A szúrós szemű kapitány (fotó: FFT/Kristóf Lajos)
Dárdai Pál edzői pályafutása villámrajtot vett, ő maga pedig egyre jobban hasonlít Arséne Wengerre. Igaz, olyan magasságokba még nem emelkedett, mint az Arsenal francia mestere, aki 2009 tavaszán, a Roma-Arsenal Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő előtt azt kérte az olaszoktól: lehetőleg ne álljanak be védekezni, mert az ő játékosainak nagy, szabad területekre van szükségük a kapu előtt…
Ha az ellenfélnek egyelőre még nem is merte megmondani, mit csináljon, a Finnország elleni, novemberi Eb-selejtező előtt a közönségnek már igen, amikor a meccs előtt azt kérte Dárdai: a 80. percig ne fütyüljön a közönség, legyen türelmes, ne kergesse bele olyanba a játékosokat, amibe nem szabad, hogy belemenjenek. Akkor a közönség maximálisan be is tartotta a kapitány taktikai utasításait.
A görögök elleni meccs után az újságírók megregulázása következett. Azoknak az újságíróknak a megregulázása, akik – legyen az bármennyire is a szakmától idegen és visszatetsző – tapssal fogadták a bukaresti meccs után, és a finnek elleni győzelem után is, a sajtótájékoztató teremben. És akiknek folyamatosan köszönetet rebeg, hogy megteremtették a „pozitív hangulatot” a válogatott körül.
Most azonban nem volt taps, sőt, kérdések voltak. Például az, hogy miért játszott szemmel láthatóan döntetlenre hazai pályán a magyar csapat a csoportban sereghajtó görögök ellen, miért húztuk az első perctől az időt, és labdavesztésnél miért álltunk azonnal vissza a saját térfelünkre? A kapitány felelet helyett azzal vágott oda: „Nem tudom, legyen olyan kedves, mondja meg, miért tűnt úgy, akkor válaszolok…” Majd az átfogalmazott kérdésre az a válasz jött: „Mi harminc méterre állunk a kaputól. Aki nem érti, hogy ennek mi a lényege, az menjen el, és kicsit képezze magát tovább… Nem tudom, hogy hogyan kellene védekezni, oktassatok ki!” És ez a hangnem végig uralkodó volt.
Dárdai kapitány, aki privátban már sokszor, a nagy nyilvánosság előtt viszont most először beszélt kioktatóan és agresszívan a munkájukat végző újságírókkal, tévedésben van – nem így jön el a következő, wengeri lépés, amikor már az ellenfélnek is megmondhatja, mit kell csinálnia.
Lehet, hogy igaza volt a finnek ellen, és talán igaza volt most is. Nem is vitatjuk, hogy hízelgő a döntetlen ránk nézve Görögország ellen, de ezt nyugodtan be lehet ismerni, nem kell visszatámadni. Tulajdonképpen el is ismerjük, hogy csak ezzel a taktikával volt esélyünk pontot szerezni. Ugyanakkor szögezzük le: az ő dolga nem az, hogy kioktassa a szurkolókat, és kioktassa az újságírókat. Az ő dolga az, hogy tisztességesen felkészítse a válogatottat az Eb-selejtezőkre.
Már ha marad erre ideje két Hertha-meccs között.
Bodnár Zalán
