Babos: „A Vidi bizonyította, hogy senki sem veheti félvállról”

Mikor beszéltél utoljára a Genk edzőjével, tudsz valamit arról, mivel készülnek a belgák a Vidi elleni meccsre? Valóban nagyon jóban vagyunk Marióval, négy évig volt az edzőm itt a NEC-ben, vele értük el a klubtörténet legnagyobb sikerét, amikor főtáblára jutottunk az UEFA-kupában. Mostanában kevesebbet beszélünk, de követem a csapata játékát, a bajnokságban is jól állnak, ugyan csak negyedikek, de nincsenek nagyon lemaradva az éllovas Anderlecht mögött. Tudni kell róla, hogy mindig győzelemre játszik, a támadófutballt részesíti előnyben, és az Európa-ligában is bizonyítja ezt, jó játékkal vezeti a csoportot a Genk.
Hollandiába mennyire jutnak el hozzád a Videoton őszi sikerei? Természetesen követem a székesfehérváriak eredményeit, és szép sikernek tartom az őszi produkciójukat. A Vidi bizonyította, hogy senki sem veheti félvállról Európában. Úgy gondolom, az, hogy három éve a Debrecen bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, két éve, mint most a Videoton, az Európa-ligába, az csak jót jelenthet a magyar futballnak. Ha csaknem minden évben sikerül egy magyar csapatnak eljutnia erre a szintre, az jelez valamit. Nem állítom, hogy itt Hollandiában sokat hallani a Vidi meccseiről, de ha sikerül a továbbjutás – amihez nagyon közel van a Vidi – akkor az biztos, hogy Európában is nagyot fog szólni.
Három párharcban immár hatodszor rendeznek idén ősszel magyar-belga összecsapásokat az Európa-ligában. Hogyan látod az eddigi találkozókat a két ország klubcsapatai között? Egyelőre mindkét oldalon van ok örömre és bánatra is. A Debrecen nem tudta felvenni a versenyt a Bruges-zsel, a Videoton viszont szinte simán búcsúztatta a Gentet. A Genk elleni első meccsen ugyan kikapott a Vidi, de ha Székesfehérváron visszavág, akkor továbbjut a csoportból, és akkor egyértelműen pozitív lehet az összkép. Az lenne a legszebb, ha a Videoton továbbjutna, és tavasszal összeakadna egy holland csapattal az egyenes kieséses szakaszban.
Huszonhétszeres válogatott kapusként mi a véleményed a magyar válogatott kapuját most őrző Bogdán Ádámról? Tizenhárom éven át – kisebb-nagyobb megszakításokkal – én is ott voltam a válogatottnál, de pár éve már eltávolodtam onnan, és az utóbbi években ritkán látom a magyar válogatott meccseit. A Hollandia elleni vb-selejtezőt láttam, mert azt adta itt a tévé, de a többi meccsnek csak az összefoglalóját tudtam megtekinteni. Innen a távolból úgy érzem, Egervári Sándor jól döntött, hogy mellette tette le a voksát, mindenki meg lehet vele elégedve, eddig nagyszerűen helyt állt Ádám.
Király Gábor a norvégok elleni meccsen a válogatott fellépések számában megdöntötte Grosics Gyula rekordját, miután nyolcvanhetedik alkalommal viselhette a címeres mezt. Nincs benned rossz érzés, hogy ha annak idején nem különbözöl össze Lothar Matthäus szövetségi kapitánnyal, most talán te is közel kilencvenszeres válogatott lehetnél? Nincs bennem semmilyen rossz érzés, ez a része a pályafutásomnak lezárult, úgy érzem, kihoztam a karrieremből, amit lehetett. Nem volt könnyű dolgom a válogatottnál, mert mindig kiváló kapusokkal kellett versenyeznem. Király Gábor mellett az én időmben volt remek formában Hajdú Attila és Sáfár Szabolcs is – amikor hívtam, szívesen álltam a válogatott rendelkezésére. Ha pedig összeszámolnám, hányszor ültem csereként a válogatott kispadján, akkor talán az is száz körüli szám lenne…
Bodnár Zalán