Áder János köztársasági elnök huszonkét éves fia, az ifjú Áder András is nagy sikerekre tör: a tavaszi idényben még veretlen ESMTK-val célja az NB II-be jutás. Ha sikerül, egy osztályban szerepelhet a miniszterelnök húszéves fiával, Orbán Gáspárral, aki a Videoton Puskás Akadémia, ugyancsak egyetemista játékosa. Az FFT az államfő fiával beszélgetett: Hegoczki F. Zsolt interjúja és képei.
A II. kerületi Pénzügyőrből, hogy kerültél Erzsébetre, az ESMTK-ba, amely a főváros másik szegletében található, ráadásul ugyanabban a bajnokságban szerepel?
A közelsége miatt kézenfekvő volt, hogy Pasaréten jártam edzésre, ott fociztam nyolc évig. De eljött az ideje annak, hogy váltsak. Volt csapattársaim már akkor is játszottak Erzsébeten, és az ő szívből jövő hívásuk miatt kézenfekvő volt, hogy idejövök. Azt mondták, hogy itt jó a közösség, szívesen látnak. Az NB-III-ban egyértelműen a remek csapatszellem a legfontosabb. És ha van egy jól meghatározott közös cél, abból nagy közösségi élmények születhetnek.
Ezek szerint jól érzed magad Erzsébeten?
Megtiszteltetés az idén százöt éves klub játékosának lenni, s örülök, hogy az elmúlt másfél év alatt teljes értékű tagja lettem a csapatnak. Az edző, Turi Zoltán mindenkitől megköveteli, hogy legjobb tudása szerint járuljon hozzá a közös cél eléréséhez. Az évfordulót egyébként az alkalomra szervezett mérkőzésekkel is megünnepeljük majd, de persze főleg a sorozatos győzelmek miatt vannak egyre többen a meccseinken.
Milyen egyéni célok motiválnak az ESMTK-nál?
A csapat célja – a fiatal átlagéletkor ellenére – az, hogy feljussunk a másodosztályba. Erre még mindig minden esély megvan. Ha idén esetleg nem sikerül, akkor jövőre mindenképpen. Ez a célunk, ennek rendelünk alá mindent. Ami engem illet, szeretnék minden meccsen pályára lépni, kihozni magamból a maximumot.
Mi volt a legemlékezetesebb futballélményed Erzsébeten?
Talán a bajnoki rivális Érd elleni győzelem, amikor kilenc főre fogyatkozva tudtunk győzni egy-nullra a listavezető otthonában. Ez egészen nagy siker volt. Egy játékosra több ember terhe hárult, de lelki és fizikai kitartással az utolsó pillanatig szépen futballoztunk.
Mi az, ami a legnagyobb erősséged a labdarúgásban?
Legtöbben azt mondják, hogy gyors és atletikus vagyok. Illetve gyerekkoromban a jobb és bal szélen is játszottam, tehát mindkét lábammal „hozzá tudok nyúlni” a labdához.
A focin kívül is barátkozol a csapattársaiddal?
Természetesen. Nagyon jó kis közösség a miénk. Minden héten összejárunk, együtt pihenjük ki a mérkőzés fáradalmait. Kártyázunk, beszélgetünk, sztorizunk.
Jut idő a suli mellett a labdarúgásra? Nálatok, azt hiszem, kötelező a diploma…
Be lehet osztani az időt, csak elhatározás és akaraterő kérdése.
Mi lesz belőled?
A Budapesti Gazdasági Főiskola idegenforgalmi szakán tanulok, most vagyok végzős. Úgyhogy elméletileg már csak pár hétig koptatom az iskolapadot. A szakmai diploma elég tág területet fed le, tehát ebből kiindulva sok minden lehetek. Még nincs határozott elképzelésem. Szeretnék több mindenbe belekóstolni és utána dönteni.
A tanulás vagy a sport a fontosabb?
A sport áll közelebb a szívemhez, de a főiskolát is be kell fejeznem. Szívesebben járok le edzésekre, de az iskola is fontos.
Mit szeretsz a fociban?
Azt, hogy csapatjáték. Aki ráérez a szépségére, az nem tudja abbahagyni.
Apa vagy te akartad inkább, hogy focista legyél?
Az én döntésem volt egyértelműen. A rokonságban is nagyon sokan futballoznak ilyen-olyan szinten. Több mindenbe beleszagoltam nagyon kis koromban, de mindig a labdarúgás tetszett a legjobban.
Édesapád megnézi a meccseidet?
Ifista koromban ez jellemző volt. Az utóbbi három évben, mivel nem itthon, Brüsszelben laktak a szüleim, erre ritkábban került sor. Amióta Erzsébeten vagyok, az utóbbi másfél évben, kétszer-háromszor tudott megnézni. Jól esik, ha kijönnek a szüleim.
Közös foci?
Gyerekkoromban ez mindennapos dolog volt. Egy kispályás bajnokságban például együtt szerepeltünk. Sajnos, az utóbbi időben már egyre kevésbé lehet megoldani. Mostanában inkább közös meccsnézésben merül ki a családi sport. Ez lehet akár magyar NB I-es mérkőzés, BL- vagy spanyol bajnoki meccs. Ha apa ráér, szívesen néz velem futballt. Már a Barcelona-rajongásomból is sikerült átragasztanom rá valamennyit.
Mostantól az elnök fia leszel. Mi változik?
Ugyanúgy kell edzenem meg futballoznom, mint akárki másnak.
És ha a szurkolók „megtalálnak” apud miatt?
Szerintem jó elnök lesz. Nem hiszem, hogy zrikálni fognak miatta. Ha mégis, megpróbálom okosan kezelni.
Lesz testőröd?
Ugyan. Apa lesz a köztársasági elnök, nem én.
A labdarúgáson kívüli életed mennyire változik azzal, hogy a család az elnöki rezidenciára költözik?
Bizonyos dolgokra jobban oda kell figyelnem, de különösebben nem változik az életem.
Vannak hasonló ambícióid, mint Áder Jánosnak?
Egyelőre a focira koncentrálok…
Politika?
Azt meghagyom apának.
