Hét méterre van a megye I

 

 

A cikk 2015-ben jelent meg!

 

Napfényes tavaszi idő fogadott az ezerhétszáz lelkes Csomádon, amikor megérkeztem a domboldalba vájt futballpályához, hogy megnézzem a Kisnémedi elleni U21-es bajnokit. Talán a kellemes napfény tette, talán a gólparádé, de azzal a tudattal távoztam a lefújás után, hogy a látogatás minden perce megérte.

Akár barátságos találkozónak is nevezhetnénk a Csomád–Kisnémedi korosztályos bajnokit, de nemcsak azért, mert a hazai srácok könnyedén, 8–0-ra nyertek – Kiss Norbi pedig mesterhármast szerzett –, hanem azért is, mert a helyiek trénere szerint a két falu régóta jó kapcsolatot ápol egymással, ezért volt a játék sportszerű, már-már baráti, szinte családias. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a többi szomszéddal nem mindig volt így.
Sőt az 1953 óta szervezetten működő csomádi futballélet éppen egy hatalmas botránynak köszönhetően torpant meg két és fél évtizedre. Történt, hogy a hatvanas évek végén a környékbeli Vácduka csapatát fogadták, a meccs pedig annyira feszült volt, hogy a két szurkolótábor összeszólalkozása végül verekedésbe torkollt. Az esetnek drasztikus következménye lett, mivel megkapta a magáét a bíró is.

A hazai együttest először csak néhány meccsre tiltották el, de mivel a távozások miatt a klub és a keret szinte magától feloszlott, a falu vezetői pár év szünet után úgy döntöttek, hogy talán nem is kell ide futballcsapat. A régi pályát felparcellázták, lakóházakat építettek a helyére, két évtizedig pedig a szürke hétköznapokat fénytelen hétvégék váltották Csomádon. Mígnem a nyolcvanas évek végén egy fiatal srácokból álló csoport úgy gondolta, hogy minden sportág jó, de a legjobb mégiscsak a futball.
Ennek a lelkes csapatnak volt tagja Klement János, a jelenlegi polgármester is. „Kaptunk egy területet a dombtetőn az akkori téesztől, amiben két méter szintkülönbség volt, de ez sem volt akadály – emlékszik vissza. – Magunkénak éreztük az ügyet és a pályát is, amit kölcsöntraktorokkal építettünk, bár pechünkre elsőre az egészet elmosta az eső. Viszont kitartottunk, és így lett 1987-re saját futballpályánk.”

Az első mérkőzést nem előzte meg taktikai értekezlet, nem az edző osztotta ki a posztokat egy egész estés mérlegelés után, és nem is szigorú szakmai szempontok döntöttek a kiválasztásnál: érkezési sorrendben állították fel a kezdőcsapatot. Ez volt a klub történetének leggyorsabb tizenegye, mert aki nem sietett eléggé, az morgolódhatott magában a cserepadon. Ezzel a meccsel viszont feltámadt a csomádi futballélet, és azóta sincs megállás, a klub minden évben újabb és újabb célokat tűz ki maga elé. Kicsiket, de teljesíthetőket.
Az első jelentősebb lépés az volt, amikor a kilencvenes évek közepén megnyerték a járási B-t, amit nemcsak azért őrzött meg a falu emlékezete, mert három busszal utaztak Acsára ünnepelni a bajnokavatóra, hanem mert annak a csapatnak a kilencven százaléka helyi lakos volt, ismerős, családtag, jóbarát. Arról nem is szólva, hogy a színtiszta csomádi támadószekció, a Magyar, Bobják, Balogh csatártrió a szezon során száznál is több gólt szerzett.

A pálya sem volt már a régi, ugyanis a klub, miután a rendszerváltás után a faluból hárman is felajánlották az aranykoronájukat, megkapta a víztorony tövében fekvő értékes területet, amely egykor legelő volt. Amikor a futballpálya elkészült, azt a Juhár Tamással és Váczi Zoltánnal felálló Vasast hívták meg a nyitómeccsre, amelyet az egykori szövetségi kapitány, Gellei Imre vezetett, és amelynek ugyancsak piros-kék a klubszíne, akárcsak a Csomád KSK-nak.
Urbán Flórián vezetésével 2013-ban feljutottak a megyei első osztályba is, bár a következő évben visszaestek, ám az idén semmi sem menti meg őket az újbóli feljutástól. A legkisebbektől a legnagyobbakig ma már száz igazolt játékost foglalkoztató klub látogatásunk idején 16 ponttal vezeti a tabellát: legközelebb, hat fordulóval a szezon vége előtt a második helyezett Ürömmel találkozik, és már az iksz is elég ahhoz, hogy újra bajnoki címet ünnepeljen.
A folyamatos fejlődés jele volt az is, hogy a TAO-program keretén belül néhány évvel ezelőtt harmincmillió forintból elkészült egy műfüves kispálya az út mellett, majd tavaly százmillióból, teljes önerőből felépült a terület szélén álló modern klubház is. Ennek megtervezése és felhúzása a két pálya közti zsebkendőnyi területre valódi építészeti kihívás volt, de megoldották, így az egyesület infrastrukturális téren már nem szorul jelentősebb beruházásra. Csak egyetlen apró dolog van hátra.

„A futballpálya nyolcvannyolc méter hosszú, a megye egyes szabvány pedig minimum kilencvenöt – magyarázza Matyóka Tamás elnök, egykori játékos. – Ezért az idei szezonban a hazai meccseinket többnyire Fóton vagy Dunakeszin játsszuk, az Üröm elleni »hazai« rangadót például Erdőkertesen.” A megoldáson már dolgoznak a klub technikusai, jövőre száz méter hosszúra egészítik ki a futballpályát, de ki gondolná, hogy mi minden múlhat hét méteren?

Turner Pipi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*Az idézetek a 3i Elmosott az eső című rapszövegéből valók

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. júniusi számában.)