Aki kérdez: az olvasó. Aki válaszol….

---

– Most komolyan, van valakinek egy példány abból az interjúból? Annyira szívesen látnám! – kérdi Sol Cambell, amikor néhány ütősebb olvasói kérdéssel szembesítjük, és épp egy olyan gyakran idézett interjún van a sor, amelyben azt állította, sohasem megy az Arsenalba. – Hallottam, hogy a Wikipédia-oldalamon is említik, de ilyen interjú nem volt! – tiltakozik a 39 éves játékos, aki messze nem lóg annyit az okostelefonján, mint számos társa. Az egykori védő londoni lakásának nappalijában ücsörgünk, isszuk a teát, és nézzük a gyönyörű Temzét. „Ez ugyanaz, mint hogy sokak szerint játszottam a Blöffben. Látott valaki a vásznon? Végignézhetitek az egész filmet, ígérem, nem leszek benne!” Nem először mosolyodik el, amikor az egész pályáját végigkísérő pletykákról esik szó. Amikor 2001-ben átlépte London északi határát, ezek a pletykák „pöcegödörízű rosszindulattá” dagadtak. Sosem érezte magát otthon a közéletben, mindig jobban szerette, ha a foci beszél helyette. Azt is elmondja, önéletrajza megírása terápiás hatással volt rá. „Olyan, mintha sokáig visszatartottam volna a lélegzetem, és egy csapásra ment volna ki minden. Ehhez mindenkinek joga van, mégis néhány megjegyzésem, különösen az angol kapitányságra vonatkozók nagy visszhangot váltottak ki.”
Térjünk erre vissza később, amikor már feltettük az egyéb, szintén címlapra kívánkozó kérdéseinket, amelyek pályafutása utolsó tíz évét érintik főként. Ezek közé tartozik az árulózás, hua melegségére vonatkozó szóbeszédek, amelyek végül testvére bebörtönzéséhez is vezettek, az, hogy félidőben lesétált a West Ham elleni mérkőzésen 2006-ban, és a komédia a Notts Countynál. Bán valamit? Nem sokat, de azt elárulta, vannak még elintézetlen ügyei a futball világában.

A Kérdezd meg Pacekba rovat ehavi vendége Sol Cambell. A teljes interjút elolvashatod a FourFourTwo aktuálás számában!