Jár a pacsi a szurkolóktól (Fotó: vasasfc.hu)
Gratulálunk a gólodhoz, az eredményhez! Nem túlzás azt állítani, hogy ilyen jól, agilisan már régen láthattunk játszani! – Köszönöm az elismerést. Bár felemás érzések kavarognak bennem. Igen, én is úgy éreztem, hogy jól ment a játék. Ennek a bajnokságnak az eddigi 12 meccsén, amelyeken pályára léptem, úgy érzem, az odaadásommal eddig sem volt probléma, ám a góllövés hiányzott, hiszen ebben az évadban ez csak a második találatom volt. Hiába adtam gólpasszokat, egy csatárnak mégiscsak elől kell járnia a gólszerzésben. Hála Istennek, most ez is sikerült. Ezúttal nem úgy játszottunk, mint az a Vasas, amelyik a második félidőben általában átgázolt az ellenfeleken, de egy nagyon jó Videoton ellen játszottunk, amelyet a bajnokesélyesek közé sorolok. Mit szóltál, amikor a találkozó előtt kivonultatok, és talán számodra sohasem látott tömeg foglalt helyet a lelátókon? – Amit mindenképpen ki szeretnék emelni, hogy a stadionbúcsúztató, az előzményeivel, minden körítésével együtt úgy zajlott le, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, ahogyan egy ilyen érzelemdús eseménynek le kell zajlódnia. Előtte pontosan ilyen hangulatot képzeltem el. Elképesztő érzés volt mindezt átélni. A rengeteg néző és az a fergeteges szurkolás, felejthetetlen marad számomra. Nagyon jó lenne, ha majd az új stadionban is legalább ilyen sokan látogatnának ki rendszeresen. De szurkolóink nagyon megadták a módját ennek az utolsó meccsnek. Ugye, a 2009/10-es bajnokságban már eltöltöttél nálunk egy idényt, majd 2013 nyara óta, folyamatosan ez a negyedik szezonod. Felidéznél néhány találkozót, emléket, ami az öreg Illovszky-stadionhoz kötődik? – A legelső emlék 2008 augusztusából van, amikor még ellenfélként, újpestiként jöttem ide, és 4-2-re kikaptunk a Vasastól. Az mély nyomokat hagyott bennem. Az is emlékezetes marad számomra, amikor Mészöly Géza irányítása alatt az első Vasas-meccsemet játszottam 2009 augusztusában. Az idénynyitón a Paks ellen, 3-1-re nyertünk, amiből két góllal vettem ki a részemet. De említhetném a 2014/15-ös teljes NB II-es idény hazai meccseit, amelyek mindegyikén kiváló volt a hangulat, bajnokok lettünk és 19 góllal elnyertem a gólkirályi címet, valamint az év játékosának is megválasztottak. És semmiképpen sem hagynám ki a korábbi NB I-es idényünk hazai találkozóit sem, amelyeknek utolsó fordulóiban egymásra talált a csapat és a közönség, és sikerült kiharcolnunk együtt a bennmaradást. Az idei bajnokságnak pedig minden hazai mérkőzése felejthetetlen számunkra, de egyértelműen ez az utolsó kiemelkedik mindegyik közül. Köszönjük lelkes szurkolóinknak az eddigi elképesztő bíztatást. Úgy tűnik, mintha a nehezebb ellenfelek ellen jobban fel tudnád magad szívni. Te is így érzed? – Valóban, mert nagy átlagban kijelenthető, hogy az erősebb csapatok megpróbálják játszani a futballt. Így maradnak szabad területek számunkra, nem vagdalóznak, le is tudjuk őket támadni – ami taktikánk egyik fontos eleme –, összességében jobban ki tudjuk használni erősségeinket ellenük. A gólodra rátérve. Berecz Zsombor gólpassza és a te beindulásod arról tanúskodott, hogy hihetetlenül jól érzitek egymást a pályán. – Igen, nekünk ez a negyedik közös idényünk, bármennyire is hihetetlen ezt így kimondani, tudva azt, hogy Zsombi még mindig csak 20 éves. De edzéseken is, amikor kétkapus játék van, akkor is rendre gyakoroljuk az ehhez hasonló ütempasszokat. Hiába vagyok háttal neki, ő bátran berúgja a szabad területre, mert tudja, hogy én vakon is beindulok. Ez két játékos egymásra hangolódásának a gyümölcse, amikből már elég sok gólt szereztünk, és hála Istennek ez történt a Videoton elleni gólnál is. Amikor átvetted a labdát, már eldöntötted, hogy hová fogod rúgni? – Igen. Bár a rúgómozdulatom a hosszú sarok felé irányult, ami miatt Kovácsik a bal sarok felé mozdult el, éppen ezért tudatosan a rövid sarok felé rúgtam a labdát és sikerült. Ez a gól számomra óriási jelentőségű, mert egyrészt hosszú gólcsendet tört meg, másrészt az első gól mindig meghatározó, főleg egy ilyen erős csapat ellen. A legszebb azonban az lett volna, ha ténylegesen is az én gólom az utolsó, de Vasas-gólként mindenképpen az. Nagyon remélem, hogy a következő fordulóban ennek lesz folytatása.
A teljes interjút IDE KATTINTVA tudod elolvasni!
