Szöveg L. Pap István Fotó Laufer lászló
Az 1961-es születésű gleisdorfi csatár tizennyolc évesen lett a Sturm Graz profija, és mivel meglehetősen hatékony volt a kapu előtt, hamar szemet vetett rá a belga Waregem (ahol 1983-ban az éppen hazatérő Mucha Józsefet váltotta), majd egy év múlva a Paris Saint-Germain. Itt a Videoton kaszálta el a Niederbacher mellett friss francia Európa-bajnokokkal, és a jugoszláv Szusiccsal felálló párizsiakat az UEFA-kupában. Az osztrák támadó Reims be távozott, majd osztrák klubok (köztük a Rapid) és újabb öt év Waregem után szépen lassan lecsengette a karrierjét. Pécsre 32 évesen a Stahl Linzből érkezett, pályafutása érdemi része és az osztrák válogatott (amelyben mindössze négy meccs jutott neki, de Hans Krankl, Walter Schachner vagy Toni Polster mellett ez nem csoda…) ekkor már csak múló emlék volt.
Az 1994–95-ös bajnoki idény elején valóságos népvándorlás volt Pécsett. A PMSC-Fordan élére új szponzori kör került, élén Tóth Bélával, és Katzirz Béla lett a klubigazgató. Eich László vezetőedző is nagyot nézhetett, amikor a Nemzeti Sportból és a Mai Napból megtudta, hogy ősztől Daniele Massaro vezetőedzője lesz, de később kiderült, hogy ez csak Tóth Béla tudatos médiahackje, magyarul hazugsága volt. Viszont Belgiumból sikerült hazacsábítani Márton Gábort, Eszenyi Dénest és a kapus Gelei Károlyt, Esterházy Márton szakmai menedzser közreműködésével érkezett az Evertonból (!) a lengyel Robert Warzycha, a svájci Servette-ből a 17 éves későbbi Fradi-kedvenc, Babatunde Fatusi, és az ötödik fordulóra beesett a gólfelelősnek igazolt Richard Niederbacher is.
„Az ínséges évek után úgy tűnik, a profi szellem zöld utat kapott Magyarországon. Míg az átmenet idején abszolút másodrangú volt a futball, ma már nagyobb szponzorok is érdeklődnek az egyesületek iránt, felfedezték a labdarúgópiacot, a tévé sokat közvetít, és nézők is vannak bőven. Pécsett átlagban hatezren jönnek a meccsekre. Az élvonal alatta marad ugyan az osztráknak, de a válogatott is egyre inkább kilábal a mélyből” – adott rózsaszínű képet a feneketlen mélység felé tartó magyar futballról ideérkezése után Niederbacher az osztrák sajtónak.
Richard Niederbacher a világot nem váltotta meg, de azért a góljaira lehetett számítani. Mindjárt az első meccsén betalált a bajnoki címvédő Vác ellen, a Parmalatot az ő két találatával verték meg, és a Debrecen elleni meccset is ő döntötte el. Huszonkét fellépés jutott neki az idényből, és ezeken összesen tízszer volt eredményes. Mellette Warzycha futballozott, mögötte pedig a klub legnagyobb tehetsége, bizonyos ifjabb Dárdai Pál.
Bár Niederbacher tulajdonképpen megfelelően teljesített, alaposan megerősített klubjára ez már nem volt igaz. A csapat felemás eredményeket produkált, és ez végül csak a középmezőnyre, a hetedik helyre volt elég, ami a nyár végi szuperigazolások, no meg annak fényében, hogy az akkori ifiválogatott ászai közül Dárdai mellett Fehér Csaba és Tököli Attila is a PMFC-Fordant erősítette, minden volt, csak nem elismerésre méltó.
„A Pécs további egy évre jó ajánlatot tett. Még gondolkozom, mi legyen, hiszen Ausztriában is szívesen játszanék” – mondta 1995 nyarán Richard Niederbacher. A sorok közt olvasni tudók már ekkor sejthették, hogy befejeződött a baranyai kaland. És tényleg, az osztrák 2. Ligában szereplő DSV Leoben vonzóbb volt az idősödő családapának, mint további egy év a Mecsekalján.
Eich László pécsi vezetőedző szűkszavúan értékelte az osztrák sztár pécsi évét: „Niederbacher? A csapat gólkirálya, lassúbb a kelleténél, de ott volt mindenhol, ahol kell…”
Niederbacher már 33 és fél éves volt, amikor Pécsről távozott, de úgy érezte, otthon még van benne néhány jó év. Az osztrák futball másik „öregecskedő” legendáját, Walter Schachnert is alkalmazó DSV Leoben szerződtette, amely a Donnawitz és az 1. FC Leoben fúziójával jött, létre, 1995-ben Osztrák Kupa-döntőt vívott a Rapid ellen, és vezetői nagyot álmodtak. De Niederbacherrel sem sikerült feljutniuk, igaz, az első évben 11 góllal legalább a góllövőlistán hatodik lett. 1997 nyarán visszavonult, ekkor a 2. Ligában 15 góllal a St. Pölten magyarja, Détári Lajos volt a gólkirály. Viszont Richard Niederbacher tíz évvel később a Dárdai-féle teremtornák egyikén a parketten is feltűnt még Pécsett, ahol kitüntető szeretettel fogadták.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. júliusi számában.)
