"Remélem, lesz még alkalmam bebizonyítani, hogy az edzőként nyert három bajnoki címem nem a véletlen műve volt!" (Fotó: pmfc.hu)
– Utoljára az Egernél dolgozott a magyar élvonalban, ahol néha még – önt idézve – ásványvízre sem volt pénz. Miként emlékszik vissza erre az időszakra? – Nyugodtan leírhatja: edzői pályafutásom legsötétebb korszaka volt. Nem csak a pénzhiány, hanem amiatt is, hogy szinte az egész idényt végigbundázták a játékosok: 10 meccsből kilencet eladtak. Ilyen körülmények között pedig nem lehetett komoly szakmai munkáról beszélni…
– Az NB I-ből a megye I-be jutott, de legalább hazatért, hiszen újra Pécs labdarúgásáért dolgozik… – Márton Gábor személyében a felnőtt csapatnál kitűnő kezekben van a szakmai munka, én pedig utánpótlás-koordinátorként segítem a munkáját. Hozzám tartozik az U16-os, U17-es és U19-es korosztály, ám ahogy az első csapatnál, az utolsó egy évben itt is nagy volt a rombolás: 25 játékos hagyta el a klubot, amely óriási érvágást jelentett. Nem is a 0-ról, hanem a mínusz 1-ről kezdtük el a munkát, de Pécsen mindig nagyszerű volt a szakmai háttér; éppen ezért meggyőződésem, hogy hamarosan kikecmergünk a gödörből. A megye I-ben a felnőtt csapat az élen áll, muszáj a legrövidebb időn belül feljutnunk az NB III-ba, majd az NB II-be!
– A profi mezőnyből nem volt ajánlata? – Nyáron több helyen szóba kerültem, de hát, sajnos sok a vadász és a kevés a fóka. Ráadásul öt-hat önjelölt mindig akad, erre én sosem lennék képes. De azért remélem, lesz még alkalmam bebizonyítani, hogy az edzőként nyert három bajnoki címem nem a véletlen műve volt!
– S a végére egy családi vonatkozású érdekesség: fia, Milán már több száz verset írt, s ha minden jól megy, az Élet és Irodalom is leközöl néhányat belőle. Ennyire messze esett az alma a fájától? – Erre egy vicces történettel felelnék: Milán 4 éves volt, amikor a kertben futballoztunk. Egyszer kicsit keményebben odarúgtam neki, és ő hosszú percekig a földön maradt. Ekkor már láttam, hogy nem futballista lesz belőle… Így is történt: feleségem után a tornát választotta, majd a művészetek kezdték érdekelni. Először fényképezni kezdett, majd a költészet felé fordult. Valóban több száz verset írt már, s nem az apai elfogultság mondatja velem: tényleg tehetséges a gyerek!
