A tizenegyesölő örül, mégis szomorú

– Elégedett volnék magammal, hogy jól védtem, de mégsem lehetek, mert nem sikerült a csapatnak pontot, pontokat szereznie. Úgy értem, hogy megtettem mindent, amit egy kapusnak tennie kell. Szeretnék bizonyítani a Diósgyőrben. A felkészülés időszakában sérülést szereztem, egész bajnokság során gondjaim voltak, háromszor sérültem összesen; most már rendbe jöttem, jó állapotban vagyok, szeretnék minél jobban teljesíteni.
Ha a kapus a legjobb, sőt, sorozatban az, összefügg a csapat, azon belül a védelem teljesítményével.
– Tény, ha nem jól megy a védelemnek, akkor a kapusnak szükségszerűen kiemelkedőt kell produkálnia. De lehet, hogy ötpercenként mutat az ember bravúrt, végig munkában van – és hiába.
Pakson még tizenegyest is védtél!
– Ősszel még a horvát bajnokságban kivédtem egy büntetőt, és azóta ebben az idényben a mostani már a hatodik ilyen volt.
Valóságos tizenegyesölő! Ezzel együtt mit szólsz, hogy a második itteni mérkőzésed után a szurkolók megszavaztak a meccs legjobbjának?
– Nagyon örülök neki, a továbbiaknak is olyan teljesítményt szeretnék nyújtani, amivel ezt kiérdemlem. De mégis nagyon szomorú vagyok, mert a Diósgyőr nem az NB II-t érdemli. Sajnálom, hogy már nem is nagyon jönnek ki a szurkolók. Az első négy-öt fordulóban még sokan voltak, akkor éreztem, hogy ez mekkora motivációt jelent, ilyen szurkolótábor előtt játszani. Direkt ezért is választottam Miskolcot. Ahol előzőleg játszottam, az a csapat kiesett. idejöttem segíteni, és most nagyon nem örülök, hogy itt is ez vár ránk.
(dvtk.eu)