
Eppur si muove…*
Van, amikor a rejtőzködő tudósító csóválja a fejét, és nem talál fogást a dolgokon. Nem tudja, milyen legyen a megírandó beszámoló tónusa. Keserű? Ne legyen keserű? Ráadásul a Hazai pálya első olyan beszámolója következik, ahol még meccs se volt. A Szőnyi úton jártunk, a BVSC sporttelepén. Itt már felnőttcsapat sincs. Na, most képzeljük el. Tehát eleve nem lehetünk túl vidámak. Pedig itt még, bármi hihetetlen, akadnak olyan fiatalkorúak, akik láttak igazi Détári-gólt.
„A tizenegy szakosztályt működtető klub egy budapesti sportközösség, melynek fő célja a jövő sportolóinak kiképzése.” Ez egy idézet a netről – és alá kell írnunk, valahogy így is van. A klub az idén százéves, és reméljük, lesz egy kicsi csinnadratta, amely emlékezteti Magyarországot arra, hogy van egy nemzeti kincsünk valahol a feledés aknamezején, balra az első fánál. A szakosztályok között a futball csak utánpótlás szinten szerepel, felnőttcsapat több mint tíz éve nincsen, a betonlelátót feltöri a gaz, de ha azt mondanánk, hogy nincs élet a Szőnyi úton, az hazugság volna.
Tehát belógunk. Nem kell ehhez nagy ész: az ember a pizzéria bejáratánál határozottan bemegy, mintha az uszoda volna a cél, elmegy egy igazán szomorú állapotú szabadtéri medence mellett, és már ott is van a szentélyben, ahol Détári Lajos játszott utoljára mint élvonalbeli labdarúgó, tegyük hozzá, nem is rosszul. 1999-ben. Az akkor született lányok szombat este már festik magukat.
Nem tudjuk, vajon mi akarjuk-e szomorú tekintetűnek látni az úriembert, aki az őszi avart söprögeti össze a lelátón, vagy tényleg úgy néz, mint aki minden sejtjével a múltat siratja – a lehangolt ábrázat mindenesetre tényleg jobban passzol a helyhez. Amikor beszédbe elegyedünk vele, azért felcsillan némi reménysugár, a dolog tehát mégsem úgy van, hogy halálhörgés és siralom.
Megtudjuk ugyanis, hogy a BVSC futballutánpótlása nagyon is működik. Tizenöt (!) gyerekcsapat, kész siserahad, óriási hangulat. Edzéskor annyian vannak itt, mint az oroszok, jó nézni őket. Mondja, és hiszünk neki. Az illető szemében szinte tükröződik a felidézett látvány. Nem egy rohadó klubról van szó ugyanis, az uszoda közönségével együtt több ezren járnak sportolni a Szőnyi úti komplexumba. A helyzet nem siralmas, ami miatt annak látjuk, a pusztuló stadion mellett, nem más, mint hogy szeretjük azt gondolni: a hőskor óta letargiában van a pultos, a takarítónő, a fodrász és mindenki, aki csak egyszer lelassított a környéken. Szeretünk vizionálni valami felelőtlen vezetőkről, akik pénzeszsákokat ölelgetnek unalmukban, a zsákokban pedig ott van apróra váltva egy környék teljes fiatalságának jövője. Ráadásul itt a telek is elég jó helyen van, M3-as bevezető szakasz, nyamm, csodás felkérés egy jó kis ingatlanozásra. De a napnál világosabb, miért nem áll pláza a Szőnyi úti komplexum helyén. Mert itt bizony tényleg munka folyik, olyan munka, amire igény is van, és jó erről írni.
Ez a hőskor a klub százéves történetének nem is az elején volt. Három másodvonalbeli bajnoki cím a negyvenes évektől kezdve, a legjobb eredmény pedig az 1995–1996-os szezon élvonalbeli ezüstérme. Egy 1969-es összesítésben a BVSC a tíz legelismertebb, legeredményesebb klub között szerepelt. Ha ezeket az évszámokat nézzük, simán kijelenthető, hogy nem a legsötétebb évtizedeit éli a klub.
De ott tartottunk, hogy belógtunk, már amennyire ez belógás. Hogy a pálya nem gazdátlan, azt bizonyítja, hogy a fotósunkat, akinek rejtőzködésből még szívesen adnánk kurzusokat, nagyon hamar lekapcsolták figyelmes alkalmazottak. Ismerjük el, igazi mélyvízbe került: egy töküres stadionban kellett volna nem feltűnnie. Elmondása szerint az úriemberek az elején határozottak, később barátságosak voltak, és a fotózásnak sincs semmi akadálya, egyetlen jelképes engedélykéréssel megoldható. Azt mondták, voltak rossz tapasztalataik, és rá is találtunk, vélhetően mire gondoltak: egy napilapban azt írták, balesetveszélyes a stadion, és egy ilyen hír tényleg megütheti egy szülő fülét, ha a gyerekét edzésre járatja. De akkor jelentsük ki: nem igaz, a stadion nem balesetveszélyes.
Viszont reflektoros. A BVSC színeiben futballozó gyerekek pedig elmondhatják magukról, hogy élvonalbeli stadionban játsszák a meccseket. Valamekkora vonzerőt jelenthet a környék sportszeretőinek, hogy a stadiont néha bérbe is adják. Három éve az akkor élvonalbeli Tatabánya is itt játszott le kényszerűségből néhány találkozót. Hungarian Bowl-döntőt is rendeztek már itt – ez ugye az amerikaifutball-szezon legnagyobb hazai eseménye. „Igen, a rögbisek” – mondja forrásunk, és hozzáteszi: „elnézegetem, elvileg az is foci”.
És egy kis lamentálás a végére: ha tudósítók bárkinek mesélnek a Hazai pálya című rovatukról, hogy alsóbb osztályú meccsek, falusi meccsek, kihűlt katedrálisok stb., minden hallgatónak az az előfeltevése, hogy itt aztán valami kesergés folyik, esetleg a falusi meccsek hangulatának kiröhögtetése, a helyi alkoholisták mondatainak idézgetése. Aztán valahogy igazi futballt és igazi sportszerető közegeket találunk, amit bizony úgy kell megírni, ahogy van. És ez nem valami előre beállított lelki vitaminadagolás. Hanem egyszerűen a valóság. Ahol a fűszálakon labda pattog, ott futballról beszélünk. A BVSC-stadionba való belépésünk pillanatában úgy láttuk: na most aztán nincs mese, beleszaladunk a legelső igazi futballtemető írásunkba. Hiszen mégiscsak: nyugaton uszoda, délen pizzéria, keleten szeméttelep, a vonat északról kerül. Minden égtáj felé életképesebbnek tűnő dolog. De elég volt a függöny mögé nézni. És tessék, az a véleményünk, hogy a BVSC-pályán (felnőttcsapat hiánya ide vagy oda) mégis hatalmas meccsek zajlanak.
Minarik Ede
*A képaláírások latin mondások

