Szöveg L. Pap István Fotó FFT, Getty Images
Az 1977-ben a Lagos melletti Surulerében született nigériai csatár bejárta az afrikai srácok szokásos útját: 16 évesen a nagy elefántcsontparti játékoselosztóba, az ASEC Mimosashoz került, innen vitte el egy évvel később a Servette, majd a Pécsett éppen nagyot álmodó Tóth Béla hívta a Niederbacher-, Warzycha-féle sokat ígérő légióscsomag részeként (igaz, csak a svájciak kölcsönjátékosaként) a Mecsekaljára. Ügyes volt, két gólt is szerzett, onnan szerződtette 1995 nyarán a Bajnokok Ligája- selejtezőre készülő Ferencváros.
Bár először úgy volt, hogy a BL-re gőzerővel erősítő Ferencváros (Vincze Ottót igazolták a Vasasból, pontosabban kölcsönbe a svájci Sionból, továbbá Zoran Kunticsot Fehérvárról, de Eszenyi Dénessel is tárgyaltak) csak akkor igazolja le, ha Kuntics megszerzése nem jön össze (és ha sikerül megállapodni a Servette-tel), végül kölcsönben mégis az Üllői úton kötött ki. Némi gondot csak az jelentett, hogy Pécsett nem adta vissza azt a Toyota Carina gépkocsit, amelyet arra az időre kapott használatra, amíg a piros -feketék labdarúgója volt…
A félévnyi pécsi kölcsönjáték után a Ferencvároshoz kerülő csatár csak a városról beszélt lelkesen, a csapatról nem annyira: „Pécsről csodálatos emlékeim vannak. Fantasztikus város, imádtam ott mászkál ni és élni. A csapat viszont… hát arról már kevésbé tudnék lelkesen beszélni. Mindenkivel jóban voltam, azzal nem is volt baj. Csak ha az embernek nem fizetnek, akkor előbb-utóbb ideges lesz. Nekem hónapokig tartoztak, sőt, tartoz nak most is. Pillanatnyilag az a fontos, hogy a Fradika, a Toyota az enyém…”
Természetesen a Ferencváros 1995. őszi BL-szereplése a csúcs Babatunde Fatusi magyarországi fellépéseinek sorában. („Az úgy lesz, hogy első a Re al, második a Fradi” – magyarázta a sorsolás után.) Mármint az az egyetlen zürichi meccs, amelyen a csapatot sújtó példátlan sérüléshullám miatt a támadósorban kulcsszerepet kapott Novák Dezsőtől. Gólt itt sem ért el (megtette ezt Lisztes és kétszer Vincze Ottó), de végignyomta a 90 percet, fáradhatatlanul robotolt a pálya bal oldalán.
Amennyire szép emlékeket ápol mindenki Babatunde Fatusiról, olyannyira mellbevágó a tény: a Fradiban töltött idénye alatt például csatárként egyetlen gólt sem szerzett. A cselek rendben voltak, a szurkolók és a társak kedvelték, szimpatikusnak találta mindenki, mégsem volt képes az igazi áttörésre. Nem véletlen, hogy 1996 nyarán (már olimpiai bajnokként) visszament a Servette-hez epizodistának.
Miután Novák Dezső ritkán „használta” a kiszámíthatatlan mozgású, de meglehetősen szertelen csatárt, az Üllői úton nem hosszabbították meg egyéves kölcsönszerződését. Fatusi 1996 nyarán csomagolt, békében, barátságban elköszönt mindenkitől, elment olimpiát nyerni Atlantába, majd visszatért Európába, és jelentkezett svájci klubjánál, a Servette-nél.
„Fatusiról csak annyit: az ő idehozatala alighanem rossz húzás volt…” – Novák Dezső ferencvárosi vezetőedző mindössze ennyit volt hajlandó mondani, amikor a nigériai csatár egy év elteltével nulla szerzett góllal távozott a csapattól.
A Fradi BL-szereplésével olyannyira felhívta magára a figyelmet, hogy beválogatták az 1996-os nigériai olimpiai csapatba, és nem kis meglepetésre Nwankwo Kanuék oldalvízén Atlantában aranyérmet is nyert. Három meccsen csereként kapott szerepet, ellenünk nem játszott, pedig előtte azt mondta, 3–0-ra nyernek, és mindhárom gólt ő rúgja… Azóta ott díszeleg a neve a Fradi ötkarikás bajnokainak márványtábláján. Sehol sem vetette meg a lábát, játszott 12 országban, így Tunéziában, Dél-Afrikában, Vietnámban vagy az Egyesült Államokban is, még negyven felett is a Miami Dade FC alkalmazásában állt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. decemberi számában.)
