Már nem az első alkalommal van Aranylabda-gálán – hangzott az első kérdés Csányi Sándorhoz. Mik a legerősebb benyomásai néhány perccel a 2012-es díjak átadása után?
Ha nem csal az emlékezetem, akkor harmadszor veszek részt a díjátadón. Amit elsőként említenék, hogy volt a gálának két olyan pillanata, amelyből kiderült, nekünk magyaroknak is van illetve volt közünk ehhez a játékhoz. Az első momentum az volt, amikor a régi aranylabdás futballisták játékát elevenítették fel, és itt láthattuk, amint Albert Flórián gólt lő az angoloknak, és aztán magyar vonatkozású perceket hozott a Puskás-díj átadása is. A magyar futball nagy sikere, hogy létrejött ez a kitüntetés és ebben nem akarom elvitatni az előző MLSZ-elnökség érdemeit.
Számított rá, hogy Lionel Messi negyedszer is aranylabdás lesz, és hogy a jelenlévő ezer fős publikum felállva tapsolja és ünnepli majd őt?
Mindenképpen számítani lehetett erre, s nem vitatható, hogy Lionel Messi megérdemli a negyedik Aranylabdát is, bár jómagam talán jobban örültem volna, ha Andrés Iniesta vehette volna át a 2012-es Aranylabdát.
És a Puskás-díjat kinek adta volna Csányi Sándor?
Mindhárom jelölt rászolgált a Puskás-díjra. A győztes Miroslav Stoch hatalmas gólt lőtt, amelyet joggal választottak a legszebbnek a szavazók. Itt azonban az én jelöltem a kolumbiai Radamel Falcao lett volna.
