Az Öreg Hölgy a plasztikai műtét után
Radikálisan új címere van a Juventusnak, és a szurkolói hozzászólásokat, véleményeket pásztázva úgy fest, hogy az igazi Juventinók legalább 90 százaléka utálja, gyűlöli, megveti, a pokolba kívánja.
Fel lehetett készülve erre a torinói vezérkar, mert Nedvedtől kezdve Buffonon át mindenkit harcba toltak az ügy érdekében és még egy borzasztóan álmosító marketing bullshittel is előálltak, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant. A klub hagyományainak profán sárba tiprását.
Védekezésként először is azzal jöttek Agnelliék, hogy ízlés dolga, hogy kinek mi tetszik, lehet, hogy ez a címer sem fog mindenkinek tetszeni. Csakhogy az új címerrel nem az a baj, hogy ronda (egyrészt azért, mert nem is biztos, hogy ronda). Az új címerrel az a baj, hogy nem tartja be a „törvényt”: ahogy szívet és csapatot sem cserél egy vérbeli szurkoló, úgy nem vált címert sem egy klub. Persze a futballkluboknál is minden folyamatosan változik, a játékoskeret, a szakmai stáb, olykor a vezetőség, időnként cserélődik a stadion, manapság már a klubszínek is olykor el-eltűnnek a mezekről, de a címer az örök (még akkor is, ha időnként apró ráncfelvarrásokon esik át). Az fejezi ki az állandóságot, az teszi a mai Juventust a Lippi-féle Juve jogörökösévé, az teszi a Lippi-csapatot a Platini-féle Juve jogörökösévé és így tovább. Mi másra volna a címer, ha nem erre? Mi másért volna nagy szám megcsókolni a címert a mezen a gól után, mi másért volna a címeres zászlót lobogtatni a lelátón, mi másért kellene kitenni a címert a klubház falára? A címerben van a Spirito Juve, az új címerben nincs semmi (vagy jobb, ha nem tudjuk, mi van benne…).
Másrészt Agnelli bedobott egy nagyon menő idézetet: „Változtass, mielőtt mások kényszerítenek rá.” Ez már egy igazi Oravecz Nórába oltott Coelho magasság filozófiailag. De még ki is fejti, elmagyarázza, mint amerikai nagybácsi a falusi porbafingónak: „Ma a közösségi média mondja meg, hogy ki is vagy valójában, így új célcsoportjaink vannak: a gyermekek, a nők, a már új évezredben születettek. Vajon mire gondol egy sanghaji gyermek, egy mexikóvárosi fiatal vagy egy New York-i lány? Épp ezért akartunk létrehozni egy kevésbé technikai és sokkal inkább felidézhető arculatot.”
Ja, így már értjük. Nem történt semmi, megint csak a szurkolók feje lett leszarva, akik minden héten kinn vannak a meccsen, esőben, hóban, sárban. Akiknek ez az életük. Akiknek ama „ósdi” címer volt az igazodási pont az életükben.
Lényeg, hogy mit gondol egy mexikóvárosi fiatal és egy New Yorki-i lány. Bodnár Zalán
