A spanyol bajnokság legmagasabb osztályától a 2009-2010-es szezont követően a Xerez, a Valladolid és a Tenerife búcsúzott, helyükre a Segunda Divisiónt (La Liga Adelante) megnyerő Real Sociedad, a másodosztály ezüstérmese, az alicantei Hércules és a harmadik pozíciót megszerző valenciai Levante érkezett. A Primera Divisóntól könnyes búcsút vett csapatokról évközben sokat hallhattunk, olvashattunk itt, most nézzük meg kik érkeznek a helyükre! A Real Sociedad és a Levante régi ismerős a legfelsőbb osztályban, ahol több szezont is futottak mire kipukkadt a lufi, a gazdasági nehézségeket szakmai problémák követték, így mindkét csapat a második ligában találta magukat. Az idei szezon azonban a „kicsiknél” jól sikerült mindkét együttesnek, így a nagy menetelés végén örömmel törölhették meg verejtékező homlokukat a vezetők: az álom valóság lett, a Real Sociedad megnyerve a Segunda Divisiónt, míg a Levante harmadik helyen zárva váltott jegyet az első osztályra. San Sebastiánban hatalmas volt az öröm, hiszen a Real Sociedad három szűk esztendő után(!) kóstolhat újra bele az élet örömeibe: a 41., utolsó előtti fordulóban a kék-fehér baszkok hazai pályán, a zsúfolásig megtelt (32.000 néző) Anoeta stadionban harcolták ki a feljutást, amellyel egy időben mennybe repítették fanatikusaikat is (Real Sociedad–Celta Vigo, 2 –0). A keret tagjai már meg is kezdték pihenésüket, de a vezetőknek mindez nem jut osztályrészül, megállás nélkül az együttes megerősítésén fáradoznak: már hallani az első nagy fogásról, állítólag a baszkok megegyeztek Joseba Llorentével, aki a Villarrealtól érkezik. Bár Martín Lasaret edző azt kérte, a keretet tartsák egyben, egy távozó már biztos, a kapus Asier Riesgo az Osasunában folytatja. A Levante harmadik helye kisebb meglepetés, enyhe malíciával azt is írhatnánk, a csoda kategóriája. A klub elnöke, Quico Catalán elismerően szólt a valenciai együttes teljesítményéről és a feljutást kiemelkedő tettnek értékelte a szezonban állandó anyagi gondokkal küszködő, 2010-ben centenáriumát ülő egylet történetében. Tény, a Levante komolya adósságállománnyal bír, a végösszeg 93 millió euróra rúg, így a vezetőségnek túl sok lehetősége nincsen, meg kell húznia a nadrágszíjat. Nem nehéz kitalálni, az első osztályban sem fog dőzsölni a csapat, egyelőre erősítésekről sem lehet hallani. Luis García mester számára elsősorban az ütőképes mag egyben tartása a cél, de mivel a levantei játékosok kapósak, feljutás ide vagy oda, az edző kérésének teljesítése is nehéz feladatnak ígérkezik. Alicante büszkesége, az 1922-ben alapított Hércules tizenhárom év után(!) léphet újra pályára a Primera Divisiónban. A város apraja-nagyja érthetően megadta a módját az ünneplésnek: mint a mesebéli esküvőn, itt sem akart véget érni a vígasság. Minden azzal kezdődött, hogy a szurkolók egy csoportja megmártózott a La Plaza de los Luceroson, majd következett a díszmenet, amely a Mascletá-Santa Faz-Ayuntamiento állomáshelyeket érintett. A fieszta azonban nem csillapodik a kisvárosban, tán még most is tart a település utcáin, terein, kocsmáiban. A Hércules nem diadalmenettel váltotta meg jegyét az első osztályra. A feljutáshoz vezető út rögös volt, a kék-fehér alakulat csak az utolsó, 42. fordulóban harcolta ki a Primera Divisiónban való indulás jogát, amellyel az is eldőlt, hogy a Betis jövőre is marad a Liga Adelante-ben. Kár érte. A sikernek két kovácsát kell megemlíteni: az egyik az edző, Esteban Vigo, aki egymás után következő két évben vezetett fel csapatot az első osztályba (a 2008-2009-es szezonban a Xerezt dirigálta hasonló eredménnyel), a másik a csapat elsőszámú támadója, a Real Madridot is megjárt Javier Portillo, aki a 42. fordulóban döntő érdemeket szerzett csapata győzelmében és a feljutás kiharcolásában. A Hércules kerete egyébként eredményes ötvözete a fiatal tehetségeknek és a kipróbált harcosoknak (Calatayud, Portillo, Delisbasic, Sendoa), ám hogy ez mire lesz elég, majd csak később derül ki. Vigo mester még tervez erősítéseket, de kérdéses milyen lehetőségek állnak rendelkezésére vagyis hogy meddig nyújtózkodhat. Konkrétumok még nincsenek.
Gyutai Péter
