Bundesliga: Így látták a szerkesztők – I. rész

Az idei utolsó bajnoki forduló összefoglalójának végén kollegám találóbban már nem is jegyezhette volna meg, hogy a Bundesliga 2010-2011-es kiírása a meglepetések szezonja volt.
Szögezzük le: önmagában véve a Borussia Dortmund hetedik bajnoki címe szerintem nem igazán tartozik bele ebbe a kategóriába, hiszen Jürgen Klopp érkezése (és persze klubkassza rendberakása) óta a sárga-feketék egyértelműen felszálló ágban voltak, és bár az ítészek nem mostanra datálták a célba érést, ez most már senkit nem érdekel arrafelé.
Az viszont mindenképpen a meglepetések kategóriájába tartozik, hogy a közvetlen élbolyt követő 4-7. helyen a Hannover 96, FSV Mainz, 1. FC Nürnberg, 1. FC Kaiserslautern négyesfogat végzett mondjuk a Schalke 04, Werder Bremen, VfB Stuttgart, VfL Wolfsburg kvartett előtt. Különösen azért érdekes ez, mert a Hannover tavaly megjárta a poklot, a Nürnberg osztályozót vívott, a „vörös ördögök” pedig a másodosztály bajnokaként jutottak fel. Egyedül a Szalai Ádámmal sokáig remeklő Mainz volt talán az egyetlen, amelyiktől a végső helyezés nem annyira meglepő.
A másik kvartett tagjai szinte végig az alsóházban tanyáztak, különböző okok miatt. A Schalke 04 tavaly a korábbinál is nagyobb bevásárlást tartott, Felix Magath akkori vezetőedző szétverte az ezüstérmes gárdát. A nagyravágyás, valamint a bajnokságban elmaradó eredmények következtében végül tavasszal elküldték a trénert, igaz, balgaság lenne csak őt hibáztatni emiatt, ugyanis a királykékek szinte végig „három lagziban táncoltak” (remeklés a kupasorozatokban), így valahol nem csoda, hogy a pontvadászat lett ennek kárvallottja. És persze az is kiderült, hogy hiába a nagy nevek, Raúl extraklasszisa és Manuel Neuer bravúrjai ketten együtt a jövőben sem lesz elég a nagy célok elérésére – már csak azért sem, mert a szőke portás távozott a klubtól.
A Werder Bremen és a VfB Stuttgart is zuhant egy hatalmasat, de mindketten túlélőnek számítanak. Azt majd az idő eldönti, hogy Thomas Schaaf meddig húzza még Brémában, de az már biztos, hogy Torsten Frings ebben nem lesz segítségére. A „svábok” a tőlük már megszokott őszt produkálták, ám a tavaszi nagy feltámadás most elmaradt, de végül Hajnal Tamás hathatós közreműködésével is sikerült a bennmaradást elérni.
A VfL Wolfsburg is megérdemel egy külön bekezdést. A Bundesliga-történet első angol edzőjét, Steve McClarent Forma 1-es autók sebességével rúgták ki az elmaradt eredmények miatt, ám nem lehet elmenni amellett, hogy szezon közben adták el Zvezjdan Misimovicsot és Edin Dzekót is, a helyükre hozott Diego, Patrik Helmes duó pedig nem vált be. Különösen a brazil okozott nagy csalódást, alig-alig emlékeztetett brémai önmagára, és azon sem lepődnénk meg, ha a megmentővé vált visszatérő Magath mégis elköszönne hamarosan tőle.
A kiemelés jár a középmezőnyt végül elérő 1. FC Kölnnek, valamint az SC Freiburgnak is. Előbbi tavasszal még osztályozós helyen fordult, ám ászt húzott azzal, hogy leigazolta az akkor már fél éves munkanélküli státusban lévő Michael Rensing kapust, aki bravúrjaival vastagon kivette a részét a bennmaradás kiharcolásából. Az SC Freiburg adta az idei ezüstcipőst Papiss Demba Cissé személyében, az ő góljai pedig szintén sok fontos pontot hoztak csapatának. Az viszont komoly érvágás lehet, hogy Robin Dutt vezetőedző elhagyja a klubot, és az imént említett gólvágóra is vadászik pár nagyobb klub.
Ami Cissének összejött a Freiburggal, az Theofanisz Gekasznak nem sikerült az Eintracht Frankfurttal. Szinte érthetetlen, hogyan omlott össze a tavaly ősszel még nagyon masszívnak tűnő csapat a Rückrundéra, és hiába lőtt a görög csatár 16 gólt, ez sem volt elég ahhoz, hogy alattuk húzzák meg a vonalat.
