Döntetlennel zárult a Valencia–Racing

A santanderi alakulat joggal reménykedhetett egy jobb eredmény, vagy akár a győzelem kicsikarásában. Az idő is Miguel Ángel Portugal csapatát igazolta, ugyanis az utolsó öt Mestalla-beli fellépéséből négyet megnyert. A jelenlegi szezonban azonban nem jönnek úgy a pontok, ahogy azt a klubnál szeretnék. Rossz sorozatukat a Valencia otthonában akarták megszakítani. Emery épphogy össze tudta állítani a védősort a sérültekkel tűzdelt Valenciában (hiányzott César, Marchena, Miguel, Albelda, Vicente, Mathieu, Bruno, Banega, Jordi Alba), így újoncot avatott a Mestalla közönsége, a mindössze 17 éves Joel szerepelt Miguel helyén jobbhátvédként. A középpályán először kezdett együtt a Baraja–Maduro belső kettős. Kezdetben a Valencia irányította a mérkőzést, a Racing kontrákra épített és – mint mindig – Canalesre, aki mozgalmas napokon van túl, hiszen hazájában nagy port kavart a hír, hogy Real Madrid mezben pózolt a fotósoknak, és megcsókolta a címert. Azóta már elnézést kért a szurkolóktól, és reméli, hogy egy időre elfelejtik a történteket. Játékával is valamifajta megbocsájtást szerettett volna kicsikarni a közönségtől, bejátszotta az egész pályát, sokat mozgott, de nem volt veszélyes Moyá kapujára. A hazaiaknak gyorsan kellett reagálniuk, a David Villa–Silva–Mata–Pablo négyes kezdett támadásba lendülni, és két tiszta helyzet is adódott előttük. David Villa próbálkozása előbb a kapusban, Coltortiban akadt meg, később a kapufa mentette meg a Santandert. Harmadszor is betalálhattak volna, ezúttal Mata próbált szerencsét, és eresztett meg egy lövést a bal szélről, amely végül az oldalhálót súrolta. Forró hangulat kezdett uralkodni a stadionban, amikor Turienzo Álvarez játékvezető nem ítélt büntetőt a Silva ellen elkövetett szabálytalanságért, és Serrano kezezésénél is néma maradt a sípja. A Racing nem változtatott taktikáján, hagyta szabadabban futballozni a hazaiakat, több területet hagyva nekik, és továbbra is kontrákkal akarták elérni céljukat. Tchité egy az egyben vezethette Moyára a labdát, de túl korán, rossz ütemben lőtte el, így a kapus hárítani tudott. A második félidő rögtön Serrano sérülésével kezdődött, akit még az első játékrészben Maduro taposott meg egy rossz belépő során, helyette Pedro Munitis érkezett. A vendégek többször próbálták átjátszani a Valencia védelmét, legtöbbször Canales kísérelt meg kapura törni, sikertelenül. Nagy volt az iram, de egyre több volt a szabálytalanság és a pontatlan átadás. A csapatok vérszemet kaptak, hogy megszerezzék a három pont begyűjtéséhez szükséges egyetlen találatot. Unai Emery vérfrissítés gyanánt Alejandro Domínguezt hozta be az ezúttal nem sokat mutató Silva helyett, a játék képe azonban mit sem változott, a legjobb valenciai továbbra is a kapus volt. A találkozó utolsó negyedében Emery kettős cserét hajtott végre, a mandulagyulladásából végül felépülő Joaquín Pablo Hernándezt, a védekező középpályás Fernandes pedig Madurót váltotta. Fogytán volt az idő, a Valencia-szimpatizánsok pedig végképp aggódhattak, amikor David Navarrot kiállította a játékvezető. A hátvéd nem lehet ott vasárnap a Camp Nouban, így belső védő nélkül maradt a Valencia (Marchena kétmeccses eltiltása még élni fog). A folyamatos hajtás végül egy pontot hozott a Santandernek, és ha Canalesék pontosabban céloznak vagy ha az eltiltott Césart helyettesítő Moyá nem védett volna kirobbanó formában, akár több góllal is győzhetett volna a Racing. A Turia-partiak minden adódó lehetőségüket elszalasztottak, hogy megerősítsék BL-t érő harmadik helyüket. 0 – Valencia CF: Moyà, Joel, David Navarro, Dealbert, Alexis, Maduro (Fernandes, 71.), Baraja, Pablo (Joaquín, 71.), Silva (Domínguez, 57.), Mata és Villa. 0 – Racing de Santander: Coltorti, Pinillos, Henrique, Oriol, Cristian, Diop (Lacen, 83.), Colsa, Arana (Toni Moral, 67.), Canales, Óscar Serrano (Munitis, 46.) és Tchité. Játékvezető: Turienzo Álvarez Sárga lap: Maduro, Domínguez ill. Arana, Pinillos és Henrique.
Piros lap: David Navarro (86.)
(superdeporte.es, as.com)