Fatih Terim, a török edzők fejedelme
Vannak edzők a futballvilágban, akik ugyan nem dolgoznak európai élcsapatoknál, és a nevükkel sem találkozunk mindennap a sajtóban, mégis tudjuk róluk, hogy a szakma legnagyobbjainak szűk – legfeljebb tíz-tizenöt fős – elitjébe tartoznak. Fatih Terim is ott van ebben a társaságban, nem feltétlenül azért, mert hosszúra nyúlt pályafutása során annyi trófeát halmozott össze, sokkal inkább, amiért sajátos személyiségével és erős kisugárzásával egy egész országra képes hatást gyakorolni – estében ugye Törökországra, amely már eddig is annyi mindent köszönhetett neki, és most megint méltán borulhat le előtte, hogy egy ilyen nehéz csoportból is egyenes ágon vezette ki a válogatottat az Európa-bajnokságra. Fatih Terim a tipikus régi vágású edzők táborába tartozik immáron lassan három évtizede, aki filmbéli karakter is simán lehetne egy arany nyaklánccal és szivarral a kezében. Klubedzőként a Milannal megbukott, de mondjuk a Fiorentinánál olyan csapatot rakott össze a 2000-es évek elején, amire még most is jó visszagondolni. A Galatasaraynál is nagyot alkotott, a legtöbbet azonban a török futballszövetség köszönheti neki, amiért már harmadszor húzza ki az együttest a mély gödörből. Már 62 éves, de Fatih Terimen nem fog az idő, sőt olyan ő, mint a jó bor – ahogy öregszik, úgy lesz egyre jobb. A legnehezebb dolga talán a mostani török garnitúrával volt, mert egyrészt a korábbiakkal ellentétben már nem állt rendelkezésére igazi világklasszis játékos, másrészt elődje, Abdullah Avci 2013-as menesztése után katasztrofális állapotokat örökölt meg a válogatottnál. A mostani selejtezősorozatot is rémálomszerűen indították a törökök, Izlandon 3-0-ra kaptak ki, majd hazai pályán a csehektől is vereséget szenvedtek. Az első győzelmüket csak a negyedik fordulóban szerezték meg, de az Eb-szereplés még ekkor is nagyon távolinak tűnt. Ám Fatih Terimnek akkora hitele volt, hogy a csapnivaló eredmények után sem akarták sehova elzavarni, sőt egész Törökország mellette állt a bajban. Ő pedig megint varázsolt egyet – csapata az utolsó három meccsét megnyerte, miközben nem kapott egyetlen gólt sem. Izland ellen csak az hihette, hogy Törökország nem szerzi meg a három pontot, aki nem ismeri igazán Fatih Terimet és a török játékosok mentalitását. Amikor Selcuk Inan a 89. percben elrúgta a szabadrúgást Konyában, abból nem lehetett más, csak gól – na jó, ebben azért van némi túlzás. De ha mi sokszor azon kesergünk, hogy el vagyunk átkozva, akkor Fatih Terim kezét bizonyosan fogják az égiek az utolsó percekben, és ez nem véletlen, mert nagyon is megérdemli.
Tóthpál Zoltán