A már sokszor eltemetett Borussia Mönchengladbach végül elérte az osztályozót, és az ott elért győzelemnek és egy döntetlennek köszönhetően jövőre is Bundesliga 1-es maradhat – más kérdés, hogy egy komoly átalakulásra ott is szükség lesz. Ugyanez elmondható az utolsó helyen végző St. Pauliról, aminek a tagjai más csapatokhoz hasonlóan szintén összezuhantak a hajrára, az utolsó hazai mérkőzésükön pedig a Bayern München egész egyszerűen ízekre szedte őket. A hamburgiak kiesése igazából csak annyiból meglepő, hogy a német sajtó többsége tavaly nyáron inkább őket tartotta erősebbnek, mint a másik feljutó „vörös ördögöket” – ehhez képest ők az élbolyban végeztek, ami remekül bizonyítja, mennyire kiszámíthatatlan tud lenni néha a (német) futball (is)…
A TSG Hoffenheim és a Hamburger SV szereplése viszont pont nem ezt igazolja. Ralf Rangnicknál januárban az tette be végleg a kaput, hogy Luiz Gustavót a beleegyezése nélkül adták el a Bayernnek, ma pedig az Internazionale-ölő és Német Kupa-győztes Schalke 04 régi-új vezetőedzőjeként tevékenykedik. A HSV is hozta a szokásosat: balhé balhé hátán, edzőváltás, és hiába voltak nagy nevek a játékoskeretben, a Bundesliga dinoszaurusza idén is „csak” egy szürke egér maradt.
A dobogósok névsorát elnézve igazából nincs meglepetés, maximum csak a sorrendet elnézve. A Bayern München a tavalyi majdnem triplázás után idén messze nem tudott megfelelni az elvárásoknak, aminek egyenes következménye lett egy edzőváltás, és alighanem a keretben is lesznek átalakítások. A bajor drukkereknek valószínűleg nem is az fáj a legjobban, hogy csapatuk „csak” harmadik lett, hanem az, hogy hosszú évek után fordult elő az, hogy a gárda szinte az első pillanattól kezdve esélytelen volt a bajnoki címre. Arról már nem is beszélve, hogy volt nem is egy olyan időszak, amikor még a Bajnokok Ligája-selejtező kiharcolása is komoly nehézségekbe ütközött…
Nem akarjuk a Bayer Leverkusen híveit megbántani azzal, hogy megint előhozzuk a „Vicekusen” titulust (ez a gyógyszergyáriak nevéből gyártott szójáték, ami az újbóli ezüstérmére utal), de tény és való, hogy Jupp Heynckes csapata megint második helyen végzett. Mindezt ráadásul nagyrészt Michael Ballack nélkül érte el, aki sokat volt sérült, és a német sajtó is sokat csámcsogott a közte és trénere közötti állítólagos ellentétekről. Azt már sosem tudjuk meg, hogy egy egészséges, csúcsformájához közeli Ballackkal vajon sikerült volna-e elkapniuk a Dortmundot, de hogy Sidney Sam révén egy újabb ígérettel, míg Arturo Vidal személyében egy újabb igazi klasszissal gyarapodott a Bundesliga mezőnye, az biztos. Különösen a Bayern által leigazolni kívánt chilei középpályás remekelt, összejött neki a nagy áttörés, hamarosan kiderül, meddig tudják Leverkusenben megtartani.
Egy, a Vidalhoz hasonlóan szintén nagy áttörést produkáló kulcsjátékosát (Nuri Sahin) elvesztő csapat zárta végül az élen az évet, ez pedig a Borussia Dortmund. Különösebb kommentárt nem kell fűzni annak a csapatnak a teljesítményéhez, amelyik egy csomó mutatóban (legtöbb győzelem, legkevesebb vereség, legkevesebb kapott gól, legjobb játékos…) a legjobbnak bizonyult. Ugyan Jürgen Klopp vezetőedző állítólag azt nyilatkozta nemrég, hogy csapatánál csak a friss BL-győztes Barcelona a jobb, mi erre azért nem vennénk mérget, de arra igen, hogyha a klub megfelelően erősít a nyáron, akkor megint ott lehet a salátástálért folytatott küzdelemben. A dortmundi sikernek igazából egyetlen egy negatívuma van (jó, itt most hazabeszélünk…), ez pedig nem más, mint Hajnal Tamás hiánya, aki sérülései, valamint elsősorban Mario Götze és Kagava Sindzsi remek formája miatt jobbára a kispadról, a lelátóról, majd Stuttgartból volt kénytelen nézni társai produkcióját.
És ezzel el is érkeztünk a magyarokhoz. Az mindenképpen örömteli számunkra, hogy ősszel és tavasszal is akadt egy-egy olyan honfitársunk, aki kivívta nemcsak a magyar, hanem a német sajtó egyöntetű elismerését. Ki tudja, Szalai Ádám talán még most is lőné a gólokat, ha nincs az a sérülés január végén, viszont a magyar válogatott számára az is örömteli lehet, hogy akár „ungarische” csatárduója is lehet jövőre a Mainznak, hiszen Stieber Zoltánt leigazolta Thomas Tuchel csapata. Hajnal Tamásnak ugyan a már említett okok miatt bealkonyodott Dortmundban, Stuttgartban viszont ismét bizonyította, hogy első osztályú labdarúgó. Bár nem játszott idén Dortmundban, de ő is megérdemelné azt a bizonyos aranyérmet… A szerkesztő idei álomcsapata: Manuel Neuer (Schalke 04) – Philipp Wollscheid (1. FC Nürnberg), Mats Hummels, Neven Subotics, Marcel Schmelzer (mindhárom Borussia Dortmund) – Nuri Sahin (Borussia Dortmund), Arturo Vidal (Bayer Leverkusen) – Christian Tiffert (1. FC Kaiserslautern), Mario Götze (Borussia Dortmund), Franck Ribéry – Mario Gomez (mindkettő Bayern München) Lendvay Lajos