A húsz legnagyobb tavaszi csalódás

20. Andreas Beck (Hoffenheim) A szélső védő ahelyett, hogy világbajnoki formában játszana, egyre csak romlik a teljesítménye. Huszonhét beíveléséből átlagban mindössze egy gól születik, és a párharcainak is mindössze csak 52 százalékát nyeri meg (korábban ez a szám 58 volt).
19. Juan Arango (Mönchengladbach) Korábban jó volt az előkészítésben a venezuelai játékos, tavaszra azonban eltűnt a gólveszélyessége – harminckilenc próbálkozásból 2010-ben eddig egy sem „akadt be” az ellenfelek kapujába.
18. Vedad Ibisevic (Hoffenheim) Igaz, hogy a bosnyák csatár legutóbbi két találkozóján háromszor is ünnepelhetett gólja után, de előtte az egyik legnagyobb részese volt csapata mélyrepülésének. Idén, 2010-ben a párharcainak csak 33 százalékát nyerte meg.
17. Anatolij Timoscsuk (Bayern München) Tavaly ősszel 14 fellépés jutott neki. Idén tavasszal eddig összesen 80 percet játszott, valamint három párharcából átlagban kettőt mindig elveszít.
16. Patrick Ebert (Hertha BSC) Az U 21-es Európa-bajnok ősszel 13 találkozón jutott játéklehetőséghez, idén azonban összesen egy alkalommal játszott.
15. Pedro Geromel (1. FC Köln) A téli szünet előtt remek teljesítményt nyújtott (csapata kapta a harmadik legkevesebb gólt, 15-öt). Tavasszal az utóbbi szám 24-re rúg. Legutóbb kiállították a Werder Bremen ellen.
14. René Adler (Leverkusen) Jó ősz, gyenge tavasz. Idén eddig négy nagy hibát vétett, amikből gólokat kapott, ezenkívül a kapura tartó lövések mindössze 57 százalékát tudta hárítani – ez a legrosszabb mutató ebben a kategóriában a Bundesligában.
13. Jan Simunek (Wolfsburg) Ősszel mindössze egyszer(!) játszott. Tavasszal már több lehetőséget kapott, de nem élt vele. Párharcainak csak 48 százalékát tudta megnyerni.
12. Mohamadou Idrissou (Freiburg) Tíz találatával ősszel ő volt csapata házigólkirálya – idén eddig mindössze egy találat van a kameruni játékos neve mellett.
11. Leon Andreasen (Hannover) Nem tudott stabilizációt kölcsönözni csapatának. Hét fellépése volt eddig 2010-ben, ezeken párharcainak 38 százalékát tudta csak megnyerni – ennél rosszabb mutatója védőjátékosnak nincs a ligában.
10. Joel Epalle (Bochum) Őszi mérleg: hét meccs, egy gól, négy gólpassz. Tavaszi mérleg: két találkozó, nulla gól, egy gólpassz.
9. Carlos Eduardo (Hoffenheim) Tavasszal eddig 78 szabadrúgást lőhetett – ezekből mindössze egy találat született. Az erős ősz után ő is visszasüllyedt csapatával a szezon második felére.
8. Piotr Trochowski (Hamburg) A bíztató ősz után mára elvesztette kezdőcsapatbeli tagságát. Idén eddig 37-szer próbálkozott kapuralövéssel – egy gól született ezekből.
7. Lukas Podolski (1. FC Köln) A gyenge első fél szezont még gyengébb második követte: egy gól, egyetlen egy nagy helyzet. Egyetlen egy gól sem született a beadásaiból.
6. Mario Gomez (Bayern München) A klubtörténet legdrágább játékosa ősszel lőtt nyolc góljával csapata legeredményesebb játékosa volt. Tavasszal tizenegy „bevetésen” két gól – ez így gyenge.
5. Jiri Stajner (Hannover) Ősszel a cseh játékos öt góljával és egy asszisztjával csapata legnagyobb erőssége volt. Idén mindössze eddig csak egy gólt lőtt, sőt, legutóbb a Hamburg ellen kiállították.
4. Tim Borowski (Werder Bremen) „Reménységként” tért vissza Münchenből Brémába, de a bíztató szezonkezdet után egyre gyengébb teljesítményt nyújtott. Párharcainak 2010-ben mindössze 44 százalékát nyerte meg.
3. Zé Roberto (Hamburg) Öt plusz öt, vagyis összesen tíz gólban volt benne a remek őszt maga mögött tudó brazil, de utána (csakúgy, mint a csapatára) alig lehetett ráismerni. Egy gól, nulla gólpassz, egyre rosszabb statisztikai mutatók – ez a tavaszi mérlege.
2. Ivica Banovic (Freiburg) Ősszel tizenhat mérkőzésen volt kezdőember csapatában, ezeken négy gólt szerzett, és két gólpasszt adott. Az újévben már csak öt alkalommal volt kezdő – se gól, se gólpassz.
1. Andreas Ivanschitz (Mainz) Ősszel remekül ment neki a játék, hat találatával és hét előkészítésével a legfontosabb mainzi játékos volt. Idén eddig tíz mérkőzésen mindössze egy gólpassz fűződik a nevéhez.
Forrás: sportbild.bild.de Fordította: Lendvay Lajos