BL-hangoló: Verratti, az Azzurri jövője

Bemutatjuk az Azzurri jövőjét
A Serie B-ből a PSG-be repülő Marco Verratti szemmel láthatóan kedveli a kihívást. Az FFT a tésztáról és a rá nehezedő nyomásról beszélgetett az olaszok apró drágakövével

Marco Verratti megkönnyebbült. „De jó végre hallani, hogy valaki olaszul is beszél” – mondja a Paris Saint-Germain középpályása a FourFourTwo munkatársainak, amikor egy párizsi fotóstúdióban üdvözöljük egymást, kőhajításnyira a Diadalívtől. Azért itt, mert ő lesz az arca az új Puma focicipő promóciójának, ezért aztán arra kérik, hogy mindenféle akrobatikus pózt mutasson be a lencse előtt. A 22 éves Verratti hihetetlen sebességgel jutott el a szupersztárságig, ennek ellenére nyugodt mosollyal válaszol minden egyes kérdésünkre.
Pescara, ahonnan érkezett, az olasz csizma adriai partjának felénél fekszik. Verratti még segített csapatának feljutni a Serie A-ba, de azzal a mozdulattal el is igazolt Párizsba 24 millió euróért. Előtte nem játszott még egyetlen meccset sem az élvonalban. Most olaszul emlékezhet vissza minderre, és ez már a fogadtatásunkat is meghittebbé teszi.
Az, hogy Verratti már 22 évesen válogatottja és klubja állandó kezdője, senkit sem kell, hogy meglepjen, mindig is csodagyereknek számított. Hiába alacsony, mindössze 165 centi, a technikája kifogástalan, és már 15 évesen bemutatkozott a Pescarában a Mezzocorona ellen. „Egy kicsi még ma is megvan bennem abból a Marcóból, de ahogy telik az idő, az ember felnő és fejlődik – mondja. – Manapság mindennap bizonyítanom kell, és ez nagyon sokat segít a fejlődésben.

Akkor még éppen, hogy csak elkezdtem edzeni az első csapattal. Csiszoltam a technikámat. Ekkor jöttem rá, hogy nekem a futball a hivatásom. Korábban csak játszadoztam. Rendszeresen kezdtem el edzeni olyan játékosokkal, akik jobbak voltak nálam, és akiktől sokat tanulhattam.”
Nem csak a csapattársai segítették a fejlődésben. „A példaképem Alessandro Del Piero volt – ismeri be a gyerekkorában Juve-szurkoló futballista. – Akkoriban ő volt a világ egyik legjobb játékosa, és az, hogy láthattam őt, lázba hozott. Mindig is az egyik példaképem volt. A pályán és a magánéletben is nagy ember. Sugárzó egyéniségével derűt és nyugalmat árasztott. A középpályások közül a példaképem volt még Zinédine Zidane, nagy szerencsém, hogy láthattam a Juvéban.”
Verratti tehát segített csapatának, az elszánt veterán, Zdenek Zeman vezette másodosztályú együttesnek feljutni az élvonalba 2012-ben, és ezzel felkeltette a legnagyobb olasz klubok, köztük a Milan érdeklődését is. Ám amikor a katariak által masszívan megtámogatott PSG is megjelent a színen, már csak egy befutó jöhetett szóba.
A francia klub nagy nyári, 100 millió eurós erőfitogtatásának részeként került a csapathoz, amely Thiago Silvával, Javier Pastoréval, Ezequiel Lavezzivel és egy bizonyos Zlatan Ibrahimoviccsal büszkélkedhetett. Félelmetes társaság egy 20 éves ifjúnak, aki még a nyelvet sem beszélte. „Elsőre nagyon berezeltem – vallja be utólag –, mert nagyon nagy ugrás volt ez az életemben, de végül minden simán ment. Szerencsém is volt. Most nagy klubban játszom, és boldog vagyok.”

