A legenda szerint Kassai Viktor Szárligeten vezette élete első bajnoki labdarúgó-mérkőzését. A valóság úgy pontos, hogy partjelző volt 1990 júniusában a Szárliget–Óbarok bicskei járási bajnokin, ez volt élete első fellépése a sikeres játékvezetői vizsga után. De már ez is pont elég volt ahhoz, hogy megkeressük ezt a bizonyos falut a településkeresőben, és keressünk egy aktuális bajnokit is. A sors szebben húzza a szálakat, mint bármelyik drámaíró a világon: úgy néztük meg a Szárliget–Héreg találkozót, hogy a BL-döntőt vezető Kassai Viktor sípjának hangja még ott cikázott a Wembley széksorai között.
Természetesen egy falupuhító sörrel kezdtük – Minarik Ede bevált szokása ez: irány a kocsma, halljuk a meccs előtti hangokat. Fájdalom, csak a település másik végén találtunk sörre alkalmas helyet, ahol nemhogy meccs előtti hangok nem voltak, de a saját hangunkon kívül mást nem is hallottunk. Ugyanez vele szemben a boltban: Meccs? Milyen meccs? Ja, hát azt nem tudjuk. Pedig Szárliget lakossága szerintünk szeretettel fordul a futball felé.
Ezt igazolva is láttuk a helyszínen. Egyrészt találtunk egy táblát a pálya sarkában, amelyre szép nagy betűkkel az volt írva, hogy ULTRÁK. A táblán semmi, a helyzetet nem értjük, a szó viszont tagadhatatlanul eljutott a Komárom-Esztergom megyei kisközségbe (1990-ben még Fejérhez tartozott – a szerk.). A tribün (?) oldalán fiatalok. Sok-sok fiatal! Hangosak, szépek, kicsattannak a boldogságvágytól. Nekik, illetve a táblának később még fontos szerepe lesz, de ne szaladjunk ennyire előre. Mi az első percekben Csini, a ló hatása alá kerültünk. Csini ott legelészett a két kispad mögött, egy BMW mellett – és azonnal tudtuk, hogy ebben a medencében, itt, Közép-Európában ez az egyetlen most folyó meccs, ahol láthatunk ilyen csodát. Csini gazdája békés, nagyhangú helyi ember, nagyerős magyar, aki szeretettel biztat bennünket Csini megsimogatására. Tanácstalanok vagyunk, vajon a nyomdafesték elbírja-e azt a definíciót, amellyel a gazda illette a lovát – mindenesetre biztosított bennünket, hogy a ló nem galád jószág, nem akar nekünk rosszat, és az esetleges simogatást antikos elfogadással veszi tudomásul. A meccs későbbi, unalmas perceiben a mintegy 200 nézőt Csini és gazdája önfeledt, oldalvonal menti nyargalászása szórakoztatta, a félidei eligazításkor pedig nem kevés árnyékot tartott a megfáradt futballistáknak. Aznap Csini volt a tizenkettedik játékos, ez tagadhatatlan.
Imádjuk a jó fekvésű pályákat. Ez például a természetből lett kihasítva. Egyik oldalról az utca házainak hátsó telekrésze lejt a pályának, a két rövid oldalról fasor, az aprócska betontribünnel szembeni oldalon mező. A mezőn autók, az egyik mögött a 80×80-as kinyitható asztal képében megjelenő büfé, hideg dobozos sörrel. A partjelző, Kassai utóda is otthonosan mozgott, bár kicsit idegesen válaszolt a kérdésünkre, hogy hányadik mérkőzése ez a szárligeti oroszlánbarlangban: nem az első, de nem is az utolsó.
A fiatal csoportot megint hagyjuk egy bekezdésre, mert találunk itt egy igazi veteránforrást is. A mérkőzést egyébként a hazaiak nyerik, parázs második félidővel hátrányból hozzák 4–2-re a meccset. Minarik Ede az egyik hazai gól előtt éppen a vendégkapus mögött sétált, néhány szót váltott is vele, és az elköszönés utáni másodpercekben varrták be szegénynek. Nos, egy bácsival máris meglett a közös hang, és tájékoztatott minket két fontos dologról. Az egyik az, hogy a csapat történetének legnagyobb sikere Oroszlány legyőzése volt (gratula!). A másik pedig, hogy a Szárliget eddigi leghíresebb játékosa Baggio volt. Hüledezve néztünk egymásra, de a bácsi hozzáteszi: mi legalábbis így hívtuk, nem tudom az igazi nevét. A csapat szebb napokat is látott, itt játszott sok tatabányai kiválóság, akkor egy kamionos cég öntötte a pénzt a csapatba. Volt akkor minden, még Almásfüzitővel is ki-ki meccset játszott a csapat. Aztán a kamionos cég beborult, volt egy kis számlacsalás, és ezzel véget ért a minőségi futball Szárligeten. 2009-ben viszont az önkormányzat az újraindítás mellett döntött. A pálya korábban nem is itt volt, de a nagy befektető ide telepítette, épített hozzá öltözőt is, ami egy emelkedő ösvényen megközelíthető. „Itt mindenki szerelemből játszik. Persze úgy, ahogy.” Ez a mai mellesleg a második meccsük, amit megnyertek. És az első hazai siker!
No, akkor lássuk a lényeget. Klubtörténeti pillanatnak lehettünk ugyanis szemtanúi. A diadal után az említett fiatalok a pályára vonultak ünnepelni, és kikötöttek az ULTRÁK feliratú táblánál. Mindenki aláírta a táblát, ellátták dátummal, fotózkodtak, és a mámorba bevontak néhány hazai játékost is. Valószínűnek tartjuk, hogy egy szárligeti egyetemista elhívta hétvégi bulira az egész egyetemi csoportját – és ennyi a megfejtés. A tényen mindenesetre nem változtat: megalakult a szárligeti ultracsoport, mégpedig a csapat első hazai győzelmének napján. Minarik Ede is belepirul: bevallja, hogy a táblát aláírta, a közös fotókon szerepel. Hajrá, Csini, játszik a Liget!
Minarik Ede
„Minden csoda alapja a szeretet”*
„Szeretni tökéletlenül is gyönyörű”
„A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, némán összeforr”
„Mindenki hülye, ezzel együtt kell szeretni”
„A kéj a teremtés boldogsága”
„A közös gyűlölet
a legerősebb összetartó erő”
„Az Igazi Férfi szomorú lehet, de depressziós nem”
„Ne feledd, hogy a szeretet: világháló”
„Vezérlő csillag nélkül nem lehet jól élni, de meghalni sem”
* Az idézetek Müller Péter Szeretetkönyv című munkájából valók
Ellenőri jelentés
A pálya állapota ✪✪✪✪
Nincs azzal semmi gond.
Lelátó ✪✪✪
Forró betonon hasalok…
Eredményjelző-tábla
No way.
Jegyár ✪✪✪✪✪
Nemvótt.
Biztonsági emberek ✪✪✪✪✪
Nemvóttak. Jól meg is alakultak az ultrák!
Illemhely ✪✪✪
Nemvótt – ott a természet!
Hangulat ✪✪✪✪
Békebeli pálya, remek akusztika.
Szurkolók viselkedése ✪✪✪✪✪
Szárligeti ultrák, szevasztok!
Klubház + öltöző ✪✪✪
Na, ott nem jártunk.
Büfé ✪✪✪
Összecsukható büfé, keletnémet olcsósör.
ÁTLAGOSZTÁLYZAT: 3.5
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. szeptemberi számában.)
