Szöveg L. Pap István Fotó FFT
Az 1970-ben a hargitai Balánbányán született balhátvéd Kézdivásárhelyen kezdett futballozni, majd Brassóban lett profi labdarúgó, de már húszévesen szerződtette őt a friss román bajnok bukaresti Dinamo. Három idényt töltött piros-fehérben (és lett 1992-ben aranyérmes), mígnem 1993-ban Belgiumban légiósnak állt. Az itt töltött nyolc év alatt az Anderlechttel bajnok lett, ott volt az 1994-es (nyolcaddöntő!) és az 1998-as vb-n, valamint az 1996-os Eb-n, összesen 46-szor volt román válogatott.
A romániai forradalom után Selymes feleségének szülei Szombathelyen telepedtek le, utolsó belgiumi éveiben már a játékos is a vasi megyeszékhelyen építkezett, gyermekei itt kezdték el tanulmányaikat. Adta magát, hogy 2001-ben a hosszú légióskodás után nyugalomra és Magyarországra vágyó, immár 31 éves balbekk is a Haladásban folytassa. A Ferencváros, az MTK, az Újpest, majd a Vasas és az ETO is tárt karokkal várta volna az eredetileg a fővárosba vágyó egykori román válogatottat, de végül nem az anyagiak döntöttek, hanem a családi kötelék: az időközben Kínában is próbálkozó Selymes 2002. február 3-án Szombathelyre igazolt.
„Több magyar klubbal is tárgyaltam, ám az anyagiak miatt nem tudtam megegyezni velük – mondta a szombathelyi szerződés aláírása előtt Selymes Tibor. – Még a felét sem kértem annak, amit külföldön kerestem, ennek ellenére nem tudták vagy nem akarták figyelembe venni az igényeimet. Eztán próbálkoztam Kínában, de már két nap után rájöttem, hogy nem bírnám ki egyedül a család nélkül, és mert a Haladás kezdettől fogva csábított, ragaszkodott hozzám, elfogadtam a szombathelyiek ajánlatát. Hétfőn már aláírom a szerződésemet. Legfontosabb az számomra, hogy játsszak, mert bevallhatom, az utóbbi időben bizony ritkán jutottam lehetőséghez.”
A Haladásnak igazán ütős bal oldala lett, hiszen az ifjú Leandro és Halmosi Péter is itt futballozott – mögéjük érkezett meg a tapasztalt Selymes Tibor. Nemcsak itt, hanem később Debrecenben is voltak jó meccsei, látszott rajta, hogy magasabb nívóhoz szokott, ugyanakkor harminc felett már vétek lett volna elvárni tőle, hogy beszáguldozza a pálya bal oldalát.
Miután az egyebek mellett hat brazilt is foglalkoztató Haladás Selymessel nem kis meglepetésre kiesett az élvonalból, és a védő szerződése is lejárt, nyilvánvaló lett, hogy nem követi csapatát az NB II-be. Az ugyancsak majdnem búcsúzó, ám nagy terveket dédelgető Debrecenhez szerződött, ahol bajnoki negyedik és harmadik hely részese volt, de sérülései miatt sem tudta állandósítani a helyét a csapatban, amely épp távozása után, 2005-től vált egyeduralkodóvá idehaza.
Bár 2004 elején még másfél évvel meghosszabbította debreceni szerződését, kellemetlen Achilles-ín-sérülése miatt a tavasszal már nem jutott szóhoz, ráadásul az ország túlsó felén, Szombathelyen lábadozott, így a nyáron távozott a cívis városból. A ciprusi AEL Limassol kínált neki új esélyt, ahol 2005-ben be is fejezte profi pályafutását.
Szentes Lázár, aki Szombathelyen és Debrecenben is edzője volt Selymesnek, még 2002-ben, a Haladásba érkezésekor beszélt a román válogatott balhátvédről: „Három edzés tapasztalata alapján azt mondhatom, hogy Selymes Tiboron látszik, mostanában keveset volt a futballpályán. Ugyanakkor az is egyértelműen megállapítható, hogy technikailag képzett, taktikailag érett futballista, aki nagy hasznára lehet együttesünknek. Az egymás közötti játék során több poszton is megnéztük, és azt mondhatom, hogy a bal oldali védő szerepköre az, ahol a legjobb teljesítményre képes. Szurkolóink is láthatják majd, Tibor miért is volt éveken keresztül alapember a román válogatottban.”
Harmincöt évesen abbahagyta a futballt, visszaköltözött Szombathelyre, majd az akkoriban a kispadon szinte hetente váltó, majd 2008-ban pénzügyi gondok miatt az élvonalból kizárt Sopron edzője lett. Amikor 2010-ben, 17 esztendő után visszatért a román futballba, nyilván nem úgy képzelte, hogy csapataival csak botladozik a különböző ligákban, 2014-ben még kipróbálta magát Kaposváron, de a csapattal kiesett az NB I-ből, majd újra romániai klubokban dolgozott, legutóbb 2017-ben a szatmárnémeti Olimpiában.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. októberi számában.)
