Szöveg L. Pap István Fotó Farkas József archívumából
Az ukrán Viktor Olekszandrovics Gracsov a Szovjetunió orosz területén, Dzerzsinszkben született, és fényes karriert futott be: 1984-ben egy finnek elleni meccsen játszott a szovjet A-válogatottban, 15-ször pedig az olimpiaiban – Los Angelesbe a szovjetek bojkottja miatt ő sem juthatott el –, kétszer (1980, 1983) nyert a Sahtarral Szovjet Kupát, 1984-ben pedig a Kupagyőztesek Európa-kupája társgólkirálya lett. Már 34 is elmúlt, amikor először külföldre merészkedett, és a következő négy idényt a magyar NB I-ben töltötte, nem véletlen, hogy a kopasz, őszes bajuszú csatárt országszerte Gracsov apónak becézték.
1990. november 25-én újonc készülődött a debrecenieknél: a 34 éves Gracsov. A nálunk futballozó (ex) szovjet labdarúgók zömét közvetítő Popovics Tibor ajánlotta őt a BVSC- nek is. A vasutasok azonban hiába várták, mert a Debrecen vezetői Nyíregyházán felszálltak a kopasz csatár Magyarországra érkező vonatjára, és Debrecenbe már a szovjet játékos két évre szóló aláírásával érkeztek meg.
A kalandos úton Debrecenbe érkező csatár gyorsan eloszlatta a korával kapcsolatos kétségeket: „Lélekben és ami ennél is fontosabb, fizikailag is jó tíz évvel fiatalabbnak érzem magam, így aztán nem aggódom, a szurkolók látni fogják, hogy a Debrecen jó vásárt csinált velem. A magyar bajnokságról csak jókat hallottam, bízom benne, hogy nemcsak kitöltöm a szerződésemet, de akár kettőnél is több évig maradok az NB I-ben.”
Az alacsony, ritkuló hajú Gracsov apó képzettségével, gyorsaságával munkabírásával és játékintelligenciájával az egész mezőnyből kiemelkedett. Balszerencséjére azonban társai nemigen tudtak felnőni hozzá; gyakran magányosan harcolt a védőkkel, akiket így is alaposan megizzasztott, és még az is belefért az idejébe, hogy hazaugorjon Doneckbe az ottani vendéglátóipari főiskolán beadni a diplomamunkáját, majd letegye a záróvizsgáit… Nem véletlen, hogy a fél NB I sorban állt az osztályozón kieső debrecenieknél, hogy megkaparinthassa. Ez végül a Kisteleki István vezérelte BVSC-nek sikerült.
Gracsov újra debreceni csatárként 1993 végén feljelentette honfitársát, Szergej Kuznyecovot, a Ferencváros hátvédjét, amiért az a két csapat december 1-jei bajnoki találkozóján inzultálta őt, és ez szerinte súlyos testi sértésnek minősült. Egészen pontosan a csatár szerint Kuznyecov úgy vágta őt szájon, hogy két helyen is eltört az állkapcsa, így még műtéti beavatkozásra is sor került. Igaz, Kuznyecov szerint előbb Gracsov csapta őt orrba. Mindezt úgy, hogy a két fél korábban Budapesten családostul összejárt, és kifejezetten jó barátságot ápolt.
Az immár 38 éves Gracsov az 1993– 94-es idény végén posztján még második tudott lenni a Nemzeti Sport játékosrangsorában, ám a nyáron már nem vállalt újabb idényt a magyar NB I-ben, és hazatért Ukrajnába. Előbb még úgy volt, hogy a Fekete-tenger partjára, a Csernomorec Odesszába szerződik, ám végül anyaklubja, a Sahtar Doneck igazolta le.
„Remekül futballozott, rengeteg gondot okozott nekünk. Volt olyan meccs, amelyen a védelmünknek büntetést ígértem, ha gólt lő, erre már a meccs elején betalált…” – Csank János akkori váci edző emlékei Viktor Gracsovról.
Közel a negyvenhez Magyarországról távozva hatalmas karriert már nem álmodhatott magának az Ukrajnába, hajdani klubjához, a Sahtarhoz hazatérő Gracsov apó, aki egy idényt még lehúzott Doneckben, majd befejezte játékos-pályafutását. Egy 2005-ben adott interjúban kissé szomorúan említette, hogy egy amatőrcsapat edzőjeként dolgozik, folyamatosan kapta a megkereséseket, de edzőként elkerülte az igazán nagy kihívás.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. januári számában.)
