Bundesliga: Így látták a szerkesztők – II. rész

Változatos szezonon vagyunk túl, de nem az első helyen váltakozó csapatok miatt, hisz ott uszkve egyszer volt helycsere, még ősszel, onnantól kezdve a Borussia Dortmund, nagyobb teljesítményhanyatlás nélkül – meglehetősen simán, szép játékkal – nyerte el a salátástálat. Tehette mindezt azért, mert nem akadt ellenfélre. Feltételezem, nem lett volna ilyen könnyű dolga, ha mondjuk: nincs vb-év; Felix Magath nem a Schalke edzője; vagy Louis van Gaal nem a Bayern edzője. Az őszi idény meglepetéseit (pl.: Mainz jó szereplése, a nagyobb csapatok vergődése… stb.) sokan a vb miatti rövid felkészülésre fogták. Ez tavasszal részben beigazolódott (pl.: a Mainz visszacsúszott az 5. helyre, a Bayern megkaparintotta a talán BL-t érő pozíciót), részben viszont nem, hisz az idény nagyobb részében kiesés elől menekülő csapatok (Stuttgart, Werder, Wolfsburg) a viszonylag jó játékosállományuk ellenére sem tudtak jobb eredményt elérni, mint amit, ez aligha tudható be kizárólag a rövid nyárnak. Elvitathatatlan, hogy Hajnal Tamásnak nagy szerepe volt a Stuttgart biztos bennmaradásában, megkockáztatom, ha idény elejétől svábföldön játszik, sokkal jobb idény állna a VfB mögött. Brémából csak egy játékos hiányzik, de az nagyon, és nem is akadtak eddig hozzá méltó tehetségre, nem véletlen, hisz Mesut Özilt nem könnyű pótolni. Wolfsburgban azt szúrták el nagyon, hogy Steve McClaren-t kinevezték vezetőedzőnek, helyette Dieter Hecking, Thomas Doll, vagy más német is jobb választás lett volna. Valljuk be, ebben a Schalkéban több volt. Adott volt majdnem minden egy jobb bajnoki szezonhoz: jó kapus, jó csatársor, viszonylag jó védelem, és középpálya. Egyedül a tréner személye nem stimmelt, Felix Magath egy idényre nagyon jó, hosszútávra már nem annyira. Egyszerűen nem olyan nézeteket vall, amire a mai futballistáknak „szüksége” van (lásd mire volt képes a csapat Ralf Ragnick-kal). Kezet foghat Louis van Gaal tulipángenerálissal, aki ugyancsak a „korbácsosok” közé tartozik, bár jobb edzőnek tartom, mint az újfent wolfsburgi mestert (Müller, Badstuber, és Contento sokat köszönhet neki), de a mai labdarúgásban luxus a rotálás mellőzése. Egy az előző idényben csaknem triplázó csapatra némi változtatások mellett egy másik szezonban is pihentetés nélkül építeni kész öngyilkosság. Meg is lett a következmény. Ezek a feltételezések persze a tényen mit sem változtatnak, teljesen megérdemelten lett bajnok Jürgen Klopp Dortmundja. A vetélytársak hiánya ellenére a futballt végig játszották, és új stílust alkottak maguknak. A korábbi évekkel ellentétben jócskán az idény végezte után most is fel tudom idézni a sárga-feketék villámgyors akcióit. Legutóbb talán a cseh sikerduó, a Koller-Rosicky párossal volt ilyen egységes a Dortmund. Voltak semleges csapatok, melyek sem túl jól, sem túl rosszul nem teljesítettek számomra, ilyen volt a Hoffenheim, a Hamburg, és a Nürnberg: szürke játék, ritkán meglepetés, csúnyán fogalmazva töltelékcsapatok, hozzáteszem így is jobban szerepeltek, mint a szezon elején esélyesnek is kikiáltott sereghajtók. Sok rendhagyó eredmény mellett a Hannover feltámadása lepett meg a legjobban, egy horrorisztikus év után kiváló teljesítményt nyújtva, nemzetközi kupaindulást vívtak ki maguknak. A Mainz fokozatos, a magyar válogatott azonnali visszaesését Szalai Ádám hiányának szeretném betudni, és ez két okból is hízelgő számára: 1. rövid idő alatt kulcsember lett Mainzban, 2. az egyetlen épkézláb jó formában lévő magyar csatár volt sérüléséig. A Kaiserslautern, a Köln, és a Mönchengladbach maradandót alkotott a tavaszi idényben. Az 54-es világbajnok Fritz Walter is büszke lenne most a vörös ördögökre, feljutásukat követő első idényükben, a remek tavaszi formának köszönhetően 7. helyezést értek el. A Köln idei haza mérkőzései mindig meglepetéseket tartogattak, a nagyágyú vendégek is gyakran megégették magukat a kecskéseknél. Óriási hajrát vágott ki a Gladbach, és Marco Reus vezérletével az osztályozón megcsípte a Bundesliga-indulást. Egy oka van annak, hogy a Leverkusen nem nyert bajnokságot: Michael Ballack visszatért, és visszahozta magával az ezüstkorszakot is. Persze ez csak tréfa, a gyógyszergyáriak jó szezont futottak, de nem elég jót, volt jobb. Freiburgban sokat köszönhetnek Pappis Demba Cissének, aki nagyüzemben termelte a gólokat, ezzel jó helyre rúgta előre az idény elején gyengének megítélt csapatát, ezzel zsíros vezetőedzői állást pottyant Robin Dutt ölébe. A Frankfurt és a St. Pauli kiesett, mindkettő tavaszi gyengélkedésének köszönheti a másodosztályt, aligha jutnak vissza egyből a második vonalból, ahhoz kisebbfajta csoda kellene. Berlinben és Augsburgban minden bizonnyal már most tűkön ülve várják a következő idényt, és ezzel nincsenek egyedül, hasonlóan érzem magam! A szerkesztő idei álomcsapata: Manuel Neuer (Schalke 04) – Philipp Lahm (Bayern München), Neven Szubotics, Mats Hummels, Marcel Schmelzer (mindhárom Borussia Dortmund) – Thomas Müller (Bayern München), Nuri Sahin (Borussia Dortmund), André Schürrle (FSV Mainz 05), Mario Götze (Borussia Dortmund) – Pappis Demba Cissé (SC Freiburg), Mario Gómez (Bayern München)
Pócza Máté