Argentinos Juniors: a siker kovácsai

Az Argentinos alapvetően szűk kerettel rendelkezik, főleg az élcsapatnak számító argentin klubokhoz képest, így ez a tény még inkább felértékeli az együttes első helyét. A csapat nem rendelkezik kimondottan sztárjátékossal – mint például az Estudiantes Veronnal, vagy a Boca Riquelmével, de mondhatnánk a Rivert Ortegával – csak hazai fronton ismert iparosok alkotják a keret nagy részét. A siker azonban megnyithatja a játékosok előtt a kapukat, ezzel fantasztikus lehetőségekhez juttatva a bajnokcsapat tagjait. Ennek első haszonélvezőjeként a középpálya motorját, Juan Merciert említhetnénk, aki befért Maradona 30 fős bő világbajnoki keretébe és nagy esélye van arra, hogy Dél-Afrikában is megmutassa magát.
Nicolás Peric (30): a 30 esztendős chilei hálóőr a tavalyi évben csatlakozott a „vörös bogarakhoz”, de akkor biztos nem gondolta volna, hogy nem egészen egy év elteltével bajnoki elsőséget ünnepelhet Argentínában. Az „őrült” becenévre hallgató játékos alapembernek számított Borghi mester kezdő tizenegyében, olykor-olykor persze helyettesre is szükség volt, ilyenkor az ifjonc Luis Ojedánál volt a kesztyű. A 2009-es Aperturában még csak néha-néha kapott szerepet, de a Clausura végére kirobbanhatatlan lett az Argentinos kapujából. A döntő fontosságú Huracán elleni mérkőzést sérülés miatt ki kellet hagynia, ugyanis az azt megelőző körben az Independientével szembeni 4–3 alkalmával bravúrjai közepette megsérült, így már csak a lelátóról izgulhatta végig az utolsó összecsapást.
Matias Caruzzo (25): a védő a bajnokcsapat egyik legmeghatározóbb tagjának nevezhető, hiszen mind a 19 találkozón játszott, sőt az Independiente ellen az ő gólja is kellett az elengedhetetlen sikerhez. Nem magas játékos lévén a technikai tudása kiemeli védőtársai közül, ám a fizikai erő alkalmazása sem áll messze tőle (mi sem bizonyítja jobban, mint a tucatnyi begyűjtött sárga lap). Teljesítményére az „Isteni Diego” is felkapta a fejét és hatszor be is hívta a válogatott keretébe. A világbajnokságon nem fog szerepet kapni, de az európai klubok figyelmét már eddig elért eredményeivel is felkeltette.
Santiago Gentiletti (25): a tehetséges hátvéd csupán ez év elején tért vissza hazájába, hiszen 2008-tól Chilében próbált szerencsét, ám januárban az Argentinos hívásának nem tudott ellenállni. 16 meccsen számított rá edzője és nem bánta meg, hogy visszacsábította, mivel stabil – bár nem mindig hibátlan – teljesítményével egyre inkább kirobbanhatatlan a csapatból.
Gonzalo Prósperi (24): Prósperi a Godoy Cruznál kezdett el profisodni, ahonnan 2006-ban szerződött jelenlegi klubjához. A csapat korábbi mestere nem sokszor számított rá az ezt követő három évben és számtalanszor csak a tartalékok között találta magát, de Borghi érkezésével az ő sorsa is megváltozott. A jobb oldalt, ha nem is teljes egészében, de megpróbálta bejátszani. Védőtársaitól eltérően gólt nem szerzett, azonban szorgalma és akarata kiemelte őt a többiek közül.
Juan Sabia (28): a baloldali védő a Ben Hur tagjaként a harmadosztály bugyrait is kénytelen volt megjárni, de négy évvel ezelőtt már az élvonal levegőjét szívhatta magába a Gimnasia de Jujuy színeiben. Az Argentinosba 2007-ben lépett pályára először és ebben a Clausurában stabil kezdőjátékosnak számított (14 mérkőzést játszott).
