A hét sorozatgyőzelem győri klubrekord, plusz tíz éve nem állt a tabella élén a Győri ETO FC. Hab a tortán, hogy a Győri Egyetértés Torna Osztály (vajon hányan tudják az országban, hogy az ETO rövidítés ezt jelenti?) labdarúgói szerezték messze a legtöbb gólt, kilenc forduló alatt szám szerint huszonhármat – nem is olyan rossz egy olyan csapattól, amely kritikusai szerint bunkerfutballt játszik…
A Pintér Attila vezetőedzővel készült interjúban megkíséreljük megvilágítani a figyelemre méltó sikersorozat hátterét.
A Pápa elleni meccsen többször felhangzott a kórus: „Van csapatunk!” Meglehet, ugyanazoknak a szurkolóknak a szájából, akik az első vagy a második fordulóban pokolba kívánták az ETO edzőjét. Ilyenkor mire gondol?
Arra, hogy a szurkoló mindig azt szeretné, hogy győzzenek a kedvencei, s ha ezt az élményt nem kapja meg, akkor keményen fogalmaz. Sajnos, mindez futballkultúra kérdése is.
Megfejtette már, mi a remek őszi menetelés titka?
Csak ugyanazt tudom mondani, amit mindig: munka, munka és megint csak munka. Rendszerben gondolkodom, és a játékosaim – úgy érzem – ezt már kezdik megérteni, egyre jobban azonosulnak az elképzeléseimmel. Minden elismerésem a játékosaimé, sokat tettek azért, hogy ilyen jól álljon a csapat.
Csak ennyi?
Nem, taktikai és edzésfegyelem nélkül sehol sem tartanánk. Dolgoztam én már olyan helyen, ahol a csapatból éppen kihagyott játékosok rohangáltak panaszkodni a tulajdonoshoz vagy az elnökhöz. Az a klub, ahol ezt meghallgatják, nem lehet eredményes.
Szerencsés helyzetben van, bő kerettel dolgozhat.
Az első győri korszakomban is megbeszéltük, és a szezonkezdés előtt most is, hogy jó lenne olyan keretet kialakítani, amelyben minden posztra két, közel azonos képességű játékos áll rendelkezésre. Az előző győri érámban az volt a probléma, hogy az úgynevezett helyettesek élesben nem tudtak olyan szintet hozni.
Azért nem lehetett könnyű felépíteni ezt a csapatot, alaposan átalakult a keret tavaly óta.
A keret átalakult, Strestik, Andrics, Svec, Dina, Nicorec, Varga Roland, Kamber, Lipták, Takács Ákos mára nagyrészt beépült. Mindenkinek meg kell értenie, hogy egyszerre csak tizenegy játékos lehet a pályán, sokszor a cserékre nagyobb szükség van, mint a kezdőkre, hiszen ők tudják lendíteni vagy stabilizálni a csapat játékát. Ezt mindenkinek meg kell értenie, mert aki ezt nem érti meg, az nem azt akarja, amit mi, és annak nincs helye közöttünk.
Mit érez, ha meghallja a szót: bunkerfutball?
Én mindig is a szervezett játék híve voltam, ha ez bunkerfutball, akkor büszkén vállalom. Kilenc fordulóban 23 gól, nem is olyan rossz egy bunkerfutballt játszó csapattól. Egy csapat játékát és taktikáját, felállási formációját mindig a játékoskerethez kell alakítani, ezt tettük az első érámban is, és ezért dolgozunk most is napról napra, hogy minél jobbak legyünk. Ebben a csapatban most sokkal több a kreatív futballista, mint az első győri együttesemben.
És mit jelent önnek az a szó, hogy bizalom?
Mindent! Mert az eredményes munkához ez elengedhetetlen. Sajnos, Magyarországon nem ez a módi, ellentétben az európai topfutballal. Mert időre mindig szükség van, mi is még csak az út elején járunk itt az ETO-nál. Hiszen sajnos Magyarországon az alapoknál kell kezdeni, eddig még mindegyik csapatomnál, Celldömölktől Sopronon és a Ferencvároson át a Győrig mindenütt így volt.
Szokott álmodozni? Varga Roland éppen nálunk nyilatkozta, hogy nem írná alá a szezonvégi második helyet.
Örülök, hogy Roland ennyire messzire tud előre tekinteni, és kitűzött maga elé egy célt. Persze álmodozni mindenki szokott, de én a következő mérkőzésnél sohasem tekintek messzebbre, most például minden gondolatomat a Paks elleni meccs tölti ki. Az álmodozás és a munka két különböző dolog. A munkához tiszta fej kell.
Azt mondta, még az út elején járnak. Mi lehet az előrelépés titka?
Nagyon egyszerű: szerénynek kell maradnunk!
Ch. G. A.
