Bál, búcsú, meccs és ólmos lábak

 

 

Az úti cél Szigetbecse, egy rendes falusi meccs. Kiskunlacházán emléktábla jelöli a helyet, ahol Petőfi Sándor tartott (nem túl jól sikerült) választási beszédet. Ráckevén Horváth Nepomuki Jánosnak, a pápamentő hős huszárnak van márványtáblája, Petőfi róla mintázta János vitéz alakját. De Szigetbecsén is van kit mutogatni. A faluban töltötte gyermekkorának nyarait a világhírű fotóművész, André Kertész. Rá még visszatérünk, nem is lehet másként.
Hosszú országjárásunk top 3-as szépségű focipályája nyílik meg előttünk, ahogy átsétálunk a fák alatt. A pályát majd’ minden oldalról erdő veszi körül, a félhangos mondatokat is visszaverik a fák, és van egy csepp, igazán bájos világvégi futballpályaérzés. A faluközpontban üvölt a zene, pattog a céllövölde palánkja és pörög a ringlis – búcsú van. Kis közönség előtt, mélységes, sűrű csöndben kezdődik a Szigetbecse SE–Dabas-Gyón FC II találkozó, a Pest megyei III. osztály déli csoportjának tizenkettedik helyezettje fogadja a tizennegyediket.

A kiszolgáló egység a legnemesebb: asztal halacskás terítővel, mögötte ásító csomagtartó. Árukészlet alig több mint fél négyzetméteren: üdítő, sör, bor, whiskey, chips, szotyi, energiaital, kávé, kész. Jelentkezzen, akit ez nem elégítene ki. Az asztal és a pálya között padok, a padokon remek sportbarátok ülnek. A klubház rendesen karbantartott (stabilan felhelyezett EU-táblával szakszerűen feldíszítve), az oldalán félreérthetetlen üzenet: „Szeretlek, Törpilla”. Egy kedves töltés oldalán betonlépcsők, azokon lehet ülni, a korábban vélhetően kispadnak használt fedett padok most a közönség oldalán rozsdásodnak. Riporterállás, zászlórudak. Megtudjuk, hogy azelőtt egy legelőn volt kijelölve a pálya, csak az ötvenes években került a mostani környezetbe. Azelőtt a kultúrházban öltöztek át a játékosok, zuhany helyett pedig megtette egy lavór a pálya szélén. Most azért jobb a helyzet.

Mondjuk nem mindenkinek jobb: előző nap bál volt. Plusz ugye ma van a búcsú. Nem is most döntik meg a becsei közönségcsúcsot, és a pályán is ólmosabbak a lábak. A huszadik perc körül csodaszép gólt rúgnak a hazaiak: olyan 25 méterre a jobbösszekötő helyéről egyszerű labdamegtartó cselezgetésből váratlanul hatalmas átlövést ereszt el a hazaiak 3-asa. Ami nagy dolog: a tavalyi szezonban összesen tíz ponttal, mínusz 93-as gólkülönbséggel zárták, most pedig már a nyolcadik fordulóban érik a harmadik győzelem! A Dabas-Gyón II acélosabb csapatnak tűnik – játékosai innentől kezdve szinte hetven percen keresztül támadnak.
Amíg ők futnak az eredmény után, mi elmerülhetünk a szigetbecsei klub múltjában. Készséges forrást is találtunk Bogdán József személyében, aki a másodosztályú Csepel Autó SE baloldali támadója volt az ’50-es évek legvégén, de játszott a megyeválogatottban és gólkirályi címet is szerzett. Amikor a szigetbecsei Gótzy Gyula volt a válogatott orvosa, egyszer az ő közreműködésével a Mészöly Kálmán vezette tizenegy is kifutott erre a gyepre. A szigeti csapatok szállítása sokszor nagy leleményességet igényelt – helyi tehetős emberek, vállalkozók, tsz-vezetők jóindulata kellett hozzá, de így is előfordult, hogy a csapat biciklivel, hajóval (!), vonattal ment idegenbe. A legemlékezetesebb az volt, amikor csak lovaskocsit sikerült szerezni egy délegyházi túrára.

Félidő, szotyi, sör, pihenő. Hoppá, Bogdán József eltűnik! Majd, miután biciklivel megfordult hazulról, felbukkan a második félidő tizedik percében. Liheg, egy könyv van a kezében, ajándékba adja. A címe André Kertész és Szigetbecse. Formás kis kötet, a szigetbecsei André Kertész Múzeum gyűjteményének darabjaival. Érezzük, milyen büszkén nézi, ahogy lapozgatjuk. A könyvben fénymásolt újságcikk a helyi lapból, amit el kell olvasnunk, „ha tudni akarunk valamit a klubról”. És tényleg. Az idén lett 80 éves a helyben Cepálként ismert Schwarczenberger Tibor, aki 80 évéből 58-at áldozott a szigetbecsei labdarúgásra. A cikkből kiderül, hogy meccset szervezett, a klub pénztárosa volt, locsolta a pályát, meszelte a vonalakat, mosta a mezeket, írta a jegyzőkönyvet – amíg az erejéből futotta, még a nagy hagyományú sváb népszokás, a húsvéti tojásfutás megrendezése sem volt elképzelhető nélküle. Cepál annyira összeforrt a Szigetbecse SE-vel, hogy amikor az ötezer forintos betétkönyvével nyert egy Zaporozsecet, a hírre felujjongtak a szurkolók – máris volt mivel szállítani a csapatot idegenbe.

S tessék, eddig tartott a becsei előny: a mozgékony vendégek csak begyötrik azt az egyenlítő gólt, az eredmény pedig aztán nem is változik. Bogdán Józsefen látszik, hogy még mesélne – de hát lefújták a meccset, mit lehet tenni. „Minden benne van a könyvben meg a cikkben” – mondja. Otthon utánanéztünk a neten: Szigetbecse friss díszpolgára karikázott haza idegenek kedvéért – és hadd jelezzük: inkognitóban voltunk! Úgyhogy úgy mondanánk: minden benne van ebben a gesztusban. Az is, hogy miért maradhatott fenn egy falusi futballklub, amely sosem akart különösen feljebb jutni, hanem pusztán a játék szeretetéért működik. A közönség türelmesen hazaindul, és senki se dühös. A megye három utolsó felében álló csapatról van szó, kiesni nem lehet. Úgyhogy nyugodtan íródhat tovább a klubtörténet.

Minarik Ede

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

*A képaláírások André Kertész híres fotóinak címei

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. januári számában.)