még azonban a jövő zenéje, mi azonban azt bizton állíthatjuk, hogy a magyar támadó bejátszotta magát a válogatott kezdőjébe. A Hoffenheim kapcsán most csak annyit jegyzünk meg, hogy Ralf Rangnick mester vagy Nostradamust meghazudtolóan lát a jövőbe, vagy egész egyszerűen mákja volt, de tulajdonképpen mindegy is, mert azt senki nem veheti el tőle, hogy az izlandi Sigurdssont idén már második alkalommal cserélte be egy szabadrúgás előtt, amiből aztán bő egy perc múlva gól lett. Borussia Mönchengladbach–VfL Wolfsburg 1–1 Noha keveset beszéltek róla, de a „darazsaknál” is szóba kerülhetett az edzőkérdés, mivel Michael Frontzeck állása minden volt, csak betonbiztos nem a találkozó előtt. Mindenesetre fiai mindenképpen a fejlődés jeleit mutatták, hiszen egyértelműen jobban játszottak a „farkasoknál”, de be kellett érniük az egy ponttal, és a két hét szünet alighanem arrafelé is jól fog jönni. A Wolfsburg most nem varázsolt, sem Grafite, sem Dzeko nem tudta 2009-es erényeit megcsillogtatni, Diego legalább úgy meg tudta rúgni (igaz, aligha szándékosan) ellenfelét, amiből utána Thomas Kahlenberg gólt tudott szerezni. SC Freiburg–1. FC Köln 3–2 Papiss Demba Cissé legalább olyan értékes játékosa klubjának, mint Lucas Barrios a Dortmundnak, vagy mondjuk Szalai Ádám a Mainznak, mert rendre szállítja a gólokat, és ezzel pontokat is szerez csapatának, most éppen hármat. Egy másik gólzsák, Lukas Podolski azonban most sem tudott nyerőemberré válni, ám nem lehet csak rajta számon kérni a „kecskések” gyengélkedését. Hogy mekkora bajban vannak, annak érzékeltetésére elég két mondatot idézni. Az egyik Stefan Effenbergtől származik, aki bízik abban, hogy Podolskit nem látja újra a másodosztályban. Nem nehéz kitalálni, mire gondolt, de maga az érintett explicit ki is mondta, hogy számukra elkezdődött a kiesés elleni harc. Hogy ezt Zvonimir Soldoval a kispadon teszik-e meg, az alighanem a hónap végéig el fog dőlni… 1. FC Nürnberg–Schalke 04 2–1 A hét egy másik nagy kérdése, hogy miért gyengélkedik továbbra is a Schalke 04 csapata? Sokan sokfélét mondanak, de hogy ez az agónia a bajnokságban meddig tart majd, egyelőre senki sem tudja. Felix Magath csapata idei legrosszabb produkciójának minősítette a szombat délutánit, és ugyan kézenfekvő lenne azt hinni, hogy a válogatott meccsek miatti kéthetes pauza megfelelő alkalmat adhat a lejtőn való megállásra, majd a felfele indulásra, de mivel a keret nagyobbik része távol lesz, így minden, csak nem egyszerű a helyzet. Rückendeckung ide vagy oda, az október mindenképpen vízválasztó lesz a nagy terveket szövögető, ám jelen állás szerint abba akár bele is bukható Magath számára. A királykékek védelmi hibáit kihasználó „frankok” pedig elmondhatják magukról, hogy rövid idő alatt két „élcsapatot”, a Stuttgartot és a Schalkét is legyőzték hazai pályán. VfB Stuttgart–Eintracht Frankfurt 1–2 A „sváboknál” most már csak az a kérdés, hogy Christian Gross vajon meddig húzza. Ha hagyomány lesz abból, hogy a stuttgartiak ősszel újabban mindig gyengélkednek, és ez rendszerint újabb és újabb edzőváltást jelent, akkor van félnivalója a „tavasz