Minarik ante portas

Pecunia non olet

Panem et circenses

Vox populi?

O tempora, o mores

Ave Caesar!

Vae victis

Memento mori
*Eppur si muove… (És mégis mozog…)
Minarik ante portas (Minarik a kapuk előtt)
Pecunia non olet (A pénznek nincs szaga)
Panem et circenses (Kenyeret és cirkuszt)
Vox populi? (A nép hangja?)
O tempora, o mores (Ó, idők, ó, erkölcsök)
Ave Caesar! (Üdv, Caesar!)
Vae victis! (Jaj a legyőzötteknek!)
Memento mori (Emlékezz a halálra)
ELLENŐRI JELENTÉS
A pálya állapota ✪✪✪✪
Labdát nem láttunk rajta, de nagy gond nem lehet.
Lelátó ✪✪✪✪
Méltó egy élvonalbeli csapathoz.
Eredményjelző-tábla ✪✪✪✪✪
Klasszikus, komoly. És látszik az arcán, hogy működik.
Jegyár ✪✪✪
Milyen jegy?
Biztonsági emberek ✪✪✪✪
A fotósunkat lefülelők rendesek voltak.
Illemhely ✪✪✪✪
A pizzériáé rendben van.
Hangulat ✪✪✪✪
Ha azt mondják, hogy edzésen annyian vannak, mint az oroszok, akkor nem lehet rossz.
Büfé ✪✪✪
Az uszoda büféjében olcsó és finom szendvics, a háttérzajt a harsogó uszoda szolgáltatja!
Átlagosztályzat: 3.9
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. márciusi számában.)