A vasi zöld-fehérek a mérkőzést nyeretlenül, utolsóként várták, ennek ellenére nem csökken a Haladás meccseinek látogatottsága, a csapat még a gyenge szereplés ellenére is megtartott egy jelentősnek mondható szurkolói bázist, akik úgy tűnik, jóban-rosszban kitartanak szeretett csapatuk mellett. Kezdetben alacsony színvonal jellemezte a mérkőzést, a két csapat játékosai sok technikai hibával játszottak. Ezért is volt üde színfolt a hatodik percben Sowunmi Thomas megmozdulása. Az egykori válogatott egy szép sarokcsel után küldte Rózsa Dániel kapujár a a labdát, a vasi kapusnak nagy nyújtózásra volt szüksége a lövés kivédéséhez. Még szebb gól lehetett volna a 11. percben Oross Márton próbálkozásából, aki a kaputól öt méterre ollózott, de elvétette a labdát. Hogy nem csak a Siófok büszkélkedhet exválogatottal, azt Kenesei Krisztián mutatta be az első negyedóra végén egy nagyszerűen elvégzett szabadrúgással, amely Molnár Péter kapujának jobb alsójába tartott és bravúrra volt szükség a szögletre tornázásához. Állandósulni látszott a hazai csapat mezőnyfölénye a félidő második felében, Keneseiék hol távolról, hol közelről próbálták bevenni a balatoni kaput, míg a sárga-kékek csak néhány vehemensebb belépővel hívták fel magukra a figyelmet. Legtöbbször a csapatkapitány László András „pirított” oda a szombathelyi játékosoknak, de Solymosi Péter nem egyszer bizonyult elnézőnek. A 34. percben viszont Fehér Zsolt tizenhatoson belüli kezezését már nem „bocsátotta meg” a játékvezető sem, a büntető mögé pedig Kenesei Krisztián állt és nem hibázott (1–0). Jó hatással volt a Halira a megszerzett vezetés, de csak pár perc erejéig tudták felpörgetni a tempót a vasiak. A vendégeknek az első játékrészben – Sowunmi korai villanását leszámítva – nem volt említésre méltó próbálkozása, a félidei hazai előny teljesen megérdemelt volt. A második játékrészben kiegyenlítettebb mérkőzést láthatott a közönség, az első komoly esemény Kecskés Tamás kiállítása volt, ezután viszont elkezdték csipkedni magukat a csapatok. Először Graszl Károly fejese landolt a szombathelyi kapufán általános vasi sóhajtozások közepette, hogy pár perccel később már Tóth Péter lövését a léc alól kitornázó Molnár Péter bravúrja váltson ki bosszankodást. A 74. percben aztán már a siófoki kapus is tehetetlen volt: Tóth a tizenhatos sarkánál kapott labdát, amelyet egy igazítás után a balatoni kapu bal alsó sarkába helyezett (2 –0). Ezután futószalagon jöttek a Hali-lehetőségek, amelyekből egyet kihasználva Nagy Gábor tovább növelte a hazai előnyt. A gólt Schimmer Szabolcs jobboldalról érkező beadása előzte meg, az élesen a kapu elé érkező labda több szombathelyi és siófoki láb előtt is elsuhant, míg a hosszún Nagyhoz ért, aki pár méterről besodorta a harmadik zöld-fehér gólt (3–0). Nagy Gábor a 90. percben a kegyelemdöfést is megadta a Siófoknak, amikor egy szabadrúgás utáni kavarodás után 11 méterről nagy erejű lövéssel mattolta Molnárt (4–0). A Siófok elképzelés nélküli futballjával jó alanya volt Aczél Zoltán bemutatkozásának, amely szombathelyi fiesztával zárult. Szombathelyi Haladás – Siófok 4–0 Rohonci út, 3000 néző Szombathelyi Haladás: Rózsa, Schimmer, Guzmics, Korolovszky, Tóth P., Sipos, Simon Á. (Rajos, 82.), Molnár B. (Irhás, 46.), Nagy G., Kenesei, Oross (Fodrek, 56.) Siófok: Molnár P., Mogyorósi, Fehér Zs., Graszl, László A., Ivancsics (Csermelyi, 56.), Kecskés, Lukács (Kocsis G., 68.), Tusori (Thiago, 79.), Sowunmi, Honma Gól: Kenesei (34. – tizenegyesből), Tóth (74.), Nagy G. (78., 90.) Sárga lap: Sipos (43.), Tóth P. (86.) ill. Kecskés (25.) Fehér Zs. (34.), Tusori (72.) Piros lap: Kecskés (65.) Vezette: Solymosi (Lémon, Takács)
Galavits Patrik
fotó: nyugat.hu
