A Basel védője száz százalékig biztos abban, hogy ők nyernek

„Az előző mérkőzésen, Magyarországon sérülés miatt csak a kispadról nézhettem a mérkőzést, de újra készen állok a bevetésre – mondta Degen. – A kispadról azt láttam, hogy ellenfelünk nagyon defenzív beállítottságú, még hazai közönség előtt is elsősorban a védekezéssel foglalkozott és a kontrákban bízott. Ezért most már a legelejétől nagy nyomást kell gyakorolnunk rájuk, és én száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ezúttal mi győzünk.” Az újságírók figyelmeztették Degent, hogy ha viszont nagyon kitámad csapata, megint könnyen egy kontrából gólt kaphat. „Egyszerre kell nagyon figyelnünk elöl és hátul is. Az edzőnk pontosan tudja, mit kell ehhez tennünk, és mi végre is fogjuk hajtani az utasításait. Holnap muszáj győznünk, mert még nem mondtunk le a továbbjutásról, de még egyszer mondom, a magam részéről biztos vagyok ebben a győzelemben. Örülök, hogy újra kilencven percet játszhatok, úgy érzem, ott a helyem a csapatban, vissza tudok illeszkedni. Bármilyen poszton is kapok szerepet, igyekszem hozzásegíteni a csapatomat a sikerhez, ami csak a győzelmet jelentheti.”

És milyen formában van sérülése után Philipp Degen? „Miután a legutóbbi meccsen nyolcvan percig keményen harcoltam, úgy érzem, jól teljesítettem, és jó formában vagyok, talán jobb formában, mint valaha, örülök, hogy talán újra teljes meccset játszhatok. Mérkőzésről mérkőzésre egyre jobb leszek.” Degenről megkérdezték az újságírók a sajtótájékoztatón Murat Yakin vezetőedzőt is, aki korábban játékostársa volt. „Philippe nagy tapasztalatú játékos – mondta Yakin a 29 éves futballistáról. – Természetesen a sérülése visszavetette, de úgy látom, ismét ugrásra készen áll, és megfelelően fog játszani ezen a mérkőzésen is. Philipp pozitív beállítottságú sportember, igen hasznos tagja a Baselnek. Játékostársak voltunk, nagy meccseket játszottunk együtt, és tudom, hogy néha kicsit túl offenzív, szeret előre kalandozgatni, mint a bátyja, David is, de azt, hogy behúzott kézifékkel futballozzanak, én biztosan soha nem fogom nekik mondani.”

Bodnár Zalán Fotó: Takács József