A klubelnök aranyat érő melegítője

---

Ha az ember hamisítatlan, vidéki romantikus futballmeccset akar látni, akkor otthon gyorsan kitalál valamit, hogy miért is kell feltétlenül munkaügyben aFejér megyei Csákvárra utaznia, majd beleül az autójába, és meg sem áll az NBII-be visszajutó gárda stadionjáig. Ott megkapja, amire vágyott, és ajándékba egy kis hitet is hazavihet, hogy amagyar futball mégsem halott. A csákvári futballklub elnöke valamiért nagyon izgatott. Sőt így félórával meccskezdés előtt kifejezetten ideges. Telefonál, szervez, végig valami fuvarról beszél, meg hogy mikor ér már ide aszállítmány, mert kifutnak az időből. A hangulat egyre feszültebb, holott afutballcsapat már a27. fordulóban magasabb osztályba lépett, most pedig amár kiesett Tököllel játszik, így izgalomra talán nem is lenne ok.

De öt perc sem telik el, és mindenki megnyugszik: megjött afuvar, itt aszállítmány, aklubelnök pedig már rohan is belebújni. „Háromszor! – hangsúlyozza. – Ebben aszezonban háromszor nem vettem fel ezt akabalamelegítőmet ameccsre, mindháromszor pontot veszítettünk!” Vita nincs, az összefüggés anapnál is világosabb, és megsüvegelendő ez alelkesedés éppen az elöljárótól, aki jó példával jár elöl: az első ember egyben az első szurkoló is. Most, hogy avilág visszatért amegszokott kerékvágásába, nyugalom és napsütés árad szét anéhány éve felhúzott VIP-lelátón. Itt, az egykori Esterházy-uradalom szélén ahelyiek ahetvenes évek végén vágták bele az erdő szélébe ezt afutballpályát. Illetve nem is pontosan ezt, mert arra még aközeli víztorony vetett árnyékot délelőttönként, de az új edzőpálya építése miatt egy évtizede mindent arrébb toltak vagy ötven méterrel.

ATAO-támogatásoknak köszönhetően aztán mindent tökéletesítenek arégi füvesen: az egykor erősen lejtő (az egyik szögletzászlónál állva nem lehetett látni aszemköztit), ma azonban már tükörsima pályát, alácsövezik agyepszőnyeget, új az eredményjelző, tehát irigylésre méltó az állapot, ahelyiek és acsapat szimbiózisa pedig pontosan mutatja, mekkora örömet tud szerezni egy vidéki futballcsapat. Vagy bármilyen csapat, amit ameccs előtt az NB I-be feljutott asztaliteniszezők köszöntése is jelzett.

De alelkiismeretes törődésről árulkodik afelújított sportcsarnok (amely aváros híres szülöttéről, akétszeres olimpiai bajnok vívóról, Tersztyánszky Ödönről kapta anevét), aműfüves pálya, amodern kijelző és akulturált lelátók is, amelyekre akár ezer drukkert is le tudnak ültetni. És ajáték sem rossz, az első félóra kifejezetten lendületes volt, jobban lehetett élvezni, mint alegtöbb első osztályú találkozót. Nem akárki az edző sem, az egykori válogatott Bognár György irányítja afiatal együttest. Hogy mennyire lelkiismeretesen, azt jól mutatja, hogy acsapat egyik legjobbját, „a hetes számú Varga Zolit” egy éve hívta vissza egy autómosóból. „Ez asrác úgy kígyózik át avédelmen, hogy csuda, csak figyelje” – hallom az instrukciót. Figyelek is, és amilyen giccses, annyira igaz: ajátékos abban apillanatban tényleg átrohan avédelmen, és a16-osról bődületes gólt ragaszt abal alsóba. És ha Varga Zoli neve valahol Magyarországon felvetődik, akkor mindig akad, akinek rögtön aFradi legendája ugrik be, aki 1968-ban amexikói olimpiáról emigrált, és aközeli Válon született. „Amikor aZoli lelépett, fél Vál bőgött” – emlékszik vissza elérzékenyülten alelátó egyszemélyes váli különítménye. „Meg az egész Üllői út” – teszem hozzá gondolatban, de kimondani már nincs időm, mert potyognak ahazai gólok az első félidőben.

Az 500-600-as rendszeres nézősereg soraiban nemcsak helyiek ülnek, sokan járnak ide akörnyékről is jó focit látni. És ahagyomány sem hiányzik, hiszen minden futballcsapatnak van egy legendás csapata amúltból, amelyet ahelyiek könnyes szemmel, de büszkén emlegetnek. Ez alól az 1947-ben alapított csákvári sportklub sem kivétel. Az1988–89-es idényben amegyei második osztályú gárda afalusi kiscsapatoknak kiírt Szabad Föld-kupa döntőjéig menetelt, ahol aztán 1–0-ra kikapott aKörmendi Dózsától. Ez ameccs nagy becsben van itt tartva: éppen most volt agálameccsel összekötött 25. évfordulója. A kilencvenes években, arendszerváltás után amagára hagyott sportklub története mélypontjára zuhant, de az ezredforduló környékén már újra az eredményekről szólt aváros futballja: jött az NB III, időnként az NB II és akiegyensúlyozottság, ma pedig már az utánpótláscsapatokat is beleértve mintegy kétszáz futballista pallérozódik Csákváron. Az együttesnek nincsenek erőn felüli ambíciói, avezetők évről évre reálisan terveznek. Most például azt, hogy bent maradjanak az NB II-ben, ami tavaly csak abajnoki rendszer átszervezése miatt nem sikerült. A meccs vége amúgy sima 5–1 lett, Varga Zoli negyedóra alatt bepakolt egy mesterhármast. Nem vagyok babonás, de tényleg lehet valami alelkes elnök kabalamelegítőjében. És Csákvárban is, mert kicsit visszaadta ahitemet, hogy amagyar futball mégis él. Turner Pipi
A cikket nyomtatott formában is elolvashatod a FourFourTwo magazin 52. lapszámában!