Mivel a nagy összegű igazolás hamarabb összejött, mint azt bárki várta, nem próbálhatta ki a Serie A-t a Pescarával. Sajnálja vajon? „Nem bánom, hogy kihagytam a Serie A-t, de sosem fogom elfelejteni azt az idényt a másodosztályban. Senki sem hitte, hogy a Pescara ennyire erős lehet, és megnyerheti az alsóbb osztályt.”
Mivel egy kisebb klubtól igazolt el, félő volt, hogy esetleg nem kap helyet új csapatában. Ő maga viszont nem tartott ettől, és bízott a képességeiben. „Nem is gondolkodtam ezen. A futball pont azért szép, mert mindig bizonyítanod kell. 2012-ben egy időben érkeztem egy csomó nagy névvel, de mindannyiunkat az vezérelte, hogy segítsünk a PSG-nek megszerezni a régóta áhított címeket. Először tényleg nem volt könnyű, de szép lassan elkezdtem biztossá tenni a helyemet a csapatban, és ezért mindig is hálás leszek Carlo Ancelottinak és Leonardónak, akik idehoztak engem.
Az első napok voltak a legnehezebbek, mert semennyit sem tudtam franciául. Csapattársaim segítettek, úgyhogy különösebb probléma nélkül éltem meg, hogy megváltozik körülöttem a környezet és a kultúra. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogom itt érezni magam.”
A kicsit egyenetlenebb első idényt követően Verratti megtáltosodott, és a Ligue 1 Év fiatal játékosává választották az elmúlt idény végén. „Minden fiatalnak bőven van hova fejlődnie. Meg kell érteniük, hogy ha nagy csapathoz kerülnek, az nem valaminek a végét, sokkal inkább a kezdetét jelenti. Mindig igyekszem tanulni a csapattársaimtól, elfogadom a tanácsaikat. Tőlem függ, mennyire fejlesztem a képességeimet. Egy híres csapatnál biztosan fejlődni fog az, aki talpraesett. Mindig van mit tanulni.”
A pályán kívül is ennyire jól alakult minden. „A napi rutin hasonlít az olaszországihoz. Szeretek itt élni, de vannak azért kisebb különbségek, például természetesen az étel. Igyekszem mindig olasz kaját enni. Az olasz konyha a legjobb, semmire nem cserélném el. Néha magamnak főzök. A titkos receptem? Főtt tészta olívaolajjal. Csak viccelek, néha otthonról hozom a szószt, teszek hozzá egy kis bazsalikomot, és már kész is. Mindig a legegyszerűbb dolgok a legjobbak.”
Amikor a BL-re terelődik a szó, már kevésbé magabiztos. „Ezt a versenyt nagyon nehéz tervezni. Mindegyik nagyobb csapat szeretne nyerni, ez a legértékesebb trófea. Természetesen mi is győzni szeretnénk. Mindent megteszünk majd ezért.”
Ha a PSG szeretné elhódítani a BL-serleget, át kell lépnie a Chelsea-n és José Mourinhón. Ez az előző idényben nem sikerült Laurent Blanc alakulatának, köszönhetően Demba Ba kései találatának. Verratti reméli, hogy ezúttal jobban kézben tudja majd tartani a mérkőzést, úgy látja, ez a feladata a csapatban. „Nagyon szeretem elindítani az akciókat. Hátravont középpályásként a védelem előtt játszom, azaz sokkal kevésbé támadó jellegű a feladatom.

