Elek Ákos ismét a középpályán

A középpályással a vidi.hu szerkesztői készítettek egy villáminterjút.
– Hála Istennek, a bokám újra száz százalékos. Összesen csak négy napot hagytam teljesen ki, utána a csapat távollétében Bekő Balázs és Dvéri Zsolt irányítása mellett dolgoztam az itthon maradt sérültekkel. Fizikailag tehát rendben vagyok. Az erőnlétemmel vannak még problémák és meccshiánnyal küzdök, de nagyon örülök annak, hogy ismét tétmeccsen léphettem pályára. Annak is örülök, hogy ezúttal ismét a középpályán kaptam lehetőséget. Ha picivel beljebb játszhattam volna, minden tökéletes, de szerintem ennek is eljön még az ideje. Úgy tűnik, Hidvégi érkezésével visszakerülhetsz az eredeti helyedre… – Igen, bár amikor a Mester először közölte velem, hogy a hátvédsorban folytatom, akkor sem keseredtem el és nem is volt problémám a döntésével. Egyértelmű, hogy ott játszom, ahová a Mester küld. Mindegy hol, csak ne a padon kelljen ülnöm. A középpályán egyébként az esélyem is megnő arra, hogy több gólt lőjek, bár hátvédként is szereztem néhányat. Az idei bajnokságban szeretném, ha a tavalyi öt találatom legalább a duplájára nőne. A Híradóból a minap megtudhattuk, hogy Bánrévére pusztító vihar csapott le, amely hatalmas károkat okozott. Te bánrévei vagy, szüleid most is ott élnek. Őket is érte kár? – Fehérváron voltam, negyven fok, napsütés, éppen indultunk a barátnőmmel a Balatonra, amikor édesanyám zokogva hívott fel a hírrel, hogy tíz perc alatt tönkreverte a vihar a falut. Nekünk szerencsénk volt, a tetőt nem régen cseréltettük, a régi pala helyett cserép került fel, így a mi házunkat nem érte akkora kár. De, az öcsém és az én szobám ablakai betörtek és a gazdasági udvarban az állatok ketreceit széttörte a vihar. Nagyszüleim és keresztszüleim házán azonban nem maradt tető, s így járt a település kilencven százaléka, a palatetős házak nem élték túl a jégesőt és az erős szelet. Ha a hétvégén lehetőségem lesz rá, mindenképpen hazautazom, s igyekszem segíteni nekik, ahogy erőmből telik. (vidi.hu)