Ignacio Canuto (24): a védekező középpályás nem a tipikus „gyilkosnak” is becézett szűrő szerepkörét töltötte be a „vörös bogaraknál”, hiszen játékában sokszor a technikát is megcsillantotta. Igaz ”csak” 13 meccsen jutott szóhoz, de jelenléte elengedhetetlenné vált a bajnokcsapat számára. A nemzeti válogatottba is meghívót kapott, sőt háromszor magára is húzhatta a címeres mezt, amelynek színeiben Jamaica ellen győztes gólt lőtt. Fiatal kora lévén vélhetően hamarosan Európában találkozhatunk a nevével.
Juan Mercier (30): már a harmadik x-et is betöltötte, de most talált igazán magára, hiszen ereje teljében van, szinte kicsattan az erőtől. Fizimiskája alapján akár mészárost is játszhatna csapatában, de egy-két kivételtől eltekintve (amikor azért a brutális Merciert is megismerhettük) a középpálya motorjaként üzemel. 18 találkozón játszott és egyetlen gólját éppen a zárómeccsen érte el. Maradonának olyannyira megtetszett az általa képviselt szerepkör, hogy még a világbajnokságra utazó bő keretbe is beválogatta a középpályást.
Nestor Ortigoza (25): a paraguayi karmester Mercierrel karöltve egyengette az Argentinos rögösnek induló, ám végül macskakővel kirakott útját. Egészen fiatalon került a „gauchókhoz”, hiszen már 19 évesen itt bontogatta szárnyait. Borghi mester általában rá próbálta szabni csapata taktikáját, amit ha nem is mindig sikerült megvalósítani, de legjobb tudását nyújtva kontrolálta társait. Nélküle elképzelhetetlen lett volna a bajnoki cím, ezt maga a tréner fejtette ki egyik nyilatkozatában. Argentínában született, azonban papája révén paraguayinak vallja magát, korábban még az argentin válogatottsággal is kacérkodott, de neve már a paraguayi válogatott 30-as listáján szerepel.
Gustavo Oberman (25): U20-as világbajnoknak mondhatja magát a középpályán és a támadósorban egyaránt bevethető játékos. Jelenleg a román bajnok Kolozsvár kölcsönjátékosaként szerepel az Argentinosnál és egy ilyen siker után valószínűleg vissza is fog térni Európába. 16 mérkőzésen egyetlen találattal vette ki a részét csapata bajnoki elsőségéből.
Facundo Coria (22): a klub legfiatalabb alapemberének mondhatja magát a nagyszerű csatárerényeket csillogtató támadó. Kiváló testi adottságokkal rendelkezik, amihez már most szemrevaló technikai tudás párosul. Igaz csak öt gólt szerzett a Clausurában, de ezek mindegyike hihetetlenül fontos volt együttese számára, mivel ezek nélkül most hét ponttal állna kevesebb az Argentinos neve mellett. Nem lennék meglepve, ha szeptemberben már egy spanyol vagy egy olasz klubban szállítaná a gólokat.
Ismael Sosa (23): Coria éktársára is hasonló jelzők érvényesek, mint az imént említett titán esetében, Sosa azonban kilenc góljával a góllövőlista élmezőnyébe küzdötte fel magát, olyan egyéniségek mellé, mint Mauro Boselli vagy Martin Palermo. Az U20-as argentin válogatott tagjaként 2007-ben dél-amerikai bajnoki címet gyűjtött be. A „Chuco” becenévre hallgató csatárral a hazai kérői mellett természetesen az öreg kontinensen is számolnak vele.
Akik még tevékeny szerepet játszottak az Argentinos Juniors bajnoki elsőségében:
Federico Dominguez (33), Santiago Raymonda (31), José Luis Calderon (39), Nicolás Paclovich (32).
Végül ne feledkezzünk meg a csapat edzőjéről, Claudio Borghiról (45). A vele készült interjút itt olvashatják: Claudio Borghi elégedett csapatával.
(fotó:argentinosjuniors.com.ar)
Orosz Zsolt