A legnagyobb erősségem? Soha senkitől sem kaptam semmit ingyen, akaraterővel, a csapat segítségével szereztem góljaimat. A vertikális futballt kedvelem, azaz igyekszem gyorsan előreküldeni a labdát, így hozva helyzetbe a társaimat. Úgy érzem, a nyugodt labdabirtoklásom is az előnyeim közé tartozik. Viszont vannak gyengeségeim is. Fiatal és egy picit alacsony is vagyok, ezért muszáj gyúrnom, mert gyakran kétszer akkora játékosokkal találom magam szemben, mint én. Lőhetnék egy kicsivel több gólt is.”
Ha már a góllövésről esik szó, azt senki más nem képes úgy csinálni a PSG-nél, ahogy a svéd csodafegyver, Zlatan Ibrahimovic. Milyen lehet vele játszani? „Nem muszáj elhinni, amit mondok, de lassan kezdjük megszokni az elképesztő góljait. Amit egyes mérkőzéseken produkál, azok a dolgok nem csak úgy megtörténnek. Az edzések során mindent gyakorol. Olyan koordinációja és képzelőereje van, amilyen keveseknek. Még ő maga is hozzá kellett, hogy szokjon a varázslatos góljaihoz!”
Ibrahimovic nem véletlenül került be a köztudatba úgy, mint a kicsattanó önbizalom és egyben önmaga paródiájának keveréke. „Mielőtt eldőlt, hogy megnyertük a 2012–13-as bajnokságot, még volt egy mérkőzésünk a Lyon ellen. Carlo Ancelotti kicsit feszült volt, ezért Ibra odalépett elé, és megkérdezte, hisz-e Jézusban. Ancelotti azt felelte, hogy igen. »Rendben, akkor bennem hiszel, most már megnyugodhatsz.« Zlatan ilyen, tele van önbizalommal. Emiatt ilyen nagy játékos.”
A beszélgetésnek ezen a pontján megkérik Verrattit, hogy készüljön fel egy újabb sorozatra, ezúttal az olasz válogatott új mezében. Kiváló alkalom, hogy feltegyük a kérdést, mit rontott el az olasz válogatott a világbajnokságon annak ellenére is, hogy Verrattit mindenki üstökösként kezelte.
„Ha Olaszország nem jut túl a csoportkörön, az már kudarcnak számít. Számos okot fel lehetne vonultatni, de azt hiszem, nem álltunk készen a világbajnokságra. Nagyon jól játszottunk Anglia ellen (Verratti tétmeccsen ekkor volt először kezdő hazája csapatában – a szerk.), ezt követően kikaptunk Costa Ricától, úgyhogy egyszer csak azt vettük észre, hogy Uruguay ellen már az életben maradásért küzdünk. Ha felkészültek vagyunk, gond nélkül továbbjutunk. Minden tiszteletem ellenére azt mondom, egy olaszhoz hasonló válogatott nem kaphat ki Costa Rica ellen. Az a mérkőzés romba döntötte az önbizalmunkat, féltünk az újabb latin-amerikai ellenféltől.”
És vajon mit gondol arról, hogy Luis Suárez megharapta Giorgio Chiellinit? „A padról mindez nem látszott. A mérkőzést a játékvezető döntötte el. Emberhátrányban játszottunk, minden különösebb ok nélkül (Claudio Marchisiót kiállították, sokak szerint jogtalanul – a szerk.). Ha a játékvezető látta volna az esetet, talán piros lapot ad Suáreznek. A bírók is hibázhatnak, előfordul az ilyesmi.”
A kudarc után Verratti sérülés miatt kihagyott három Európa-bajnoki selejtezőt. Az azzurik új kapitánya, Antonio Conte többször aggodalmaskodott amiatt, hogy a rendszer nem termel ki elég tehetséges hazai fiatalt. „Olyan ország vagyunk, ahol mindig is erős volt a labdarúgás, és nagy játékosok nőttek fel. Néha fáj, hogy ilyen sok külföldi játszik nálunk, de rajtunk, fiatalokon múlik, hogy még keményebben dolgozzunk.
Húsz évvel ezelőtt az utánpótláskorú játékosokban nagyobb volt az ambíció, hogy bejussanak egy nagy csapatba. Ha tehetséges vagy, és keményen dolgozol, akkor játszani fogsz. Azt hiszem, ez az én generációm problémája: a labdarúgók azt hiszik, hogy célba értek, mielőtt ez valójában így lenne.” Két bajnoki címe ellenére éhes, mint a farkas, mégsem mondható el erről a 22 éves tehetségről, hogy öntelt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. februári számában.)