Szöveg Mihir Vasavda
Nepál a világ legmagasabb hegyével büszkélkedhet, de akad ott valami ennél is izgalmasabb: az elefántfutball. A Mount Everesttől mintegy 250 kilométerre rendezik minden évben a Chitwan Fesztivált. Az ötnapos eseményen lehetőség nyílik felülni az elefántokra, festeni vagy piknikezni velük, rendeznek szépségversenyt is nekik, és játszanak elefántpólómeccseket is. A nepáliak rajonganak ezekért az állatokért, úgyhogy várható volt, előbb-utóbb valaki előáll majd az elefántfoci ötletével. A története 2008-ra nyúlik vissza, legutóbb már 20 ezer néző volt kíváncsi a rendezvényre. A nagy összecsapás előtt a szakemberek hónapokig edzik a bébielefántokat a szomszédos nemzeti parkban. Minden csapatban négy állat küzd a győzelemért, az összetételükről sorsolással döntenek. A csapatok kapusból, védőből, középpályásból és csatárból állnak. Egy félidő 15 percig tart, és a fél futballpálya méretű területen bambuszból készült kapufák állnak. Az elefántokat lovasaik irányítják, miközben azok a normál méretű labdát üldözik. Nagy taktikázás zajlik, az ormányosok megtanulták rúgni a labdát, és ormányukkal is képesek terelgetni azt. Tudják blokkolni az ellenfél lövését, lökni is, ha kell, tartani a labdát és irányítani a játékot.
„Ahogyan sejthettük is, nem sajátították el a futballgondolkodást mondja Suman Ghimire, a fesztivál egyik szervezője. – De az alaptaktikát képesek átlátni, például azt, hogy mikor kell ellőni a labdát, és mikor védekezni.” A FourFourTwo már próbálja is elképzelni, milyen az elefántfoci catenaccio változata: vezess 1–0-ra, majd állíts be néhány elefántot a kapuba, és ülj rá az eredményre. Nem is járunk olyan messze a valóságtól, mint azzal, hogy a legfiatalabb egyedek át tudnának tempózni a védelmen.
„Azt a szót, hogy gyors, itt nagyon viszonylagosan használhatjuk csak – hangsúlyozza Ghimire. – Futni nem képesek az elefántok, úgyhogy gyorsan gyalogolnak, odébb lökik a labdát, majd utánaerednek.” Akad vajon Cristiano Ronaldója az elefántoknak? Természetesen. A négyéves Kush Bahadur az elmúlt hat meccsen volt a Mérkőzés elefántja, mérlege mutatós, három gólt szerzett. „Ő a legjobb játékosunk – teszi hozzá Ghimire. – Az a csapat gyakrabban nyer, amelyikben ő szerepel.” Úgyhogy ne húzz ujjat KB7-tel! Hiszen egy elefánt sosem felejt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. áprilisi számában.)
