Szöveg L. Pap István Fotó Ifj. Thaly Zoltán
Az 1961-es születésű nagyszőllősi (a szovjet érában: Vinogradov) védő- középpályás tizenhét évesen lett Lvovban profi, és alig múlt húsz, amikor Valerij Lobanovszkij keze alá, a Dinamo Kijevhez került. Az ukrán élcsapattal egyebek mellett 1986-ban KEK-et nyert, a válogatottal pedig az 1988-as Európa-bajnokságon ezüstérmet (a későbbi győztes Hollandia ellen a csoportkörben egy villámgyors kontra végén ő lőtte a győztes gólt). A rendszerváltozás hajnalán lehetőséget kapott arra, hogy kölcsönbe a spanyol elsőligás Espanyolba szerződjön, ez a románc azonban csak néhány hónapig tartott.
1991 februárjában mindennapos hír lett a magyar sajtóban Rácz László esetleges anyaországba igazolása. A kijevi középpályást a szlovák má sodik vonalbeli VSS Kosice is csábította, a Dinamo pedig jelezte, hogy az évekkel korábbi nagycsapat utolsó, még náluk játszó tagját gond nélkül elengedik, ha menni akar. A legintenzívebben a Ferencváros érdeklődött Rácz után, de az Újpesti Dózsa, a Vasas és az MTK-VM is jelezte, hogy szívesen látná soraiban. Végül a Fradi lett a befutó, itt Rácz először is nyomatékosította, hogy nem Rac, hanem Rácz a neve, majd a nem sokkal korábban a Steauától Fehérvárra érkező Muzsnay Zsolthoz hasonlóan azt is megjegyezte, hogy Magyarországon futballozni számára sohasem lehet pénzkérdés.
„Nagyon szeretnék a négy szovjet bajnoki cím mellé egy magyart is nyerni. Erre a Fradiban van a legnagyobb esélyem, ráadásul Nyilasi Tibor személye garancia a számomra. Úgy gondolom, két hétre lesz szükségem, hogy újra itt legyek, és megkezdhessem az edzéseket. Az a célom, hogy gyökeret verjek Magyarországon, nemcsak magam, hanem a családom, a kisfiam miatt” – mondta a ferencvárosi szerződés aláírása után Rácz, aki ugyanakkor nem mulasztotta el megemlíteni azt sem, hogy másfél hónapja súlyos vírus fertőzésen esett át, és kell még néhány hét, hogy utolérje magát.
Az 1992 tavaszán a bajnoki cím felé menetelő Fradiban Rácz László csak epizódszerepeket kapott, ám április 4-én a ZTE elleni 7–0-s sikerből egyetlen Üllői úti góljával vette ki a részét. A szünetben, 4–0-nál állt be Keller József helyére, és a 61. percben Fodor Imre beadásából fejelt a léc alá. „Határtalanul boldog vagyok, hogy gólszerzőként is bekerült a nevem ennek a világhírű budapesti egyesületnek a történelemkönyvébe” – nyilatkozta boldogan.
Rácz csak fél év ittlét után, 1991 augusztusában mutatkozott be a Fradiban, hét bajnokijából mindössze két novemberin volt kezdő, emellett két KEK-meccsen is becserélte őt Nyilasi Tibor. Utolsó bajnokiját 1992. április 25-én Győrben játszotta, itt 5–0-s ferencvárosi vezetésnél állt be Szergej Kuznyecov helyére.
„Rácz László alighanem visszavonul” – említette meg a Nemzeti Sport még az 1991–92-es idény vége előtt, a Fradinál várható változások között. A középpályás viszont a bajnoki cím ünneplésekor így beszélt: „Még egy évig szerződés köt a Ferencvároshoz, és itt is akarok maradni”. Az NB II-es Dorog szerette volna kölcsönvenni a Fraditól, de ez a tranzakció meghiúsult, Rácz ekkor még a magyar állampolgárságra is csak várt, újabb sérülésekkel is bajlódott, az őszt a Fradi-tartalékban futballozgatta végig, végül 1993 januárjában befejezte a labdarúgást.
Koch Róbert, aki talán Rácz László legjobb barátja lett a ferencvárosi játékosok közül, nem sokkal Rácz ideérkezése után ezt mondta az exkijevi középpályásról: „Az a baj, hogy Lacitól mindenki csodát vár, nála túl magas a mérce. Pedig lehet, ha egymás után szerepeltetnék három-négy mérkőzésen, utána már ugyanazt a Ráczot látná a közönség, mint aki Kijevben ámulatba ejtette a közönséget. De ehhez több edzői bizalom kellene, mert í gy, nem csúcsformában sem rosszabb, mint a többiek. De ha csak a kispadon ül, sohasem lendül formába. Sőt idegileg teljesen összeroppan, mert emészti magát.” A bizalmat végül nem kapta meg Nyilasi Tibortól, tegyük hozzá, az FTC Rácz nélkül is bajnok lett.
Rácz László még nem volt 32, amikor távozott az Üllői útról, egyszersmind abba is hagyta a profi futballt. „Lelkileg is rengeteget gyötrődtem, s elment a kedvem a labdarúgástól” – magyarázta, amikor felbontotta szerződését a Ferencvárossal. Ekkor azt tervezte, hogy orosz és ukrán sportolók Magyarországra szerződését fogja segíteni egy menedzserirodában. Végül az ukrán-magyar üzleti kapcsolatok terén találta meg a boldogulását.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. augusztusi számában.)
