Lee Wallace csapatkapitány büszkén áll az Ibrox Parkban, ahol a széksorok is emlékeztetnek az 54 bajnoki címre (fotó: sport.stv.tv)
Néhány hete már a negyedik idényét kezdte meg alacsonyabb osztályba száműzve a skót és az európai futball legendás klubja, az 54-szeres bajnok, 33-szoros Skót-kupa-győztes Glasgow Rangers, amely 2012 nyarán jutott csődbe, és amelyet akkor az amatőr ligába, a skót negyedosztályba (League Two) soroltak vissza. Talán nem mindenki követi naprakészen a glasgow-i klub életét, ezért összefoglaljuk az elmúlt évek eseményeit.
Nos, nem csupán azért került 2012 nyarán rendkívül nehéz helyzetbe a Rangers, mert a negyedosztályban találta magát, hanem azért is, mert az értéket képviselő játékosait is nehéz volt pénzzé tenni. Egyedül Steven Davist tudta eladni egymillió euróért a Southamptonnak, és Maurice Edut 630 ezer euróért a Stoke Citynek, a keret nagy része viszont ingyen távozott, köztük olyan játékosok, mint például a magyar válogatottnak mindkét meccsen betaláló, Belfastban az utolsó pillanatban egyenlítő északír Kyle Lafferty.
Ennek ellenére persze a közönsége által továbbra is maximálisan támogatott csapat könnyedén uralta a negyedosztályú bajnokságot a 2012-2013-as idényben, és a 36 meccséből 25-öt megnyert, csak hármat veszített el, és rögtön fel is jutott. Ez persze az anyagi gondokat nem oldotta meg, 2013 nyarán egyetlen játékost sem tudott pénzért igazolni az egyesület, csak olyanokkal erősödött a keret, akik visszatértek kölcsönből. Ismét sokan távoztak viszont, és gyakorlatilag ingyen, mert az értük kapott pénz nem jutott el a klubhoz, az adósság csökkentésére kellett fordítani.
A harmadosztályon viszont még könnyebben masírozott át a protestánsok csapata: a 2013-2014-es idényben a League One-ban 36 meccsen 33 győzelmet aratott az együttes, vereséget nem szenvedett, három döntetlenje volt még, és 106-18-as gólkülönbséggel végzett az élen.
A következő szintet viszont már nem sikerült megugrani: az előző idényben a skót másodosztályban (Championship) csak a harmadik helyre futott be a Rangers, és bár részt vehetett a rájátszásban a feljutásért, a Motherwell végül kettős győzelemmel (3-1, 3-0) ütötte el ettől a lehetőségtől. Világosan látszott, hogy az életben maradás biztosított a Rangersnek, de a játékosállomány egyelőre még nem alkalmas a skót első osztályra sem.
A Rangers tehát továbbra is kényszerpályán mozog: jelentősen nem tudja megerősíteni a keretét, de egyre fiatalabb játékosokkal töltődik fel (az elmúlt három évben a távozók átlagéletkora 25, az érkezőké 21 év volt), és olyan játékosokra fókuszál, akiknek kevesebb pénzért is megéri a Rangers játékosának lenni.
Az új idényben beválni látszik ez a hozzáállás: a korábbi 61-szeres skót válogatott Ally McCoist által irányított csapat a jelenlegi idényben eddig mind a hét meccsét megnyerte, és 24-4-es gólkülönbséggel áll az élen.
A jelenlegi keret a Transfermarkt nyilvántartása szerint 6,63 millió eurót ér összesen, egymilliós értékével a csapatkapitány balhátvéd, Lee Wallace az együtes legértékesebb tagja, valamint a középcsatár, Martyn Waghorn. De a jelek szerint jövő ősszel a többiek nevét is megismeri majd az ország – hiszen a Rangers minden bizonnyal készülhet újra az élvonalra. Az élvonal pedig a Rangersre.
