Tiszaörsi csapatösszeállítás: feleségfüggő

Egy hajdan virágzó futballkultúra katedrálisai és kápolnái vallásüldözés után: az FFT bejárja a Kárpát-medence stadionjait és futballpályáit. Riporterünk Tiszaörsön járt.

Szöveg Minarik Ede

Évszázadok óta meccsben van az ember a Tiszával. Holtágak itt, holtágak helye ott, mindezek mellett, alatt, körül pedig klasszikus, gólyafészkes települések. Ha jobban ráközelítünk, a falvak szélén élénkzöld téglalapokat látunk, ezeken persze sokkal kisebb mérkőzéseket játszanak hétről hétre. Amit persze senki sem bán. Pont egy ilyet néztünk meg: Tiszaörs–Nagyiván, Jász-Nagykun-Szolnok megye, III. osztály.

A pálya előtt autók, köztük egy igazi klubtulajmerci, frissen felújított, takaros klubház, a gyep fölött vadászgépekként lavírozó fecskék kergetőznek, mi pedig a nagy körülnézésben lemaradunk az első gólról. Ja nem, az első kettőről! Nagyon bekezd a listavezető Nagyiván, „nagyon csúfos dolgoknak nézünk elébe” – hangzik el a korlát mellett. Viszont nemcsak mi fókuszáltunk későn a zajló folyamatokra, mert íme, itt a következő párbeszéd. „Bent volt, nem?” „De.” „Akkor mért nem tapsolunk?” „Mert nem mi rúgtuk.” „Akkor én el vagyok tévedve.”
Utolsó előtti forduló, a Nagyiván fel akar jutni, a 12. helyezett Tiszaörs pedig nem tűnik bevehetetlen várnak. Ezen a meccsen búcsúznak el a hazai közönségtől a tiszaörsi futballisták. De a dolog nem ilyen egyértelmű, mert a két szomszédos falu csapatai között nem kicsi az átfedés. Ahogy forrásaink mondják: nem kis részben a szerint alakul a két keret, ki hova nősül. A fél világ el van ájulva attól, amikor egy Eb-n egymás ellen játszik egy testvérpár, de mi ez egy Tiszaörs–Nagyivánhoz képest, ahol megtörténhet az, hogy „a 7-es fehér fia a 8-as kék”? Utánanéztünk, és tényleg: Farkasék bármilyen eredménynek tudnak örülni!

A 15. percben megvan a harmadik vendéggól is, a szurkolók lélekben feladják, és sokan pályán kívüli foglalatosságokat találnak. A gyerekeknek erre máris ott van a bozót, amiből a biztonságiak nyomban ki is hajtják őket, nehogy kullancsot kapjanak. A fecskék továbbra is F16-osdit játszanak a tizenhatos fölött, sokan most indulnak egészségügyi szünetre a félelmetesen csodatiszta szuper EU-s vécébe – vagy a néhány száz méterre üzemelő kocsmába. Illemhelyügyben el is tévedtünk az elején, a pálya mellett ugyanis áll egy igazi retrovécé, ezt gondoltuk az igazinak. Óvatosan körbejártuk, mire szólnak: hahó, ott az új, abba menjetek! Na, az tényleg csodatiszta.

A pálya sarkán színpadnak-lelátónak egyformán használható, tetővel ellátott tereptárgy. Ahogy halad az égen a Nap, úgy követik az emberek a lassan kúszó árnyékot, van olyan is, aki székkel. Itt van az igazi élet. Megismerkedünk a Honvéd-drukker hölggyel. Aki a Tiszaörs meccseire mindig Honvéd-mezben érkezik, és állítása szerint 1961-ben Csanádi Árpád könyvéből tudott meg mindent a futballról. Ehhez pedig az kellett, hogy a fiúk azt mondják neki az iskolában, hogy a lányok hülyék, és nem értenek a focihoz. És ahogy figyeljük, valóban: minden rezdülése azt igazolja, hogy mindig látja azt a bizonyos két-lépés-előrét.

Valaki mást nem a foci érdekel, hanem a természet. És máris a tiszaörsi struccoknál tartunk. A falu szélén egy karámban él békésen két nagy struccmadár, a falu büszkeségei. „Most még csak ketten vannak, de lesz itt száz is!” – mondja valaki lelkesen. (Meccs után megnéztük őket, és valóban, bárkit szólítottunk meg, mindenki mutatta, merre vannak a struccok, amúgy elég ronda állatok.) Hihetetlen kedves és barátságos mindenki.

Ilyen a futballélet Tiszaörsön. Már amikor foci van a pályán, mert nem egyszer más rendezvényt tartanak itt. Augusztus végén motorostalálkozó lesz falunappal egybekötve, sztárvendéggel (tavaly a Bikini lépett fel), aztán vannak halas napok, biciklis napok, van minden. S ott van a meccs is, rengeteg gól, a végén a Tiszaörs is szerzi a becsületgólját, beállítva ezzel az 1–6-os végeredményt. Nagy letargia nincsen, tényleg mindenki ismer mindenkit, és sose lehet tudni, ki melyik csapat színeiben kezdi a következő idényt.

 

 

* A képaláírások a struccra vonatkoznak

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. augusztusi számában.)