edzőjének”, még akkor is, ha Fredi Bobic sportigazgató megerősítette a kopasz mester helyét a kispadon. A frankfurtiaknál az edzőkérdés most biztosan lekerült a napirendről, és külön érdekessége a találkozónak, hogy ismét Theofanisz Gekasz és Chris góljai szállították Michael Skibbe és fiai számára az újabb három pontot. Bayer Leverkusen–Werder Bremen 2–2 Jó kis meccset vívott egymással a két csapat, amin újabb gólt szerzett Patrick Helmes, és idén ezzel már összesen nyolcnál jár, de Joachim Löw szövetségi kapitány mégsem hívta meg a mostani két Európa-bajnoki selejtezőre. Az is érdekes, hogy Jupp Heynckes edzőként még egyszer sem tudta Thomas Schaafot legyőzni, de az még érdekesebb, hogy Hugo Almeida „Jokerként” megint betett egy gólt a közösbe. Igaz, cserélni Heynckes is tudott, ugyanis Eren Derdiyok gólja mentette meg csapatát a hazai vereségtől. Borussia Dortmund–Bayern München 2–0 Hét mérkőzésen mindössze két győzelem, mellette két döntetlen, három vereség, öt rúgott, nyolc kapott gól, ez összesen a tizenkettedik helyre elég. Csatár idén még nem lőtt gólt tőlük, ellenben bármelyik védő (főleg középső) igencsak gólképes a saját kapuja előtt, a rossz edzői húzásokról, minden idők legrosszabb bajnoki rajtjáról, valamit arról, hogy a vasárnapi már a negyedik olyan bajnokijuk volt idén, amin nem zörrent meg az ellenfél hálója, még nem is beszéltünk. Nem, ez nem egy újonc vagy egy kiesőjelölt csapat mérlege, hanem a német bajnoki címvédőé. Nincs mit tagadni, tényleg nagy sz.rban vannak (ezt nem mi mondjuk, hanem Karl-Heinz Rummenigge, de a két vélemény egyáltalán nem áll távol egymástól, sőt!), más kérdés, hogyha a harmincöt millió euróért megvett Mario Gomez legalább egyet belő a ziccerei közül, most lehet, hogy a nagy feltámadásról értekeznénk itt, de nem lőtte be, így feltámadás helyett maradt az agónia és a tanácstalanság. Elvileg Louis van Gaalnak is lenne két hete arra, hogy kitaláljon valamint, de az ő helyzetét is nehezíti, hogy a sok válogatott spíler itt is távol lesz, de azon alighanem ő is elgondolkozik, hogy miért nem igazolt senkit sem a klub a nyáron, továbbá talán szétnéz a keretben, és keres bevethető embereket, csak ugye ahol a tavaly be nem vált igazolások nagyobbik része még mindig fedélzeten van, ott elkellhet majd a nagyító. Ideje volt már egyébként, hogy egy „big boss” is megszólaljon, de kérdés, hogy ezek a játékosok vajon úgy a szívükre veszik-e az előbb idézett mondatot, mint tették azt elődeik 2001 tavaszán Franz Beckenbauer „lyoni beszédét.” Ha igen, akkor még menthető lesz a szezon, ellenkező esetben… Ja, azt tudták, hogy mostanában nem jó ómen idő előtt hosszabbítani a Bayern München vezetőedzőjeként? Anno ugyanezt tette Ottmar Hitzfeld, majd Felix Magath is, más kérdés, hogy legkésőbb egy évvel az aláírás után már egyikük sem volt a bajorok trénere. Most Louis van Gaal hosszabbított… A Borussia Dortmund szimpatizánsaitól pedig ezúttal elnézést kérünk, mert elmaradt az újabban szokásossá vált (és teljesen jogos) dicséretözön, de az idei teljesítményüket elnézve a közeljövőben újabb vállveregetésekre számíthatnak majd. Lendvay Lajos