Az Athletic Bilbao az előző fordulóban a Sevilla vendégeként kiharcolt döntetlennel már bebizonyította, hogy maga mögött hagyta a nemzetközi kupakudarc (váratlan blama az Anderlechttel szemben az Európa-ligában) emlékeit, így harcra készen fogadta a kiesés rémétől szenvedő Valladolidot, amely továbbra is keresi régi formáját.
Ha a táblára pillantunk, egyből látszik, hogy a Valladolid nehéz helyzetben van (18. hely, 20 pont): 4 pont a lemaradása a megmenekülést jelentő 17. pozíciótól. Érthető tehát, hogy Onésmio Sánchez Gonzálezedzőre súlyként nehezedik öröksége. Elődje, a szezon folyamán felállított, a csapatot 2006-2010 között irányító José Luis Mendilibar Etxebarria idején ugyanis a Valladolid soha sem állt kieső helyen (leváltásakor 17. volt a csapat). A vendégek a 3. fordulóban még nyolcadikok voltak a tabellán, majd mélyrepülésbe kezdtek, mígnem végül a kiesőzónában találták magukat, és ez utóbbi tény már Onésimo munkáját „dicséri”. A lila-fehérek számára így minden mérkőzés élet-halál harc, ennek megfelelően elszántan érkeztek a La Catedrálba (ez a San Mamés stadion beceneve) is, ahol a 7. helyezett Athletic Bilbao (37 pont) várt rájuk.
Sokan úgy gondolták, hogy ha valaki, hát a lila-fehérek első baszkföldi győzelme (1990-1991) alkalmával döntő gólt szerző Onésimo tudja a receptjét, hogyan vezesse vissza a siker ösvényére a kilenc mérkőzés óta nyeretlen csapatát. Mindehhez kisebb csodára lett volna szükség, mert a Valladolid a 3. forduló óta nem nyert idegenben. Rossz hírt jelentett még a vendégeknek, hogy Sereno, Jacobo, Sesma és Canobbio sérülés miatt nem utazhatta el Bilbaóba.
A baszkok a San Mamés stadion gyepén „szelídíthetetlen” oroszlánok, s bár viharos napokon vannak túl, a mérkőzés esélyeseként léptek pályára a spanyol bajnokság 25. fordulójában. Joaquín Caparrós az idei évhez hasonlóan jövőre is a nemzetközi kupában akar indulni csapatával, így jól tudta, nem szabad hagynia, hogy a papíron gyengébb ellenfelek kiénekeljék a szájukból a „sajtot”. Reményre adott okot, hogy az Athletic utoljára a 13. fordulóban veszített odahaza (Athletic Bilbao-Valencia: 1-2) és ezt megelőzően, elmúlt hazai mérkőzésükön pont a másik kiesőjelölt, a Tenerife ellen fölényes, 4-1-es diadalt arattak. Caparros listáján Orbaiz és Muniain jelentette az újdonságot, előbbi kezdett is, utóbbi csak csereként kapott szerepet.
A találkozón álmosan kezdett a Bilbao, amely nem tudott felpörögni, így a mérkőzés első negyed órája a vendégeké volt. A Valladolid, ahogy erejéből tellett, támadott, de akcióit jó szándékkal sem lehet gördülékenynek nevezni. A 21. percben Lázaro leadott lövése jelentett némi izgalmat, de gólt nem ért. A labda többet volt a lila-fehéreknél, ami Caparróst szinte megőrjítette: az edző fel és alá rohangált a pálya szélén lelkesítve és bíztatva övéit a labdaszerzésre. A 25. percben Llorente fejelt, de Villar hárított. Egy perccel később azonban már nem volt kegyelem: Toquero a Llorente helyzete utánkialakult szögletet értékesítette. 1-0.
A találat érhetően megfogta az addig a találkozót nagyjából kézben tartó Valladolidot, aki nem bírta a nyomást.A 36. percben Llorente ismét Toquerót hozta kihagyhatatlan helyzetbe: a spanyol válogatott okos csúsztatását az árnyékék egy az egyben állva a kapussal értékesítette. 2-0. A második csapás után a vendégek összeomlottak, a játékrészből hátralévő időben a kapujuk elé szorultak és a harmadik góltól csak Iraola ügyetlensége és a szünet mentette meg őket.
A második játékrészben a Valladoldid kinyílt ésigyekezett támadásokat kidolgozni. A meddő fölényét Llorente meg nem adott gólja kissé megtörte, ám a lényegen nem változtatott: a Bilbao előnye nem forgott veszélyben. Medunjanin lövését is könnyen védte Iraizoz. A vendégek helyzetére Gabilondo szabadrúgásból, mígügyes összjáték után Iraola távoli bombával válaszolt. Mindkét esetben hatalmasat védett Villar. Az utolsó percekben még Costa kozmetikázhatta volna az eredményt, de a baszk védők utolérték a kilépő, „csiga gyorsaságú” csatárt, aki így elszerencsétlenkedte a helyzetet.
A mérkőzésen a Valladolid győzelemre játszott, de harcmodorával vesztébe futott. A baszkok megérdemelten győztek és jó úton járnak, hogy jövőre is láthassuk őket az Európa-ligában.
Athletic Bilbao: Iraizoz, Iraola, S. José, Amorebieta, Castillo, Susaeta (Iñigo Pérez, 73.), Orbaiz, J. Martínez, Gabilondo (David López, 88.), Toquero, Llorente (Muniain, 59.)
Felállás: 4-4-2
Valladolid: J. Villar, Marcos, Baraja, C. Arzo, Del Horno, C. Lázaro (Medunjanin, 46.), Borja (Bueno, 65.), Pelé, Keko (Marquitos, 77.), D. Costa, Manucho
Felállás: 4-4-2
Vezette: Mateu Lahoz
Gólok: 1-0: Toquero 26. perc, 2-0: Toquero 36. perc
