Hazai pálya: Füvet nyíró, alapos elnök

 

 

Az ember nem sűrűn lát élőben tízgólos futballmeccset, ahol szó sincs megbeszélt eredményről vagy elkönnyelműsködött mérkőzésről. Mindkét csapat a végsőkig küzdött a győzelemért, és ha nincs itt is, ott is egy-egy kihagyott büntető, akkor pont egy tucat találat állt volna a jegyzőkönyvben. Ha rajtam múlna, az értelmező kéziszótárba bekerülne a „nyílt sisakos” szó leírásához az is, hogy „Alap–Dég megye hármas bajnoki”.

„Forfortúúúúúú” – kiabálta a pálya széléről, a kifeszített „Hajrá, Alap!”-transzparens mellől teli torokból Kornél, aki ha főszurkolónak nem is nevezhető, de hangulatfelelősnek mindenképp. Olyannyira, hogy néha még a meccset is elfelejtette nézni, és pont nem látta, amikor a vendég dégiek fordítottak. „Mi, már kettő egy oda? Na, adjatok egy mezt, beállok!” Majd mindenki megnyugtatására még hozzátette, hogy izgalomra semmi ok, két edzésen már lenn volt.

Mindkét együttes a Fejér megyei harmadosztályú bajnokságban a tabella második felében tanyázik. Az alapi falu futballélete egyébként kicsit viharvert manapság, két éve nincs ifjúsági csapat sem, csak az U13-ig vannak meg a korosztályos alakulatok. Persze az is nagy eredmény, hogy egyáltalán van egy maréknyi fiatal ebben a kétezer lakosú községben, akik életben tartják az 1949-ben alakult, piros-kék klubot, és akik 2008-ban az alapoktól szervezték újjá az utánpótlást.
Mert mostanság valóban nagy szó, ha valahol edzeni tud csaknem ötven gyerek. Pedig a nem is olyan távoli múltban csak úgy pezsgett itt az élet a falu határában álló futballpálya körül. A környékbeli riválisokkal – a Cecével vagy a Sárbogárddal 1969-ben egyesült Sárszentmiklóssal – játszott tétmeccsekre régen akár ezer ember is kijött szurkolni. Eredmények is voltak, 1999-ben például úgy nyerték meg a megye hármas bajnokságot, hogy csak egyetlen vereségük volt.

„Egyedül Perkátán kaptunk ki három kettőre, de hát az milyen perkátai csapat volt! – emlékezik az akkori elnök, Fekti József. – Végighajtottuk a meccseket, nagy részüket például csak a második félidőben nyertük meg. Az egyik legnagyobb fordításunk a Káloz ellen volt, amikor egy hármas félidei égésnél mentünk szünetre, végül mégis négy három lett ide!” S hát az alapi aranycsapatról se feledkezzünk meg, benne pedig az olyan meghatározó játékosokról, mint Zsiga, Pite vagy Tigana, na, nem a francia, hanem az alapi védelem oszlopa.

Az együttes legnagyobb kupasikerét a 2003-as nagy sorozatban érte el, amikor a megyei döntőig jutott, ahol végül a két osztállyal feljebb játszó Baracstól kapott ki 2–1-re. A legemlékezetesebb meccs azonban az első fordulóban, az NB III-as Mezőfalva ellen volt, ahol hiába támadott az ellenfél nyolcvanöt percig, nem sikerült feltörnie a Mozbauer, Megyesi, Bauer, Szabó összetételű védelmet. Sőt, a 91. percben Pite, alias Megyesi azt az utasítást kapta az edzőtől a félpályánál, hogy mivel mindjárt lefújják a meccset, rúgjon bele a labdába egy jó nagyot, azzal is megy az idő.
Ő pedig nem habozott, bele is rúgott egy hatalmasat, a labda egészen az ellenfél tizenhatosáig szállt. Könnyű zsákmánynak ígérkezett, a szél azonban alákapott, méterekkel megemelve, át a megdöbbent kapus felett, aki pedig már azt nézte, kinek dobja ki gyorsan, miután lehúzta. Az eredmény: gól és továbbjutás. A következő évben aztán nem kisebb ellenfél érkezett az alapi kupameccsre, mint az NB I/B-s Dunaújváros, de ott már nem volt ilyen hősies a helytállás, a másodosztályú csapat sima ötöst vágott a helyi erőkből álló Alapnak.

Azóta az ifik kétszer, 2005-ben és 2007-ben is megnyerték a tartalékbajnokságot, de a srácok szerencsére nem széledtek szét, hanem maguk vették kezükbe a lassan hanyatló sportegyesületet. A mostani gárda zöme ezekből fiatalokból áll, a szálak pedig az elnök, a 26 éves Fenekes László kezében futnak össze, aki a Dég elleni meccs előtt például maga nyírta le a gyepet a néhány éve a TAO-támogatás segítségével vásárolt fűnyíró kistraktorral. Az akkor nyert 1.2 millióból még öntözőrendszerre és sportszerekre is futotta.

„A megye háromból feljutni most, ebben a rendszerben nem látom értelmét – magyarázta meccs után. – Mi a játék öröméért focizunk, mert szeretünk összejárni, együtt lenni, és a meccsek után nagyokat beszélgetni egy sör mellett. Anyagilag nem állunk valami jól, az önkormányzat sem tud nagyon támogatni minket, mert szintén korlátozottak a lehetőségei. De kitartunk, hiszen sok embernek még ma is nagyon fontos ez a klub.”
Többek között azoknak a drukkereknek, akik végig izgulták a Dég elleni gólzáporos, 4–6-os vereséggel végződő bajnokit. Kisgyerekek, felnőttek és idősek egyaránt összegyűltek a Hold utcai pálya vaskorlátainál, hogy együtt szorítsanak az alapi futballért.

Turner Pipi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*Az idézetek a Lótenyésztés című középiskolás modulfüzetből valók

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. júliusi számában.)