Külsőleg nem hasonlítanak, de szakmailag azért vannak hasonlóságok (Fotó: magyarhirlap.hu)
Szakmailag talán nem is tudatosan, de a két tréner között sok a hasonlóság, amire az FFT is felfigyelt. Nézzük csak!
Mindketten a kontrajátékra szavaznak: Pintér Attila és Mourinho József sem híve a kapu előtti adogatásnak, a kiszámítható megoldásoknak, mindketten sokkal jobban szeretik, ha csapataik gyorsan, három-négy átadással érnek fel az ellenfél kapujához. Láthattuk, hogy a gyors kontrajáték ellen nagyon nehéz védekezni, még ha nem is feltétlenül ez az a játék, ami annyi embert vonz a tévé elé. Pedig…!
Inkább motiválnak, mint terveznek: alapvetően egyikük sem hozott túl sok újat a labdarúgásba, Pintér Magyarországon, Mourinho pedig külföldi csapatainál ragaszkodik a megszokott sémához. Viszont mindketten nagyszerűen motiválják játékosaikat, akik képesek a pályán „meghalni” a jó eredményért. Ez pedig annyira hangsúlyos a két tréner taktikájában, hogy mellette kevesebb jelentőséget kap a taktikai felkészültség és a mágnestábla.
Nem sablonos nyilatkozatok: itthon a legtöbb edző folyamatosan unalmas zsargonokat puffogtat, Pintér Attila azonban nem ilyen. Meccs utáni nyilatkozataiban legtöbbször mindig van valami rejtett üzenet, látszik rajta, hogy százszázalékosan saját gondolatait és nem üres szavakat tolmácsol. Mourinho Józsefnél pedig mondani sem kell, milyen jelentősége van a „szócsatáknak”…
Kemény, olykor agresszív csapatjáték: mindkét edző ragaszkodik a kemény játékhoz, Pintér és Mourinho sem híve a „kisasszonyfutballnak.” Ezt a nézőpontot legutóbb a fradista Leonardo bánta, de Mourinho csapatainál is mindig vannak olyan emberek, akit könnyű rávenni a verőlegény szerepre. Sokak szerint ez visszataszító, de szerintük ez is kell az eredményes futballhoz.
A Pintér-csapatok ellen is nagyon nehéz fordítani: a Paksnak mondjuk sikerült, de amúgy nagyon ritka, hogy Pintér csapatai előnyből elveszítsenek egy mérkőzést. Ennek alapja a jó védekezés, a hatékony támadójáték és mindenekelőtt a mentális erő. Ha pedig már megvan a vezetés, szinte kizárt, hogy az ellenfél megfordítja a meccset.
Hangsúlyos a stabil védekezés: a meccseket csatárok, a trófeákat viszont a védelmek nyerik – ezt a filozófiát vallja Pintér és Mourinho is. Lényeg a nulla kapott gól, egy gólt pedig valahogy csak berámolnak a csatárok…
Győztes felfogás, győztes csapatok: részben vehemens karakterükből adódik, hogy mindketten utálnak veszíteni, ebből kifolyólag mindent bevetnek a győzelem érdekében, olykor percekig képesek reklamálni a technikai zónában. A csapataiknak pedig átadják az ehhez szükséges értékeket, ami először a játékosok mentális erejében mutatkozik meg, aztán pedig az eredményekben. Pintér már másodszor nyert magyar bajnokságot, Mourinho pedig Mourinho…
T. Z.
