A francia válogatott nem éppen a legkönnyebb utat választotta a 2010-es világbajnokságra való kijutásra. Csoportmásodikként éppen csak továbbcsusszantak az írek ellen a pótselejtezőn. Az egyetlen megbízható dolog az a szövetségi kapitányra zúduló kritika volt a selejtezők két éve alatt, Raymond Domenech azonban ellenállt a nyomásnak, a csapat pedig végül elérte célját. Az 58 éves szakember az első francia szövetségi kapitány, aki egymás után két nagy tornára juttatta ki a válogatottat, a 2006-os vb-n a végső győzelem is közel volt, de a 2008-as Európa Bajnokságon sem sikerült begyűjteni azt, ami még hiányzik a mester életművéből: a trófea.
Domenech úr, már csak egy pár hét és startol a világbajnokság. Mit gondol az előkészületekről, hol tartanak a dél-afrikaiak?
Abból amit láttam, azt kell mondjam, nem lesz gond. A pályák nagyszerűek és még mindig van két hónap az utolsó simításokra.
A selejtezők alatt rengeteg kritikát kapott a francia válogatott. Segíthet ez jobban összefogni a csapatot?
A játékosok hozzá vannak szokva az ilyen dolgokhoz. Tudják, ha a teljesítményük nem üti meg az emberek elvárását, akkor kritikákat fognak kapni. Eddig én voltam a célkeresztben, de amint közeledik a vb, úgy irányul rájuk a figyelem. Amint elkezdődik a torna az én munkám az lesz, hogy a felelősséget a kezükbe adjam és hagyjam, hogy saját maguk dolgozzanak meg az eredményért. Addig is mindent megteszek, hogy megvédjem őket és a lehető legjobban felkészítsem a csapatot. Azután minden csak rajtuk múlik. Amúgy sem hinném, hogy az edző bármilyen érmet is kapna. (nevetve)
Ön személyesen hogyan tudja kezelni a nyomást?
Mint akármelyik edző. Mindig a béka történetét mesélem ilyenkor, akit a lobogó forró vízbe tettek. Ha simán csak beledobnánk, sírna és sokat szenvedne, de ha hideg vízbe tesszük és lassan felforraljuk, a béka észre sem veszi a változást. Edzőnek lenni kicsit hasonlít erre. Az ember életének a része a stressz, napról napra jelen van. Ez így természetes.
A csapata nem tudta azt a színvonalat nyújtani amit elvártak, pedig tele van a válogatott tehetségekkel. Mi az ami megakadályozza, hogy kiteljesítsék a képességeiket?
Most egy generációváltás előtt áll a nemzeti válogatottunk, az idősebbek átadják a helyüket a fiataloknak. Brazília kivételével, akiknek hatalmas tartalékaik vannak tehetséges fiatalokból, és így színvonalesés nélkül, természetes módon tudnak megújulni, az összes országnak keresztül kell menniük ezen. A mi mostani váltásunk talán egy kissé nehézkes. Vannak idősebb játékosaink, akik régóta válogatottak, most visszavonulnak és nekünk pótolnunk kell őket fiatalokkal. Ez a jelenlegi helyzet, és ha ezt néhányan nem veszik tudomásul, nem gondolkoznak reálisan. Nagyon keményen dolgozunk, hogy majd egy erős válogatottat építsünk ezalatt az idő alatt.
A múlt novemberi pótselejtezőn Írország ellen a francia válogatott úgy tűnt, a játékosok óriási tapasztalata ellenére a félelemtől megbénult. Meglepődött ezen?
Ez teljesen érthető. Írországnak nem volt mit vesztenie. Az első meccset otthon elvesztették 1–0-ra, a világbajnokság ott lebegett a szemük előtt és tudták, jól kell játszaniuk és gólt kell lőniük, hogy továbbmenjenek. Menniük kellett előre és gólt szerezni és az ilyen éles helyzetekben jól játszanak. A másik fél helyzete teljesen más. Ők már fél lábbal továbbjutottak, tudják, egy apró hiba, egy bekapott gól gyökeresen változtathatja meg a helyzetet. Több kérdés kering a fejekben és nehezebb felszabadultan játszaniuk. Ez volt a helyzet akkor.
A húzóembereknek rengeteg tapasztalatuk van. Ez nem változtat a helyzeten?
Nem számít mennyi tapasztalatod van, vagy milyen idős vagy. Ez nem számít. Az idegek harca ez és van egy másik része is a dolognak, amin sokszor átsiklanak, hogy Írországnak van egy pár minőségi játékosa. A pszichológia kiegyenlítette a két csapat között erőviszonyt, ha nincs mit vesztened, leszeged a fejed és csak mész előre. A érem másik oldala pedig, ha mindent elveszíthetsz, gyakran megbénulsz a félelemtől és megremegsz.
Ugyanabba a csoportba sorsolták Önöket, mint a házigazda dél-afrikaiakat. Izgatott miatta, vagy egy kicsit tart tőlük?
Csodálatos dolog Dél-Afrikával meccselni egy afrikai világbajnokságon, kétségkívül az. De az lesz a harmadik meccsünk és ez döntheti el, az egyik csapat jut-e tovább avagy a másik, esetleg mindkettő. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy félvállról vegyük ezt a mérkőzést. Nem kezelhetjük ezt egy gálameccsnek, mert fogalmunk sincs, mi fog történni.
A 2006-os németországi világbajnokság előtt mindenkinek azt mondta, ott lesznek a döntőben. Mi a helyzet az idei világbajnoki döntővel, mit üzen a szurkolóknak?
Ha valamiben biztos vagyok belül, amellett mindig ki is állok. De kizárólag a játékosaim tehetnek valamiben biztossá. 2006-ban láttam, hallottam a játékosaimat és azt mondtam magamban: „Ott leszünk a döntőben, kétséget kizáróan.” Jelenleg még mindig a csapat végleges összeállítása előtt állunk, nagyon sok a bizonytalanság és sok a befolyásoló tényező még. Amint megvan a csapat és elég időt töltöttem velük tudni fogom. A világbajnokság eléggé hasonlít a meccs kezdetéhez, az első öt perc után nagyjából tudja az ember, hogy fogunk muzsikálni. Ez Dél-Afrikában sem lesz sokkal másképp. Várjuk meg a torna kezdetét és akkor majd többé-kevésbé meg fogom tudni mondani, meddig juthatunk el.
fifa.com
